A csúf igazság /The Ugly Truth/
Gerard Butler ígéretéhez képest még mindig nem az akciófilm mezsgyéjén tölti idejét, inkább a férfi-női kapcsolatokról oszt meg nyers információkat az őt tévé előtt figyelő kiváncsi közönséggel. Szerinte a férfi agya csak egy dolog körül orientálódik, aminek célpontja a testi örömök, ám ezzel heves vitába keveredik producerével, aki szép, de mégis egyedülálló nő, akit Katherine Heigl testesít meg. Rövid időn belül mégis csak bizalmat nyer a párkapcsolat-ellenes showmannel és hagyja, hogy ő vezesse annak érdekében, hogy a szeme-szíve választott férfi összejöjjön neki.
A héten már beszámoltam egy romantikus vígjátékról, amit sablonosnak tituláltam, de nem gondoltam volna, hogy megint egy ugyanarra a sémára hajazó filmet fogok látni. Pedig jelen esetben még lehetett volna trükközni a végkifejlettel, ez esetben azonban nem lehetett volna eljátszani a szokásos morális filozofálásokat, mint a "mindig add önmagad", vagy a "szerelem útjai kifürkészhetetlenek"... legalább is a főhősök számára, mert a nézők azt dolgozzák fel legelőször, hogy melyik a legesélyesebb alternatíva a végefőcímet megelőző képsorokra. Persze miután el tudták fogadni, hogy feliratos filmre ültek be, mivel az első fél órában kb. hárman nevettünk a félig megtelt teremben. Szórakoztatás szempontjából pedig lényegesen jó átlagot produkál, azért még most sem akad meg a popcorn az ember torkán, viszont jókedvünket már erősebb hanghatásokkal is jelezni tudjuk. A színészi játék egyértelműen a laza, szexorientált tanácsokkal operáló Gerard Butler karakterének kedvez, aki mondjuk most is bebizonyította, hogy jobb színész, mint Schwarzenegger volt fénykorában, de ilyen produkciók mellett sose lesz olyan ikon. Esetleg kormányzó. Katherine Heigl egy kicsit néhol szélsőségesre veszi az egyébként normális figuráját, de ezektől az apró pillanatoktól lesznek viccesek. Majdnem mondható, hogy kétszereplős filmről van szó, elvégre a mellékszereplők néhol már csak statisztálnak egy-egy beszólásukkal, de nincs is olyan feleslegesen erőltetett karakter, akit aztán a főszál miatt elhanyagolnának.
Végeredményben csak egy újabb egyszer-egyszer nézős romkom fut a mozikban, ami csupán azért számíthat szerényebb számú nézőközönségre, mert az előzetessel ellentétben eredeti hanggal, felirattal fut a mozikban. A műfaj kedvelői bizonyára most is jól fognak szórakozni, de a 12-es karikának ne dőljünk be, elvégre koránt sem olyan tiszta 
filmről van szó, ám ezek leginkább a verbális poénokon ütköznek ki.
