Főleg Japánban, de azért Koreában is van egy kis kultusza a szörnyfilmeknek, ugye előbbi esetében nem kell bemutatni Godzilla-t, melynek neve alatt közel, ha nem több, mint 30 mozi szerepel. Koreának is van egy nevesebb monstruma, aki Gamera névre hallgat, bár messze nem látott olyan tömegeket a vászonról, mint az amerikai remake-el rendelkező szomszéd hüllő. Bong Joon-Ho koreai rendező egy új lényt szabadított a szélesebb világra, hiszen A gazdatest nem csak hazájában lett hatalmas siker, de DvD-n több országba is eljutott, Így magyar ajkú lemezboltokban is belefuthatunk ebbe a kifejezetten ínyencségnek számító történetbe, mely két (egy olcsóbb egylemezes és egy drágább két lemezes) féle változatban is kínálja magát a különlegességre éhes mozi őrülteknek.

 

De mitől is több ez a szörnyfilm, mint a többi? Először is könnyen szembesülhetünk, már a kezdő képsorokban is a film igényességével, hiszen páratlan képi világgal és hangulattal rendelkezik, a színek már szinte lemásznak a képernyőről, a zene pedig tökéletesen illik, bár néhol legalább olyan zavarba ejtő, mint a film műfaja. Bár az alaptörténet még mindig egy horror, vagy katasztrófafilmet sejtet, a középpontban sokkal nagyobb szerepet kap egy család, illetve az apa, aki mellől az ismeretlen lény elragadta egyetlen kislányát, később mégis bizonyosságot kap róla, hogy életben van. Innentől kezdve a címszereplő mutáns lény csak mellékszereplő, hiszen egy részről a család tragédiáját, illetve kétségbeesett harcát mutatja be, tovább vezetve pedig nyomozós pillanatokat is felfedezhetünk annak tükrében, hogy a szörny búvóhelyét megtalálják. Közben pedig a leglehetetlenebb helyzetekben villantja meg Bong Joon-Ho rendező az ő furcsa humorát, mellyel a nézőt is sikerül néhol egy kicsit zavarba ejteni. Ezek után pedig nem feledkezhetünk meg a műfajban krémjéből elmaradhatatlan társadalomkritikáról sem, hiszen egy olyan tökéletlen rendszert sikerül ábrázolni, ami párhuzamba vonható az egyszerű családdal a mindig álmos apától kezdve az alkoholista, diplomás munkanélküli testvérrel bezárólag, akik szemszögéből az események is zajlanak.

 

Szóval egy igazán sok rétegű filmről van szó, melynek ez erősségében is lelhető a gyengesége, hiszen nem egyértelmű zsánerről van szó. Talán az exploitationre éhes közönségnek lehet egy kicsit keserű szájíze, bár ők sem maradnak harcjelenet híján. Az un creature-feature jelenetek azért nincsenek elhanyagolva, bár lehetne egy csöppet több tekintélye az általam csak Gweomul-nak nevezett hal-hüllő mutánsnak, azért találkozni már vele egy-egy szörny toplistán, de egy Godzillával, vagy Aliennel nincs köszönő viszonyban.

 

De nem is először látunk olyan filmet, ahol a nyilvánvaló veszélyforrás kicsit háttérbe szorul, a megfelelő arányt eddig nem sikerült eltalálni. A Felejtésben például végig az anya gyermekéhez ragaszkodását láthattuk, pedig a célközönség az ufókra vagy a misztikus szálra volt kíváncsi. Shyamalan Jelek c. filmjében pedig ha csak közvetetten is, de a családi tűzfészekben jelen volt az a feszültség, amit hasonló műfajú film esetén elvárunk. A gazdatest azért nagyon jó, mert felépítésében remekül eltalálja az arányokat a felsorolt tényezőkből, és így egyszerre lett megindító dráma és egyedi, de feszült hajtóvadászat az ismeretlen szörny ellen, miközben ez a két fő műfaj remekül tud érvényesülni.