Blockbusters, avagy "mit nézel"

Azuu furcsa baráti körrel rendelkezik és bebizonyítja nekünk, hogy a legfélelmetesebb szörnnyel való barátkozás is lehetséges, amennyiben megtaláljuk a közös hangnemet.

A hazai DvD piac az utolsókat rúgja, a koporsószeg akció már két éve ismert fogalom, ami hozzászokatja az egyszerű még vásárlásra hajlamos filmrajongót, hogy olcsó pénzért vegyen. Ráadásul már az is biztos, hogy egy extrémebb kiadást követően, biztosan jön egy lebutított változat, ami nem 2190 Ft-ba kerül akciósan, hanem 990-1190 Ft-ba újonnan, de azért vannak kivételek, mint például a Versus vagy az Azumi 2 fémdobozok, vagy ha az Akira egyszerű változatára gondolunk, akkor ég és föld a két kiadás minősége között a különbség, ez még nem segíti előre, hogy egy kiadásból elfogyjon a megfelelő darabszám.

Az Ultrafilm mégis két olyan kiadvánnyal kedveskedik októberben az olasz horror rajongóinak (magamon kívül vajon hányan vannak?), ami igazán figyelemre méltó, de az 1000-re limitált számozott példányszámok ellenére is bizonyára egyedi darabként kerülhet fel a gyűjtők polcaira. A nálunk már az említett kiadó által forgalmazott A pokol hét kapuja és a Zombik városa c. filmek rendezőjének, Lucio Fulci-nak az első zombis horrorfilmje, a Zombi 2 kerülhet a polcra októberben, vagy kisebb csúszással egyenesen a karácsonyfa alá... mert nincs is szebb ajándék a szeretet ünnepén, mint egy zombis mészárlásról szóló kultikus horror eposz. Persze, ahogy anno a két másik klasszikus Fulci horror, úgy a Zombi is párjával érkezik, mégpedig egy talán kevésbé ismert, de hasonló műfajú történet személyében, ami Zombi Holocaust címre hallgat. Marino Girolami filmje nem sokkal a Zombi után jelent meg, ami a Holtak hajnala után kapott 2-es számsort, a Zombi Holocaust pedig Amerikában Zombie 3 címen futott.
A két horror kiadás nem lesz mentes extráktól sem. Fulci Zombi filmjéhez például egyenesen egy extra lemez is társul, és ezzel együtt kerül majd 2990 Ft-ba, ami ilyen specifikációkkal nagyon baráti ár. A Zombi Holocaust-ot pedig 1990 Ft ellenében vihetjük haza, ami ugyan csak egylemezes kiszerelésben érkezik, de azon is található legalább 34 perc extra, ha nem számoljuk a rajongói audiokommentárt.

District 9

Ha minőségi filmről van szó, azt többnyire mindig valami mögöttes mondanivaló teszi népszerűvé a nézők körében, ami rendszeresen valami társadalomkritika alakjában jelenik meg. Nem is olyan meglepő ez, hiszen az emberek szeretnek egymásra vagy másokra újjal mutogatni és talán nem is vesszük észre, hogy ez az egyik alkotó eleme, hogy van is mit megcélozni a kritikával. Nem is kell ezen elgondolkodni, hogy ha az utóbbi idők egyik legegyedibb látásmóddal, képi világgal illetve formabontó stílussal leforgatott filmje éppen, de megmarad a kommersz filmek világában.

Persze a történet nagyon is igyekszik eltávolodni a közhelyektől és ezt már a kezdő képsorokban is megemlítik, ami szerintem nem számít spoilernek, ha közlöm, hogy Afrika egyik városában, Johannesburg-ban jelenik meg az idegenek űrhajója. Persze ezt még mindig tovább lehet gondolni, hogy bolygónk, csak 21%-a szárazföld, ráadásul még ehhez képest is sikerült ismét egy nagyobb, ember lakta várost megcélozni. Persze az alaptörténet szempontjából ez nagyon is fontos elem, hiszen ha Micheal Crichton Gömb c. könyvéből indulunk ki, nehéz lett volna az óceán közepén UFO körzetet létesíteni. De ha nem is hisszük el, hogy komolyabb művészfilmet látunk, akkor viszont az utóbbi idők egyik leghatásosabb korhatáros popcorn filmjét vizsgálhatjuk meg. Elvégre néhány apró közhely likvidálásától eltekintve ugyanolyan sablonokat fedezhetünk fel, amiket már megszokhattunk, csupán a tálalás egy kissé megtévesztő. Nem is tudom, van-e egyáltalán pozitív szereplő, vagy bárki, akinek a karakterét megszeretjük, ám ez nem jelenti azt, hogy nem követjük feszült figyelemmel a főhős, Wikus Van De Merwe sorsát, akit az egyelőre ismeretlen Sharlto Copley testesített meg. Őt egyébként jövőre a Szupercsapatban láthatjuk Murdock szerepében. Bizonyára kap még ajánlatot a forgatás befejeztekor, ugyanis ezen a fél dokumentumfilm jellegű műben is bebizonyította, hogy nem viccből ment pont ő át a rostán, hanem mert alkalmasnak bizonyult már akkor is a feladatra, amit most a jegyvásárlók, vagy a torrentezők is megvizsgálhatnak. A rákszerű idegenek kivételével minden szereplő remekül sajátította el a neki szánt feladatot, amik között azért akadnak sztereotípiák, de hogy maga a "jó embert" sehol nem képviselik, esetleg statiszták, az már elég szigorú társadalom kritika. A menekült űrlakók népének ábrázolása némileg kiszélesíti a filmuniverzumban létező világot, megmagyarázzák ugyanis viselkedésük miértjét és olyan tulajdonságokkal ruházzák fel őket, amivel közelebb kerül az egyszerű emberhez, de így elveszíti a misztikus vagy távoli jellegét.

Tulajdonképpen lehet jelenetenként elemezni a filmet, hogy miért ennyire túlértékelt, de ha már fentebb megegyeztünk, hogy széles közönségnek szóló filmről van szó, akkor nem mehetünk el a remek kamerakezelés és a hatékony hatáskeltő elemek mellett, illetve azokon a látványos és hiteles akciójelenetek mellett sem, melyeket nézve megkérdőjelezem a film (30 millió dolláros) költségvetését, aminek máshol többszöröséből hoznak ki hasonló látványosságokat, szóval ismét piros pont az Új-Zélandi WETA stúdiónak. Ezek mellett a mélyebb filozofikus tényezőket csak árnyalva vagy óvatosan érinti, azért a gondolkodni vágyók is megtalálják benne a maguk témáját, amin lehet csámcsogni. Mindenképpen az év egyik üde színfoltja a közepes produkciók halmazában.

Anna bekattanva /Caótica Ana/

Senkit ne vezessen félre a cím, hiába alkotunk képet első sugallatra egy vígjátékről, Julio Medem filmje inkább egy művészi dráma, mely az emberi misztikumokba nyújt betekintést. Persze a rendező előző művei a Szex és Lucia, vagy az Északi sarkkör szerelmesei sem a humoráról híresek, bár ezekhez még nem volt szerencsém, azt hiszem tudom mire számítsak a későbbiekben azon alkotások esetében, viszont az Anna bekattanva rétegműfaja alapján sem várhatok semmi könnyen emészthetőt, de azért látni ennél nehezebben fogyasztható történetet, tekintve, hogy azért kissé hatásvadász jelenetek dúsítják és segítik megérteni ezt a művet.

A film főhőse, Ana sem valami átlagos lány, a jelleméből tükröződik valami tisztaság, elvégre egy barlangban élt édesapjával, amíg a befolyásos Justine a festményeinek megismerésekor úgy fel nem fedezte, mint Kozsó, és felajánlotta neki, hogy járjon művészeti iskolába az ő anyagi költségein. A lány teljesen előítélet mentesen, de érdeklődve fogadja a társadalomban élő emberre jellemző tulajdonságokat, amiket más, nálunk normális polgár sokkal kritikusabb szemmel figyelne, míg ő elfogadja ezt a sokszínűséget. A fiatal leányt hamarosan megtalálja a szerelem is, aminek később nagyobb hatása lesz az életére, ugyanis a kapcsolata már több élettel ezelőttig nyúlik vissza, ennek történetét pedig hipnózis segítségével tárják fel egy pszichológus tanonc fiú közreműködésével.

A film nyitójelenete annyira hatásos, hogy bármennyire is szép a film további képeinek fényképezése, gazdag, illetve említésre méltó a színvilága, valahogy nem tudta a továbbiakban tartani azt a szintet, ami tulajdonképpen előre vetítette a befejezést. A keretbe foglalt történet pedig gyönyörűen közre fogja a történetet, ami már a leírt témára utalva sem egy sablon, de még azon túl is okoz meglepetést a nézőnek. A körítés pedig már a finom erotikus jelenetek használata miatt is figyelmet érdemel, ám némely snitt kissé öncélúnak hatott a film egészét tekintve. Hiába szól részben a férfi és nő kapcsolatáról, az egymáshoz való ősi viszonyaikról, valahol maradtak érintetlen területek, amikkel érdemes lett volna bővebben, vagy egyértelműbben foglalkozni. Más oldalról tekintve azonban az emberi lélek sorsáról, illetve szabadságáról mutat szimbolikus képet egy-egy szépen eltalált snitt és bár mondanivaló tekintetében sincs híján, az Anna bekattanva nem lesz a kedvenc filmem. Mind ezen túl el kell ismernem az egyedi látásmódot, a profi kamerakezelést, illetve a film úgymond mélységét, ami jó alkalmat nyújt rá, hogy elgondolkodjunk a feszegetett témákról.

A 3D-s filmek tovább hódítanak, ezúttal a Derült égből fasírt mintáján látszik, ami bizonyára némileg gyengébb eredményt ért volna el, ha a 2D-s verziók mellett nem jelennek meg a 3D-s és IMAX változatok is. 30.1 milliós nyitása pont olyan mértékű, ami a várható lefutást követően éppen fedezni tudja a 100 millió dolláros költségeket.

Jobb helyzetben van Az informátor Matt Damonnal, ami költségvetésének majdnem fele jött vissza a hétvégén 10.5 millió dollár képében.

Jennifer Aniston és Aaron Eckhart romantikázik és drámázik a 4. helyen, és az ehhez kapcsolódó 8.4 milliós bevétel kielégítő az 1898 moziban való bemutatás tükrében, és hiába a rossz kritikák és a gyenge nézői reakció, a 18 milliós költségek meg fognak térülni.

Ördög bújt beléd (Jennifer s Body) a film címe, mely a legrosszabbul járt a hétvégén, hiába Megan Fox, aki lenge öltözékben táplálkozik az elcsábított fiatal fiúkból. A tini-horror már a múlt héten sem volt népszerű a Sorority Row esetében, most csak egy csöppet jött meg jobban a horror rajongók kedve, tekintve a 6.8 millió dolláros hétvégi bevételt. A 16 milliós költségeket azonban jelenleg sem kell félteni, de kasszát ez a film sem robbant, csak esetleg DvD-n.

Tyler Perry várhatólag nagyobbat esett a nyitó hétvégéhez képest, viszont a 9 c. film iránt is megfeleződött az érdeklődés, hiába kapott pluszban 399 mozit. A Sorority Row viszont csak 50%-al teljesített gyengébben, ami egészséges ebben a műfajban.

1. Derült égből fasírt - 30.1M
2. Az informátor - 10.5M
3. Tyler Perry - 10.1M /37.9M/
4. Love Happens - 8.4M
5. Ördög bújt beléd - 6.8M
6. 9 - 5.4M /22.7M/
7. Becstelen brigantyk - 3.6M /109.9M/
8. All about Steve - 3.4M /26.6M/
9. Sorority Row - 2.5M /8.87M/
10. A végső állomás - 2.3M /62.4M/

Kommentár nélkül.

Rágcsávók /G-Force/

Ember legyen a talpán, akit álmából felébresztve ki tudja mondani Zach Galifianakis nevét, akinek a Másnaposok óta kezd felfelé ívelni a pályája. Jelen esetben viszont nem ő adja el a filmet, de azért jó ajánlólevél a minden idők legsikeresebb korhatáros vígjátékának szereplőjének részvétele a tengerimalacos családi akciófilmben. A film fő vonzerejét minden bizonnyal mégis az állatbarátokat megcélzó cuki tengerimalacok jelentik, akik ráadásul beszélnek is. A műfajban persze ez koránt sem meglepő.

A rendezői székben ismét egy vizuális effektekkel foglalkozó szakember ült, akiknek munkája valamiért nem szokott tetszeni a kritikusabb (Underworld: A vérfarkasok lázadása) vagy szélesebb közönségnek (AvP-R). Azt el kell ismernem, hogy dramaturgiailag tényleg nem alkotott maradandót Hoyt Yeatman, de a célközönséget figyelembe véve nem is vártunk sokkal komolyabb munkát, ellenben a vizuális effektekkel, amik kiemelkedők és igazán szemet gyönyörködtetőek voltak a mai technikai szinthez képest is. Ha másért nem, hát ezért érdemes beülni a vizuálorgia rajongóinak, ami még két dimenzióban is nagyon hatásos, és bizonyára 3D-ben még erősebb élményt okoz. Ezek mellett pedig rámutatnak az emberek állatokkal szembeni kegyetlenségeikre, állatkísérletek és ilyen dolgokra, amik nem csak a gyermekeket érinthetnek meg komolyabban, de talán a felnőttek között is akadnak, akik elgondolkodnak fajtánk élőlény pusztító mivoltán. Ám ez lesz az a tényező, ami a legkevésbé marad meg a nézőkben, tekintve, hogy a Rágcsávók szinte végig pörög, tele van akcióval és humorból sincs igazán hiány, de nem is erőssége a poénkodás, csak amennyire elvárható egy ilyen műfajú, vagyis gyermekeket megcélzó filmtől. A főhősök jellemét tekintve pedig nem valószínű, hogy bármelyik bundás lény kult karakter státuszba kerül, hiszen lényegében a már többször lerágott sztereotípiákból táplálkoznak... ahogy a főcél, mint a világ megmentése szintén ismerős lehet már valahonnan.

Egyértelműen a fiatalabb korosztálynak szól a Rágcsávók, de bizonyára az idősebbek sem unják majd végig a filmet. Azoknak pedig kifejezetten ajánlott, akiknek van otthon hasonló háziállatuk, de nem érdemes őket betanítani, hogy aztán eladják titkosügynöknek. Minden bizonnyal a "beszélj" opciónál megbukik a projekt. Azért nem kell tartani, hogy ivadékainkra hosszabb időre komolyabb hatást gyakorolna a film alaptörténete.

Az utolsó ház balra /The Last house on the left/

Igaz, hogy a helyi művészfilmekre szakosodott mozi műsorát kellett bóklásznom, mire valami figyelemre méltó hiánycikkre bukkanok, de az érdeklődők létszáma is meglepően alacsony volt, ellenben a film minőségével, ami még magasabban kvalifikált, mint elsőre várható volt. A horror/thriller műfajában még várólistán van az Engedj be! c. svéd vámpírfilm, de amíg (néhány hét múlva) nem tudom értékelni azt, addig Wes Craven filmjének remake-je a legerősebb a zsáner idén látott darabjai közül.

Az utolsó ház balra tulajdonképpen egy tanmese is lehetne a fiatal és védtelen lányok felé, ami azzal az üzenettel operál, hogy ne menjünk el idegen fiúval, még ha szimpatikusnak és ártatlannak is tűnik elsőre. Elvégre sosem lehet tudni, hogy a kedves ábrázathoz nem tartozik-e olyan társaság, aminek tagjai képesek olyan mindennapi cselekedethez, mint a nemi erőszak, a kínzás, testcsonkítás vagy a gyilkosság. Ha az eleinte szűkös, klikkszerű társasághoz priuszos családtagok társulnak, kiknek lelkiismeretük és erkölcsük nincs, továbbá pedig kizárólag a saját érdekeik motiválják, semmibe nézve ilyen emberi értékeket, mint az élet, akkor bizony nem voltak elég óvatosak a hőseink.

A nyers erőszak és a látványos csonkítások, halálesetek ma már nem az egyszerű thriller, hanem leginkább a 3D-s horrorok reszortja, de sík képernyőn is hatásos lehet, ami ennek a mozinak több jelenetére is érvényes. A realisztikus képi elemeket mostanában divatos alkalmazni a filmszakmában, de most nem tűnt öncélúnak az erőszak, inkább csak a cselekmény brutalitását tükrözte, ami egy-egy felvonásnál igen csak kompromisszum mentes. Magát a felvezetést nem sietik el, de a sztori csak óvatosan, lassan és fokozatosan kezd kibontakozni, ami megadja a filmnek azt a feszült hangvételét, ami a profi vezetést tekintetbe véve sokkal hatásosabb lesz. A történet sem egy utolsó tényező a pozitívumok sorában, de azért a vége felé már akad egy-egy sablonosabb megoldás, persze akkor már csak az elmaradhatatlan pankráció dominál, ezért nem is nagyon róhatjuk fel hibájának. Főleg, hogy a vége felé, még ha addig csak árnyaltan is, de szépen lefesti, hogy az ember milyen bosszúval telített reakcióra képes, ha érzékeny pontjára lépnek.

Mivel Wes Craven a produceri teendőket is ellátta, úgy bízhattunk benne, hogy odafigyel rá, hogy mi történik az újrával, amit saját, kedves terméke ihletett. Dennis Iliadis rendező pedig maradéktalanul teljesítette a kijelölt feladatot. A mai egyszerű horror és thriller áradat között gyakoribb a futószalag effektus, mint az egészen igényes alkotás. Az utolsó ház balra pedig éppen az utóbbi csoportba tartozik. Kár, hogy ennyire nincs rá érdeklődő, ahogy a címben is utaltam rá. Persze az is lehet, hogy a közönség egyszerűen elszokott az ilyen mértékű feszültségtől. Azért elrettenteni sem akarok senkit, de az biztos, hogy hatással lesz arra, aki befizet rá.

Meglátszik, hogy Brian Tyler zeneszerzőhöz közel áll a metál műfaja, főleg ha A végső állomás 3D intro zenéjét vesszük alapul.

Tudom, hogy van egy olyan kör, aki már unja a sok Újhold-os bejegyzést, de akkor legyen káröröm a számukra, hogy a film hivatalos honlapján december 17.-e van feltűntetve hazai bemutatónak. A Fórum Hungary honlapján és az imdb-n továbbra is november 19.-e van feltűntetve. Vajon hányan lennénk, akik azon vacilálnának, hogy az Avatar-t nézzék meg, vagy az Új holdat?

Tudom, hogy most szerepelt az Újhold előzetes, de azóta megjelent a magyar feliratos változat, aminek inkább a rajongók örülnek, de találtam még egy szinkronizált Hajsza a Föld alatt előzetest, ami csak azért érdekes, mert mindenhol feliratosan játszották az előzetesét is, illetve még egy Travolta akciófilm közeledik, amiről már vágtak össze képsorozatokat. Szóval: Újhold, Hajsza a Föld alatt és From Paris with Love előzetesek.

Hajsza a Föld alatt /The Taking of Pelham 1 2 3/

Tony Scott új akciófilmjének alaptörténetére akár rá is lehetett volna húzni a Die Hard címet, ha egy Bruce Willis-t is megjelenítenek, hogy domináljon, lője le a terroristákat és mentse meg a túszokat. Ám kispórolták az ügyet magányosan és erőszakosan megoldó rendőrt, aki véres atlétában futhat a forgalomban, Tony Scott rendező stílusában az is elég, ha Denzel Washington kocog kék ballonkabátban. Elvégre ez már komoly cselekedetnek számít a részéről, tekintve, hogy a film lényegi részében ül és beszél. Persze nem is érdemes abba a képzetbe esnünk, hogy egy akciódús és végig feszült, pörgős filmet fogunk látni.

A "The Taking of Pelham" cím alatt már egy másik mozi is futott, amelyet a 70-es években forgattak. Akkor a két főhős Robert Shaw (Cápa) és Walter Matthau (A szomszéd nője mindig zöldebb) személyében tárgyaltak. Most John Travolta formálta meg, egyébként kitűnően a rossz fiú szerepét, aki elköt egy metrószerelvényt és túszokat ejt váltságdíj ellenében, és Denzel Washington a szerencsés kiválasztott, akivel közli tevékenységét a vonal másik végén. A kevés, vagy a mai trendhez viszonyítva szinte nulla akciójelenet mellett képes lefoglalni a nézőt a film végéig. Árnyaltan kapunk némi társadalomkritikát is, ami a felsőbb vezetőség alkalmatlansága és tehetetlenségén mutatkozik meg. Különben pedig semmivel nem több, mint egy átlagos túszfilm, amit sok esetben már ismerős sablonok építenek fel. Az erre érzékeny nézők pedig bizonyára meg fogják jegyezni, hogy bizonyos elemei könnyedén kiszámíthatóak, illetve a magas korhatár besorolás ellenére is megmaradt a maga steril sugarában, ami Tony Scott-ra jellemző borús hangulattal vegyül. Pont itt jelentkezik az egyik hibája a filmnek, mert ugyan az elmés vágások, a másodpercenként kevesebb képkocka és az elhomályosodó jelenetsorok önmagukban lehetnek hatásosak és stílusosak, az egész filmet tekintetbe véve azt diagnosztizálhatjuk, hogy túlzásba vitték ezeket a művészinek szánt jelenetsorokat és már inkább idegesítővé vált ez a jelenség. A sztori pedig mellőzi azokat a vonalakat, ami esetleg egy olyan plusz csavarral erősítené az óvatos szintű feszültséget, ami a film előnyére válik. Azért meg kell jegyezni, hogy a két rangos színész nagyszerű játéka kárpótol a minőséget megkérdőjelező elemekért.

Tony Scott és Denzel Washington negyedik közös munkája volt ez. Azonban kissé furcsa sci-fi jellegű története ellenére a Deja Vu is jobb munka volt, míg a Tűzben edzett férfinek a nyomába sem érhet. Ha máshol nem is, a Moziünnep jegyárait mindenképpen megéri, de nem érdemes túl sokat várni tőle, de esélyes, hogy jól szórakozik, aki beül rá.

Megérkezett az Újhold utolsó előzetese, amelyet inkább azoknak ajánlanék, akik ismerik a könyvet, ugyanis elég bőven merít az alapanyagból. Ez alapján viszont úgy tűnik, hogy némileg monumentálisabb lesz, mint a franchise kezdő filmje. Jó szórakozást az előzeteshez és kitartást a visszaszámláláshoz. Már csak 66 nap a hazai bemutatóig, ami november 19.-én esedékes.

Citromfa /Etz Limon/

A hétköznapi hősöknek nincs szükségük kidolgozott izomzatra vagy szuperképességekre, ezek csak a közönségfilmek sztereotípiái. Az igazi hősiesség ott kezdődik, amikor a nyilvánvaló bukás ellenére is küzdünk azért a célért, amit meg akarunk valósítani, vagy ellenkezünk a ránk törő hatalmak döntésével. A Citromfa a kisember harcát mutatja be a nagyok ellen, vagy ha úgy tetszik az egyszerű nép egy képviselője száll szembe a politikai hatalommal.

Selma nyugalomban él, édesapjáról rá maradt citromfái jelentik az ő megélhetését és az emlékekeit a fákkal együtt ápolja. Élete azonban rögtön megváltozik, ahogy a szomszédságába költözik a védelmi miniszter, akinek ügynökei figyelmeztetik, hogy a fák között könnyedén megbújhatnak a terroristák, ezért el kell távolítani őket onnan. A film játékideje alatt fel sem merül a hadvédelmi miniszter pozíciójának alkalmatlansága, miszerint eleve kritikus helyszínt választott új lakhelyéül. Másrészt új szomszédjával való előzetes egyeztetés nélkül kiküldi a határozatot, amiben szerepel, hogy kivágják a fákat. Persze Selma sem hagyja annyiban, keres egy jó ügyvédet és azonnal fellebbez.

A film erőssége, hogy nem csak a két ellentétben álló népcsoport, a zsidó és a palesztinok közötti ellentétet hangsúlyozza ezzel az egyszerű, de mégis érdekes üggyel, hanem egy asszony harcát a bírósággal és a politikával szemben, ahogy már fentebb utaltam rá. Nem szabad elmenni az egyszerű, de mégis erős karakterekkel, a citromfaültetvény tulajdonos nőjével az élen, akiről csak igazán keveset tudunk meg a film során, de az pont annyi, ami mindenképp szükséges. Israel a hadvédelmi miniszterről pedig a nemtörődömsége és a hozzá nem értése derül ki, azaz egy könnyű társadalomkritikát gyakorolnak az ő karakterén keresztül. De mégsem a népcsoportokra mutogathatunk újjal, hanem a magas beosztás és az egyszerű polgár viszonya kerül górcső alá. Mindez egy nagyon szépen fényképezett, lassú de legalább olyan gyönyörködtető stílusban elkészült körettel tálalják, melyben az elmúlás szimbolikáját a citromokkal prezentálják. Magát a történetet lehet igen komolyan is venni, de vannak jelenetek, amik ezen lazítanak és egy egyszerű, de enyhén megható, szép drámát láthatunk Citromfa címszó alatt.

A színesbőrű író-rendező félévente jelentkezik egy filmmel, ami rendszerint nagy népszerűségnek örvend a pénztáraknál, bár filmjeinek terjesztése alig több, mint 2000 moziban történik, a tízezer dolláros mozinkénti átlag többnyire jellemző. Az I Can do all by myself a 8. Tyler Perry komédia, ami 24 milliós nyitásával a 3. legjobb eredményt produkálta. Ezzel kb 60 milliós végeredményre van esélye, ami bőven fedezi az amúgy ismeretlen, de bizonyára nem túl magas költségeket.

A második legjobb eredményt a poszt-apokaliptikus animációs film, a 9 érte el, melyhez az orosz Timur Bekmabetov és Tim Burton is nevét adta. Nem túl széles körben játszott filmet már szerdán, azaz 2009. 09. 09.-én bemutatták, hogy stílszerű legyen a premier, de ennél már csak az lett volna érdekesebb, ha 1999 moziban vetítik. De ha megfordítjuk az 1661-et, akkor is találunk benne 9-est, a lényeg, hogy az óvatos terjesztéshez képest tisztességes bevételt hozott, a hétvégén 10.8 millió dollárt, 5 nap alatt pedig 15.2 milliót gyűjtött. A költségvetését az imdb 33 millióra becsüli, aminek a megtérülésére jó esély van, de valószínűleg nem fog erősebben kaszálni.

Bizonyára nagyobb sikert jósoltak a Sorority Row c. tini-horrornak, mely az előzetes leírások és előzetes alapján nagyjából ugyanaz, mint a Tudom, mit tettél tavaly nyáron. Annak 72 milliós bevételével azonban még ha az inflációt se számoljuk sincs köszönőviszonyban, ami nem lenne meglepő a mai horrorfilmek sikerének tükrében, de az 5.27 milliós nyitás, kevesebb, mint 2000-es mozinkénti átlaggal mégis kiábrándítóbb. Sanszos, hogy A végső állomás 3D és a Halloween II után már csömörük van kinti nézőknek a rossz (ha a kritikákból és visszajelzésekből indulunk ki) horrorfilmekből, ezért nem is nagyon vágynak olyan terembe ülni, ahol e zsáner képviselője fut. Talán csak a pozitív kritikák és szájhagyomány segíthetne rajta, de jelen esetben is túlnyomó részt a film gyenge mivoltát bizonyítják az eddigi nézők és kritikusok véleménye.

Még rosszabb helyzetbe került Kate Backinsale új filmje a Whiteout, mely egy képregényen alapuló thriller. A hősnőnek az Antarktiszon kell egy bűnügyet megoldania, mielőtt 6 hónap sötétség borul erre a földrészre. 5.1 millió dollárt hozott, miközben a kritikusoknak csak 8%-a tudott pozitívan nyilatkozni róla.

A két sikeresebb R kategóriás film, a Becstelen brigantyk és a District 9 továbbra is előnyös mértékben veszítik a nézőiket már 100 millió felett, de valahol 115 és 125 millió között fognak végezni, ami nagyon előnyös végeredmény, ha hozzávesszük a brigantyk esetében a 83.8 milliós nemzetközi bevételeket, a District 9 esetében pedig a 14 milliót. Ám az ufós történetre még olyan piacok várnak, mint Franciaország, Svédország, Olaszország, Spanyolország, Argentina, Brazília, Dél-Korea és a legfontosabb: Magyarország (24.-én). A 3D-s Rated R film, A végső állomás pedig mára a franchise legsikeresebb darabja 58.2 millióval, ha az előző hétvégéhez képest erősebb, 55.5%-os visszaesést is produkált, amihez járul még 32.5 millió más területekről is. A Crank rendezőinek felnőttfilmje azonban nem járt ilyen sikerrel, elvégre a nyitásakor amúgy is szellős nézőtereken most harmadannyian osztozkodtak. Közben az All about Steve megfelelően viselkedik majdnem 50%-os esésével, a Julie & Julia pedig 38%-os visszaesés mellett már 85.2 millió dolláros bevételre tett szert.

1. Tyler Perry: I can do bad all by myself - 24M
2. 9 - 10.8M /15.2M/
3. Becstelen brigantyk - 6.5M /104.3M/
4. All about Steve - 5.8M /21.8M/
5. A végső állomás - 5.5M /58.2M/
6. Sorority Row - 5.2M
7. Whiteout - 5.1M
8. District 9 - 3.6M /108.5M/
9. Julie & Julia - 3.3M /85.2M/
10. Gamer - 3.15M /16.1M/

Főiskolai vagy egyetemi gólyatáboroknak, szakesteknek vagy kollégiumoknak készül egy-egy olyan póló, ami filmekkel kapcsolatos. Debreceni kollégium egyik képviselője most egy olyan felöltőt prezentál, mely szépen ötvözi a Jurassic Parkot és a Vuk-ot.

Kísértetjárás Connecticutban /The Haunting in Connecticut/

Már önmagában borzongatónak kellene lennie, hogy megtörtént események övezik a film sztoriját, és egy-egy szellem témával foglalkozó ismerősöm néhány elbeszélése is meggyőzött és tudatosult is bennem, hogy hiszek a szellemekben. De ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a film rossz. Egyrészt tényleg egy csontig lerágott témáról van szó, ami utoljára 10 éves koromban okozott félelmet egy tévéfilm hatására, másrészt azóta se nagyon fejlődött semmit a sokadjára elmesélt sablon.

Pedig nagyon igyekszik hangulatossá és egyedivé válni a hang és a képi elemek tónusai alatt, de ha egyszer tényleg nem történik a film első felében semmi, akaratlanul is elkezdünk ásítozni, amit a szabályos időközönként visszatérő szokásos ijesztgetések szakítanak meg. Ezt követően pedig pillanatok alatt visszatérünk a közöny birodalmában, hiszen már rég megtanultuk, hogy ezek a természetfeletti lények úgy sem fognak bántani senkit, legfeljebb csak a film utolsó harmadában. De akkor sincs különösebb súlya hőseink sorsának, ugyanis megmaradnak a maguk kis világában és nem veszik fel a kontaktust a nézővel. A túlvilág harcosai viszont annál inkább kimásznának a nézőközönségbe, hogy feszültséget teremtsenek, de nem kapunk bizonyítékot az ő veszélyességüket illetően, ellenben a megvalósítás sokkal inkább félelmet keltő. Sikerült ugyan visszafogottan kezelni az effekteket, ám az éberségi faktort nézve túl kevés. Viszont, ha egyel több misztikus jelenettel bővül a vászon, már indokolatlannak is tekinthetnénk. Mindenesetre az utóbbi idők egyik legjobb effektjeivel számolhatunk, amik talán jobb filmekben is megjelenhettek volna, ahogy A dög c. filmet sem tudtam szeretni, hiába kiáltottak Oscar-ért a szörnyjelmezek. Az utolsó fél óráig, ha nem is hagytuk el a termet, érdemes odafigyelni, hiszen ott kezd csak igazán eseménydússá válni a történet, ami tartogat még olyan meglepetéseket, amikre alapból számíthattunk, de legalább már hangosabb az egyébként nagyszerű zene is. 

Bizonyára van a témának rajongótábora, nem is lehet véletlen a film eddigi óvatos, de arányaiban jövedelmező anyagi sikere, de az erősebb idegzettel rendelkező közönség halálra unhatja magát. Akik azonban alacsony tűrőképességük miatt ritkábban gazdagítják a horror műfaját, és egy kis rettegésre vágynak, azok nyugodtan beülhetnek rá. Azért egy közepes osztályzatot megérdemel, elvégre ennél érdektelenebb, illetve egyértelműen kellemetlenebb munkákat is láttunk, melyek gyenge effekthalmazokkal próbálják eladni a művet. Ez a film legalább hangulatában megfelelő.

A végső állomás 3D /The Final Destination 3D/

Először is kezdjük a címmel. Ez a negyedik film a már ismert szavak alatt, de úgy döntöttek, hogy nem folytatják a sorszámozást, elvégre egy nagyobb szám elrettentheti azokat a nézőket, akik esetleg nem látták a korábbi epizódokat, hogy akkor bizonyára lemaradtak valamiről és nem fogják érteni a sztorit. Akik pedig tudják, hogy mi van műsoron, az így is úgy is beül a térhatást okozó élményre. Csupán annyit tettek, hogy kapott egy névelőt, így a cím sem ugyanaz, de mégis a Halál családjában marad.

Most pedig, hogy rátérjek a film kritikájára, úgy érzem, hogy nem is volt indokolt a sorszámozás, elvégre ugyanazt kapjuk ismét, amire már kétszer befizettünk, egyszer meg DvD-n kölcsönöztük ki. Fiú előre látja a katasztrófát, ami sok ember halálát okozza és ezen felbuzdulva figyelmezteti az embereket, aminek hatására páran életben maradnak, de a Nagy Kaszás a szokásos séma sorrendje szerint ismét meglátogatja barátainkat. Tulajdonképpen csak az első résznek volt még valami misztikus hangvétele, amit nagyjából komolyan is lehetett venni, és már a második rész rendezője, David R. Ellis (aki jelen tárgyalt filmet is jegyzi) is úgy gondolta, hogy érdemesebb a fekete humorral folytatni ezt a vonalat. Pénzügyileg is említésreméltó, hogy ugyanazt már negyedjére adják el nekünk, hiszen teljesen sikeres, elvégre 10 nap alatt világszerte 80 millió dollárt kaszált, és ez idő alatt hazájában a legsikeresebb darabja lett a sorozatnak. Ugyanakkor a legszűkebbre szabott játékidővel is rendelkezik, és talán minőségi szempontból is csak jobbat találunk az előzmények között, hiába fektet ennyit a fekete humorba. A karakterek ugyanis kidolgozatlanok, a történet természetesen kiszámítható, a trükkök még 3D technikai határán belül sem tükrözik a 40 milliós költségvetést, mert ugye e látványműfajon belül kicsit jobban megmutatkoznak a vizuális trükkök használatai. Pozitívumként viszont meg kell említeni, hogy kifejezetten szórakoztató és néhol feszült jelenetekkel emelik a film színvonalát, amit a 3D-s trükkök adnak el. Nem tudom, hogy a Debreceni mozi számlájára írjam-e, vagy a film érdeme-e, mint hogy második Real-D horrorfilmet láttam térhatásban, de sokkal kevesebb, vagyis szinte nulla színveszteséget észleltem, míg a tavaszi Véres Valentin 3D esetében egy kicsit fakóbbnak tűnt, de elképzelhető, hogy a megkopott kópia miatt, hiszen a Valentin-t a premiert követő második hónapban láttam. Ám a térhatású jelenetek szintén a Véres Valentin esetében voltak hatásosabbak, illetve jobban kidolgozottak, persze A végső állomásban is találkozhatunk bőven szép effektekkel, melyek elhagyják a vásznat, hogy megközelítsék a közönséget.

Gyakorlatilag ezek az elemek teszik élvezhetővé a filmet, viszont 2D-ben már nem ajánlanám azoknak, akik kezdték unni, hogy ugyanazon paraméterek köszöntek vissza harmadjára is. Egy-egy vonal pedig egyenesen egy-egy társadalmi réteg túlzott kisarkítása, amit paródiaként is fel lehet fogni, de az érzékenyebb nézők személyes támadásként is megélhetik első áldozatunkra való utalást... már ha magukra veszik, de hazánk ez irányú paranoiáját ismerve szinte biztosra veszem, hogy visszaköszön még e jelenség kritikája.
A rohanó világ és a technológia fejlődését nem csak az orrunkon viselt szemüveg jelképezi, de bármennyire is közepes film, egy apró jelenetben felfigyeltem, hogy illemtan is egyben. A főhős beszélget a barátnőjével és mikor a lány barátnője megérkezik a kávézóba, azonnal elköszön a fiútól, hogy onnan kezdve a barátnőjével foglalkozzon. Sajnos a mai világban sokan már nem adják meg az anyagi térben létező embereknek ezt a tiszteletet vagy figyelmet és feleslegesen elnyújtják a beszélgetést, hanyagolva a másikat, akinek személyes jelenlétét szinte már semmibe nézik.
 

Amerikában szeptember 25.-én, nálunk 6 nappal később debütál Bruce Willis új sci-fi akciófilmje, mely Robert Venditti képregényén alapul. A rendező az a Jonathan Mostow, aki a Terminator 3 rendezőjeként bevallotta az audiokommentárban, hogy fogalma sincs, mi okból érkeznek meztelenül a jövőből érkezők, de ő is úgy tett, mint Cameron. Sokakban felmerült, hogy a film nem lesz sikeres, ugyanis egy ilyen kaliberű mozi szeptemberben nem szokott hasítani, ám érdemes megemlíteni, hogy tavaly a SasSzem is ugyanebben az időpontban hódított a mozikban, Amerikában 101 millió értékben, világszerte összességében pedig 178 milliós magasságokig hasonló korhatár besorolással. Akkor lássuk az előzetest.

Olvasóközönségem nagyobb részének a Nyíregyházi Palace mozi programja érdekelt, így most ő hozzájuk szólok. E mellett meg kell említeni, hogy van egy másik, nem piacorientált mozi a környéken, ez pedig a Krudy mozi, mely még kedvezményesebb, 450 Ft-os jegyárral várja az érdeklődőket. Ezen a hétvégén három film van műsoron, köztük a keleten még méltatlanul hanyagolt Az utolsó ház balra c. horrorfilm, melyet 16:00-tól vetítenek, de csak 18-20 között, csütörtökön nem. 18 órától egy spanyol romantikus vígjátékot mutatnak be, amely Anna bekattanva címmel fut majd, 20 órától pedig Joaqin Phoenix és Gwyneth Paltrow főszereplésével a Két szerető c. romantikus dráma.

Teljesen érthetetlen a Palace vezetőségétől, hogy a Becstelen brigantyk-ot két előadással a legkisebb terembe száműzte a moziünnep idejére, hiszen még az elmúlt héten még listavezető volt, és sanszos, hogy ezen a héten is dobogós lesz. Egyértelmű, hogy a rendezvény legnépszerűbb címe lesz, ezért azt ajánlom az érdeklődőknek, hogy jó előre vegyék meg a jegyüket. A foglalás erre a hétvégére nem lesz lehetséges. A legnagyobb teremben továbbra is Denzel Washington és John Travolta keltik a feszültséget a Hajsza a föld alatt c. filmben, míg egy hasonló méretekkel rendelkező vászon előtt a Rágcsávók, illetve az esti órákban a Másnaposok iránt érdeklődők foglalhatnak helyet. Közepes méretű teremben játszák napi 3-4 előadásban az új Harry Potter filmet, több előadásban lesz látható még a Jégkorszak 3. Műsoron van még a Férj és féleség, a G.I. Joe, a Nász-ajánlat és olyan nyári sikereket hoztak vissza a műsorra, mint az Angyalok és Démonok, Megint 17, a Képlet vagy a Terminator Megváltás.

A Palace honlapja

Keoma (1976)

Egyik nagy lemaradásom a filmvilágban a western műfaját övezi. A Volt egyszer egy vadnyugaton kívül nem sok film él az emlékezetemben, amit végig is néztem volna, vagy ha igen (Ezüst-tó kincse), akkor az még a kölyök koromat jellemezte. Illetve a holtidőszakot követő műfaj feltámasztás néhány példányát sikerült még moziban is elcsípnem. Ezek voltak a Vérző olaj, Nem vénnek való vidék vagy Az ajánlat, bár besorolásuk vitatható, a mai western felhozatal árnyékában ők a legerősebb képviselők, na és persze a Börtönvonat Yuma-ban, amihez sajnos még nem volt szerencsém. Így hát elhatároztam, hogy ha lassan is, de biztosan bepótolom hiányosságaimat és néhány klasszikus westernfilmmel gazdagítom a palettát, amikről be is számolok, hiszen az első célirányos kulturálódásomat összességében pozitív érzelmek kísérték.

Filmünk címszereplője, Keoma egy félvér mesterlövés, akinek képességével csak apja veheti fel a versenyt, kettejük viszonya azonban példásnak mondható, nem úgy a három féltestvérével, akik már gyermekkoruk óta kifejezésükre juttatták a feléje irányuló ellenszenvet, nem csak szóban, de fizikailag is. A háborúnak ugyan vége van, de a szabadság még mindig idegen fogalom a nép számára. Ahogy egy járványt túlélni is csak elméletben lehetséges, és amikor Keoma az elnyomás ellen magányos hősként fellépne, ismerős arcok állják az útját.

Csendes filmről van szó, melynek vadnyugati sivárságát csak a puskalövések és a lódobogások szakítanak meg, illetve ritkán a nagyszerű muzsika, amit remekül alkalmaznak hatáskeltésként. A főszereplő karaktere azonnal szimpatikussá válik, önzetlen és célirányos segítőkészsége miatt, illetve körülöleli némi legendás halhatatlanság is, amit a későbbi események fényében egy kicsit eltúloztak. Persze ez is lehet rendezői húzás, hogy ne legyen egyszerű a film végkifejlete, és teremtsenek némi feszültséget, esetleg elbizonytalanítsák a nézőt. Ám a lassított jelenetek nem hatnak mindenhol olyan remekül, hogy mesterien megkomponált jelenetekről beszélhessünk, de azért elég igényes hasraesésekről van szó, már ha a kor technikai hátterét is figyelembe vesszük. A képi világ hasonlóan szemet gyönyörködtető, hála a kamera kezelésének, ami megérett egy piros pontra. A sztoriról sem lehet elmondani, hogy lerágott csont lenne, de ha elég felületesen nézzük, akkor rá lehet fogni, hogy már megint egy életről és halálról szóló drámáról van szó. Persze ennél kicsit több is, ügyesen, bár kissé szájbarágósan alkalmazzák az erre irányuló szimbólumokat. Persze egy akciófilmet nem is azért néz az ember, hogy művészieskedjenek benne. Inkább a látványos pisztolypárbajokra lennénk kiváncsiak, azok persze nem kísérik végig a filmet, ám kétségtelen, hogy hiány sincs belőle. A lövöldözésektől és harcjelenetektől mentes pillanatok mégis lekötik az embert, hála a viszonylag erős karaktereknek, köztük a Franco Nero által játszott főszereplőt.A film lassú tempója pedig csak előnyére válik a filmnek, így ajánlani tudom még azoknak, akik az effektorientált, gyors iramban elmesélt történeteken túl, valami másra is vágyik.

Augusztus 20.-án derült ki, hogy a Warner a hazai Fórum Home Entertainment-el nem kíván a jövőben együttműködni, így a DvD megjelenések kiesnek, de most már tudjuk, hogy a román Pro Video cég vette át a feladatot, azaz a Warner filmek hazai forgalmazását. Szóval a DvD és BD megjelenéseket mostantól ők fogják biztosítani.

Bajban volt az egyik vezető mozihálózat, a Cinema City, amely vidéken is üzemeltet 3D-s termeket, ugyanis a hét, de talán a hónap legérdekeltebb premierjének A végső állomás 3D kópiái nem érkeztek meg idejében, így kénytelenek egy nap késéssel vetíteni a filmet. Közben a konkurens mozihálózat, a Palace Budapesti 3D-s termeiben már legalább két-három ezren megnézték a világ második Real-D technikával felvett térhatású horrorfilmjét. Holnaptól azonban a Cinema City közelében élők is jegyet válthatnak A végső állomás 3D címet viselő filmre.

Will Smith és Charlize Theron is közreműködnek a Hancock folytatásában. A teljes stáb újra összeáll, és Peter Berg rendező elárulta, hogy még egy nagyobb név is szerepelni fog a következő részben, de azt már nem árulta el, hogy ki, csak azt, hogy már megegyeztek vele. Az első rész gigantikus sikere (150 milliós költségvetésre 624 milliós mozis bevétel) után törvényszerű ebben az iparágban, és természetesen a profitorientált körökben, hogy újra meglovagolják a sikert. A film minőségére vonatkozó visszajelzések azonban esélyt adhatnak rá, hogy valamivel gyengébben szerepeljen a következő epizód, de még így is tételes bevételre van esély.

A District 9 egyik főhőse, Sharlto Copley is szerepet kapott a Szupercsapat c. tévésorozat mozira tervezett filmjében. John "Hannibal" Smith szerepét pedig Liam Neeson játszhatja el, Szépfiú pedig Bradley Cooper lesz, akinek újabban a Másnapos(ok) feje lehet ismertebb a közönség számára. Rosszfiút pedig nem Mr. T, hanem egy fekete harcművész Quinton "Rampage" Jackson (kép) formálhatja meg. A forgatás hamarosan elkezdődik és jövő nyáron június 11.-én már az amerikai mozikba kerülhet.

Jumurta /Yumurta/

Yuszuf, a középkorú költő anyja halála miatt visszatér hosszú idő után szülőfalujába, ahol egy omladozó ház és egy fiatal leányzó, Ayla várja. A régi környezet, a temetés körüli teendők régi emlékeket ébresztenek benne, miközben önértékelésre is kényszerül a tragikus esemény árnyékában. Segítséget nyújt neki a lány, akihez egy közös - szimbolikus - utazás során kerül közelebb, miközben teljesítik édesanyja utolsó kívánságát.

A leírásból nagyjából több is lejön, mint magából a filmből. A török-görög művészfilm tipikusan az, amitől tényleg nem érdemes semmit sem várni, mert lényegében nem is történik benne semmi. Egyszerűen csak bepillantást nyerünk a török életformába, miközben annyi párbeszédet kapunk, amennyit a Kim Ki Duk filmekben szoktunk kapni, de akkor is teljesen lényegtelen témákkal foglalkozik a kommunikáció e formája. A két főhősről lényegében semmit nem tudunk meg, hogy mi hajtja őket, mik a motivációi, mik a jövőbeli céljaik. Yuszuf anyjának utolsó kívánsága, hogy fia feláldozzon egy bárányt, ám ezt a férfi eleinte nem szeretné teljesíteni. Megpróbálja elhárítani a feladatot, de végül mégis megtörténik a rituálé. Egy ilyen művészfilm nem egy történetet szeretne elmesélni, nincs is semmilyen csavar a filmben, a figurák bemutatása is a legminimálisabb. Ha belegondolunk teljesen életszerűtlen a film szótlansága, de talán pont ettől érdekes, hogy teljes csend honol a moziban a teljes közönség (mind a három néző) lélegzetvételét, motoszkálását, ásítását könnyű észlelni. Közben érdemes elgondolkozni magunkban a semmiről, ha épp nem tudjuk mire vélni a jelenetek eseménytelenségét, vagy belegondolhatunk, hogy a filmet keretbe foglaló tojásnak vajon mi lehet a szimbolikus jelentése. Vajon az a néhány jelentéktelennek tűnő csapásnak, aminek a vászonról nézve látszólag tényleg nincs semmi jelentősége, van-e valami belső mondanivalója, arra vonatkozóan, hogy büntetés, amiért hősünk nem áldoz elhunyt édesanyjáért egy bárányt? De lehet, hogy egyszerűen csak egy temetés körüli teendőkkel körülölelt művészfilm, ami az egyszerű férfi ilyenkori belső vívódásait próbálja árnyaltan bemutatni. De viccesen is fel lehetne fogni, miszerint a filmben annyira nem történik semmi, hogy a csúcsjelenet, amikor Yuszuf egy kutyával sír a sötétben.

Nem hinném, hogy túl széles körben lehet népszerű egy ilyen mozi, még magukat művészléleknek titulálóknak sem biztos, hogy merném ajánlani, annyira rétegfilm. Esetleg a képi világon és a beállításokon el lehet mélázni, mert e szempontokból nem nagyon van hiba, leszámítva a már említett jelenetet, ahol a fényviszonyok nem nagyon engedik, hogy lássuk a történteket. Lehet igazán művészi a film, de őszintén szólva elég unalmas volt 90 percben, de az is természetes, ha az ember nem fogja fel elsőre. Mindenesetre hangulatában volt valami egyedi, ami inkább az alacsony költségvetést tükrözi számomra, de nem is fogott meg annyira, hogy azt érezzem, újra meg kellene nézni.