Rock 'n roll!!! Így lehetne jellemezni a régi vágású akciófilmeket, aminek szellemét kívánta Sylvester Stallone (ejtsd: Sztalón) visszahozni a The Expendables c. filmjében, ahol megjelenik a B kategóriás akciósztárok garmadája. Jason Statham, Jet Li, Dolph Lundgren, Eric Roberts, Mickey Rourke és még sokan mások feszítenek Stallone (Sztalón) oldalán... gyúrtak, tehát van is mire. Az egyetlen dolog, ami fájó pont, hogy az így is távoli áprilisi bemutatót augusztusra tolták. Reméljük a hazai bemutató egybeesik a világpremierrel.
A férfi-női kapcsolatokról szóló filmek többnyire széles látogatottságot eredményeznek, ám legtöbb esetben a szerelem kialakulásáról írnak történeteket, pedig a másikkal való együttműködés is nagyon érdekelt sztori. Nem csoda, hogy ez utóbbival foglalkozó Páros mellékhatás c. filmre is szép számmal ellátogattak figyelmen kívül hagyva a rossz kritikai és nézői visszajelzéseket, ami a heti lista elős helyezetét és a mindenkori októberi nyitások 6. legjobb eredményét jelenti. Vince Vaughn főszereplésével készült vígjátékok közül csak a Szakíts, ha bírsz-nak volt nagyobb érdekeltsége, de alig 4 millióval marad el a mostani 35.34 milliós bevételével, ami szerint nem csak a 70 milliós költsége kerül megtérülésre, de valahol 100 millió felett kell, hogy végezzen. Az viszont még elég egyértelmű, hogy az Ünneprontók ünnepe c. filmjének 209 milliós összbevételét csak messziről közelítheti meg. 
Előzetes hírek szerint szeptember 28.-án kezdték volna a Predators forgatását, de az imdb még mindig pre-production státuszt jelöl. A 2010 július 7.-i premier azonban stabil, ám biztosabbnak tűnnek a filmben részt vevő színészek névsora, ami között Danny Trejo (Machete) és Topher Grace (Pókember 3) mellett Adrien Brody-t jelölték ki a yautják fő ellenségének. Egyesek szerint idegen tőle ez a fajta szerep, ám be kell ismerni, hogy van ő olyan jó színész, hogy megbírkózzon az ilyen feladattal. A történet olyan lesz amilyen; ragadozók vadásznak, földi harcosok visszavágnak. A lényeg, hogy látványos legyen, ez pedig Robert Rodriguez producer bőkezűségétől, illetve stúdiójának kapacitásától is függ, a feszültségről pedig hazai származású rendezőnk, Antal Nimród gondoskodik.
Lentebb pedig a film előzetesét nézhetjük meg.
Előre le kell szögezni, hogy nem egy horrorfilmről van szó, bár nem mentes a műfaj elemeitől sem, de ugyanakkor nem is egy olyan hibrid, könnyű szerelmi történetről van szó, amiből Meyer írónő gazdagodott meg milliók rajongásának hála. Persze ez már megint nem az a tipikus vámpírtörténet, amit Draculával prezentáltak a műfaj kezdetén, így azok is magukévá tehetik a történetet, aki ódzkodik a témától, hiszen nem feszülettel és karóval kapcsolatos kergetőzések és exploitation jelenetek vannak a középpontban, sokkal inkább egy 12 éves fiú és egy látszólag kortárs lány barátsága.
ha csak most költöztünk volna a szomszédba és úgy ismernénk meg a környezetet és a szereplőket apránként. A két főhős, Oskar és Eli viszonyát annyira hatásosan ábrázolják, hogy nem nehéz megkedvelni őket, főleg, hogy mindkettőnek van egy kis nehézsége a beilleszkedéssel. Ugye a fiú esetére akár mi is találhatunk példát környezetünkben, a lányt pedig nem kell magyarázni, hiszen az egyszerű emberre sok esetben zsákmányként tekint. Mégis valahol többről szól a történet, mint a vámpírlányról, hiszen a társadalomról is alkot egy fajta véleményt, ami szerint mi emberek vagyunk, akik elszívjuk társaink energiáját. Továbbá a mássággal kapcsolatos előítéletekről is el lehet gondolkozni egy-egy jelenet kapcsán.
csak drámára éhes közönség.
Kannibál zombik, Fulci féle zombik, náci zombik... nem csak DvD-n kezdődik a zombik hadjárata, hanem az amerikai mozik is a Zombieland c. filmtől voltak hangosak. Persze műfaji besoroláshoz társult még a vígjáték is, ami lényegesen több nézőt vonz, akkor is, ha magas korhatár miatt nem engednek be minden érdeklődőt. Woody Harrelson zombivadász tevékenységeire 25 millió dollár értékben váltottak jegyet a hétvégén és a pozitív szájhagyomány (imdb: 230. legjobb) az élőhalott témában a legsikeresebbé teheti hosszú távon. Kezdő hétvégéjének két és félszeresét, ha összegyűjti, akkor máris a legjobb, persze mindenféle inflációt figyelmen kívül hagyva. 23.6 millió dolláros költségvetését már túl is lépte, így esélyes, hogy a stúdiónál egy esetleges folytatáson gondolkodnak.
Gerard Butler ígéretéhez képest még mindig nem az akciófilm mezsgyéjén tölti idejét, inkább a férfi-női kapcsolatokról oszt meg nyers információkat az őt tévé előtt figyelő kiváncsi közönséggel. Szerinte a férfi agya csak egy dolog körül orientálódik, aminek célpontja a testi örömök, ám ezzel heves vitába keveredik producerével, aki szép, de mégis egyedülálló nő, akit Katherine Heigl testesít meg. Rövid időn belül mégis csak bizalmat nyer a párkapcsolat-ellenes showmannel és hagyja, hogy ő vezesse annak érdekében, hogy a szeme-szíve választott férfi összejöjjön neki.
filmről van szó, ám ezek leginkább a verbális poénokon ütköznek ki.
A technika fejlődésével egyenes arányban kényelmesedik el az emberi társadalom, ennek pedig különféle veszélyei lehetnek. Ezen alternatívák közül vázolt fel egyet Robert Venditti azonos c. képregényében, mely egy olyan jövőt képzel el, amelyben az emberek otthon a székükben ülve élik az életüket, miközben tudatukat hasonmásukra vagy ha úgy tetszik pótlékukra kötik, így kockázat nélkül tehetik a dolgukat, hiszen ha tönkremegy a robot, akkor lekapcsolódunk róla. Ez már nem úgy megy, mint a Mátrixban, ahol a virtuális éneddel együtt meghal a tudat is, ez egy "biztonságosabb" modell. Na és kinek ismerős ez az életforma? Nézzünk csak magunkba, elvégre a fent vázolt sci-fi világ már ma is jelen van és többen élünk hasonló életet az internet berkein keresztül. Egyre többen vagyunk, akik internetes közösségekbe lépnek be, esetleg alapítanak és ott élik a szociális életük nagy részét. A chat, az msn, a közösségi oldalak mind megkönnyítik az ember életét a kapcsolattartás szempontjából, de a filmben ábrázolt szélsőség és a mai gépfüggőség között ijesztően csekély a különbség. 
egyszeri néző kedvét a moziba járástól. 
A szerelmet és a gyűlöletet csak egy hajszál választja el, ennek legszebb példája pedig, amikor egy kapcsolat véget ér, csalódtunk a szerelmünkben, és a gyűlöletet vesszük elő, hogy fel tudjuk dolgozni az esetet. De vajon működhet-e fordított helyzetben, amikor először táplálunk pejoratív érzelmeket a célszemély felé, aki később az imádott szerepet tölti be. Az biztos, hogy nem egyszerű helyzetbe csöppen a film két főhőse, mikor a jól menő kanadai üzletasszony, Margaret(Sandra Bullock), hogy a kitoloncolástól megmeneküljön, bejelenti, hogy beosztottja, Andrew (Ryan Reynolds) feleségül veszi őt. Persze, mielőtt végleg kenyértörésre vinnék a dolgot, az asszisztense is meglátja a lehetőségeket a szituációban és választás híján megpróbálja kiaknázni azokat.
Főleg Japánban, de azért Koreában is van egy kis kultusza a szörnyfilmeknek, ugye előbbi esetében nem kell bemutatni Godzilla-t, melynek neve alatt közel, ha nem több, mint 30 mozi szerepel. Koreának is van egy nevesebb monstruma, aki Gamera névre hallgat, bár messze nem látott olyan tömegeket a vászonról, mint az amerikai remake-el rendelkező szomszéd hüllő. Bong Joon-Ho koreai rendező egy új lényt szabadított a szélesebb világra, hiszen A gazdatest nem csak hazájában lett hatalmas siker, de DvD-n több országba is eljutott, Így magyar ajkú lemezboltokban is belefuthatunk ebbe a kifejezetten ínyencségnek számító történetbe, mely két (egy olcsóbb egylemezes és egy drágább két lemezes) féle változatban is kínálja magát a különlegességre éhes mozi őrülteknek.
Szóval egy igazán sok rétegű filmről van szó, melynek ez erősségében is lelhető a gyengesége, hiszen nem egyértelmű zsánerről van szó. Talán az exploitationre éhes közönségnek lehet egy kicsit keserű szájíze, bár ők sem maradnak harcjelenet híján. Az un creature-feature jelenetek azért nincsenek elhanyagolva, bár lehetne egy csöppet több tekintélye az általam csak Gweomul-nak nevezett hal-hüllő mutánsnak, azért találkozni már vele egy-egy szörny toplistán, de egy Godzillával, vagy Aliennel nincs köszönő viszonyban.
fő műfaj remekül tud érvényesülni.
Elfért volna még mindenki pótléka Bruce Willis új filmjének vetítésein, a Hasonmás c. sci-fi akciófilm-re ugyanis csupán 15 millió dollár értékben váltottak jegyet, ami egyik részről azért várakozáson aluli, tekintve, hogy tavaly a SasSzem hasonló időzítéssel, műfajjal és reklámkampánnyal közel 30 milliót hozott nyitó hétvégéjén és 100 milliót át is lépte végeredményben. Másrészről John McLane karakterén kívül már régen nem folyt be komolyabb összeg a Bruce Willis nevével jelzett filmek számlájára. Minden esetre a várhatóan 40-50 milliós végeredény nem nyújt majd túl impozáns látványt a 80 milliós költségek mellett. Talán a nemzetközi piacon erősebb szereplésre számíthat, és csütörtöktől mi is megfigyelhetjük, hogy hanyadik sorokba kapni jegyet az előadások előtt.
Na azt hiszem ennyi bevezető után tényleg illene már rátérnem magára a filmre, és nem egy-egy apró, amúgy jelentéktelen tényezőn csámcsogni, ha tényleg csak megerősíteni tudom az eddigi pozitív kritikákat is. Bár a film eleje egy kicsit csalódás volt számomra, hiszen ugyanolyan sablonokat vetítenek nekünk végig, amiktől már a film előzetesében is féltem. A főhősnőnek rémálmai vannak, folyton ráijesztenek szegényre, ami egyébként inkább a nézőnek szól közben pedig nem nagyon hal meg senki. A végén értékeltem is magamban, hogy bármennyire is félelmetes a film, az erőszakfaktor nem éri el a 18-as karikát, vagy külföldön az R besorolást, hanem a tinédzserbarát verziót látjuk, ami nem jelenti azt, hogy annál barátságosabb az idősebb, illetve az edzettebb csoportok között a feszültséget tekintve, bár kétlem, hogy kis monitoron vagy televízión hasonlóan ijesztő lenne. Persze a nagyvásznon sikerült a szokásos sémákon erős hatásvadászattal keresztül esni. A történet végére érve a forgatókönyv is eléri azokat a magasságokat, amiről ha szuperlativuszokban nem is érdemes beszélni, mindenképpen kiemelkedőnek kell titulálni a zsáner képviselői között. Meg is látszik, hogy volt ideje Raimi-nak finomítani rajta, hiszen már 1992-ben, A sötétség serege forgatását követően elkészült vele, de végleges formáját mégis csak az első felvételek előtt nyerhette el. De ha így is találnánk kivetnivalót önmagában a sztoriban, akkor azt is feledtetheti a film egyedi fekete humora, amit már az Evil Dead 2-3 filmekben sem tudott bárki értékelni, hiszen olyan szépen lavíroz a gagyi horror effektus és az egyedi poénforrások között, de ha elsőre nem is, a kecskés jelenetig mindenkinek egyértelművé kell, hogy válljon; nem egyértelmű műfajjal van dolgunk. Épp ezek miatt a nem túl erős színészi játékért sem vonhatunk le öncélúan pontot.
A többek között Lars von Trier által alapított dogma stílust követve forgatta az évtized egyik kiemelkedően megindító, szomorú és hiteles történetét, melyben Selma tragédiáját követhetjük nyomon. A külföldről integrálódott özvegyasszony látása elég rossz, mondhatni szinte vak, de mégis egy gyárban dolgozik, ahol szüksége lenne erre az általános tulajdonságra. Minden pénzre szüksége van, hiszen szembetegsége öröklött és a fiának is hasonló problémákkal kell szembe néznie idősebb korára, ezért mindig félretesz, hogy ki tudja fizetni a szemműtétjét. Sajnos a jó szándékú, kedves szomszéd fickó sem olyan becsületes ember, ahogy általában mutatja magát és gyakorlatilag a tragédia fő okozója lesz.