Blockbusters, avagy "mit nézel"

108 éve született Walter Elias "Walt" Disney 1901 december 5.-én, és 1966 december 15.-ig személyesen is gazdagította a filmvilágot különös tekintettel a gyermekek igényeire. Szelleme azóta is átjár nagyon sok sikeres mozifilmet, az általa alapított stúdión keresztül. Csak néhányat említsünk az elmúlt évek Disney sikerfilmjeiből: Karácsonyi ének, Rágcsávók, Fel, Hannah Montana, High School Musical, Wall-E, A nemzet aranya, Karib-tenger kalózai. De hamarosan érkezik szintén az ő stúdiója által gondozva: A hercegnő és a béka, Alice Csodaországban, Perzsia hercege, Toy Story 3, Karib-tenger kalózai 4 - On Stranger Tides (2011) vagy a John Carter of Mars (2012).

Walt Disney nem csak rajzfilmgyáros és producer, de filmrendező és szinkronszínész is volt egyben. Ő keltette életre Disneyland-et és Roy 'O Disney segítségével a Walt Disney Company-t, mely keretein belül készültek el a világ legnépszerűbb és legismertebb rajzfilmfigurái, mint Mickey egér, Donald kacsa, Goofy és a többiek.

Az előzetes alapján a Kick-Ass olyan, mint a Watchmen, csak nem egy komor hangulatú társadalomkritikát fogalmaz meg, hanem egy tini-vígjátékként parodizálja azt. Legalább is a poszter és az előzetes alapján. Bemutató majd jövőre valamikor.

Űrkalózok /Moon 44/ Németország - 1990

Lehet szeretni a német katasztrófafilm gyárost, de az Alapítvány c. Asimov könyv megfilmesítési szándékai miatt még egy kicsit félünk tőle. Roland Emmerich pedig már kipróbálta magát az űrben és a jövőben, igaz egy minden szempontból gyengébb változatban. Az Űrkalózok, vagy Csillagközi banditák sem filozófiáját tekintve, sem látványvilágát tekintve nem hozza azt a szintet, amit ma elvárnánk egy Alapítványtól. Egyelőre nem is kell félnünk, hogy hozzányúl, inkább érdemes visszanézni az egyszerű, videókorszakot idéző sci-fi thriller-jét. Kritikusabb szemmel is érdemes megfigyelni ezt a művet, hiszen épp a Tökéletes katona előtt készült ami tulajdonképpen klasszisokkal jobb lett.

A történet egyszerű. Lopják az űrhajókat, detektív pedig a rabokkal elvegyülve próbálja megfejteni az ügyet. Micheal Paré lenne a főszereplő, de én még életemben nem láttam ennyire élettelen hőst egy ilyen sablon szerepben. Mellette pedig egyenesen brillírozik Dean Devlin, aki egyébként Emmerich társ-producere, illetve forgatókönyvíróként jegyeztünk a mester nagyobb szabású filmjeinél is. Meglepően tetszetős a karaktere, mondhatni a film egyik kiemelkedő egyénisége, szóval nem is baj, sőt dícséretes, hogy a képernyőn lévő játékidő legnagyobb részét ő kapta, hiába "csak" egy mellékszerep jutott neki. Persze akadnak olyan karakterek, akik mellékszereplőként nagyon is jól funkcionálnak, és mivel a forgatókönyv nem a rendező sara, úgy igen bölcs döntés volt a navigátorra helyezni a hangsúlyt, de talán nem kellett volna ennyire elhanyagolni a pozitív hős figuráját. Ahogy még nagyon sok karakter és egy-egy vonal is több odafigyelést igényelt volna, hogy ne legyen nevetséges, vagy túl klisészerű.

 

A sztori vezetésével pedig semmi gond nem lenne, ha nem ilyen kétdimenziós papirmasé katonákon keresztül irányítanák végig. A végeredményen azért megmutatkozik, hogy több volt a forgatókönyvben, mint amit elénk tártak a Moon 44 c. filmben, de legalább kellemes iramban haladtunk a film vége felé, igaz ugyanilyen hamar meg is feledkezünk a filmről

Ami pedig a végére maradt az a látvány és hangulatelemek, melyek tökéletesen tükrözik a 90-es évek, vagy az előtti videós korszakot, különös tekintettel a sci-fi műfajára. A trükkök még kezdetlegesek, de az is lehet, hogy már itt is kezdett megmutatkozni Emmerich spórolós hajlama, amikre tényleg nem lehet panasz egy ilyen filmben, hiszen minden költségigényű monumentális elemet hanyagol. Még a zenei dallamok, amik túlságosan semmilyenné, illetve súlytalanná váltak, mert olyan hang hatásokkal operáltak, amiket még az alábeszélős korszak filmjeinek sem tudtunk elnézni.

Tulajdonképpen ajánlható a régebbi sci-fi akciófilmek kedvelőinek, de nem szabad túlzásokba esni az elvárások tekintetében, kivéve, ha az negatív irányú. Kevés olyan pillanat, illetve motívum azért megfigyelhető a filmben, ami bizonyítja, hogy Emmerich jó popcorn filmes, és a minőségi javuláshoz csupán némi zsebpénzre volt szüksége, amit a filmjeire költhet. Mivel mindezt megkapta, a többi már történelem.

 

Amerikai bemutató május 7.-én, a hazai pedig egy héttel korábban. Én is értetlenkedek-e tény előtt, de így van. A poszter pedig metal, ha szabad ilyen kifejezéssel illetnem.

De már tényleg nem sokáig marad vezető pozícióban az Alkonyat sorozat második mozija, ami nagyon erős 70%-os zuhanást eredményezett a második hétvégéjére. Ez végtére is nem volt meglepő, ahogy az sem, hogy tartotta az első helyet, viszont az alig 2 és fél milliós előnye a The Blind Side-al szemben elég aprónak tűnik. Sőt, csütörtökön Sandra Bullock sport drámája felé még valamivel nagyobb is volt az érdeklődés, de hiába a trónfosztás ténye, ha világszerte már majdnem tízszeresét termelte a költségvetésének a családi vámpírtörténet. Az első rész végeredményeit pedig már egészségesen túl is szárnyalta.
A már említett konkurencia pedig éppen átlépte a 100 milliós határt, ez pedig a büdzséhez képest arányaiban majdnem olyan nyereséget jelent Sandra Bullock filmjének, ami 29 millióból készült. Továbbá a 17%-os emelkedésénél csak három film teljesített jobban az első hétvégéjéhez képest 3000-nél több moziban való bemutatását tekintve. Ebből pedig csak az Éjszaka a múzeumban, ami 100 milliónál nagyobb végeredményt (összesen 250 milliót) ért el.

Új premierek viszont egyáltalán nem tündököltek, elsőként John Travolta és Robin Williams közös vígjátéka a Vén csontok, ami 3 nap alatt 16.8 milliót, 5 nap alatt 24 milliót keresett, ami nem veszélyezteti 35 milliós költségeit, de egy ilyen párostól azért többet is várhattunk volna. Pláne, ha azt is figyelembe vesszük, hogy majdnem 3500 moziban nyomultak. A gyengébb teljesítmény hátterében állhat a kritikai átlag, hiszen alig akad olyan a szakmában, aki pozitívan értékelte volna, a Páros mellékhatás óta pedig tudjuk, hogy nem csak a levegőbe írogatnak.

Magas korhatár besorolással és sok erőszakkal próbálták eladni a Ninja Assassin c. nindzsafilmet, melyből nem sokat jegyezhettünk fel az utóbbi években, persze az AvP-R óta tudjuk, hogy a nyers erőszakkal még nem jár együtt a minőség. Ezt a kritikusok többsége is megerősítette, ha a 28%-os átlagot tekintjük, ám a nézők között bőven akadnak, akiket kielégítette a film, ha a 7.2 pontos imdb átlagot vesszük alapul. 5 nap alatt 21 millióval járult hozzá a 40 milliós költségeinek megtérítéséhez, amiből 13.1 millió az utolsó három napé.

Fantasztikusnak már éppen nem nevezhetjük a The Fantastic Mr. Fox c. filmet, mely motion capture technikával készült állatos-erdős mesefilmnek számít. Korábban limitáltan futott nagyon erős átlaggal, de 2000 moziban már nem tud olyan szép eredményeket felmutatni. 7 milliós bevétellel büszkélkedhet a hétvégén, összességében pedig 10 millióval. Pont négyszer ennyi kell a kiadások lenullázására, ami talán nem is lehetetlen feladat, ha azt nézzük, hogy a kritikusok is nagyon szeretik és az imdb átlag sem sokkal rosszabb.

Mindössze 111 moziban hódít Corman MacCarthy könyvéből készült poszt-apokaliptikus filmje Viggo Mortensen főszereplésével, azok átlaga pedig 13 ezer dollárra rúgnak. Eddig összesen 2 milliót gyűjtött össze, ami bizonyára nem fog túl erősen megugrani, ha szélesebb körben is vetítik majd, talán csak a jó vélemények erősíthetik az átlagát. Az imdb-n 8.3 ponton áll 1700 szavazat alapján.

1. Újhold - 42.5M /230.6M/
2. The Blind Side - 40M /100.2M/
3. 2012 - 18M /138.7M/
4. Vén csontok - 16.8M /24.1M/
5. Karácsonyi ének - 16M /105.3M/
6. Ninja Assassin - 13.1M /21M/
7. Planet 51 - 10.2M /28.5M/
8. Precious - 7.1M /32.4M/
9. The Fantastic Mr. Fox - 7M /10.1M/
10. Kecskebűvölők - 1.5M /30.5M/
11. The Road - 1.5M /2M/

Az időutazó felesége /The Time Traveler's Wife/

Az időutazás. Mindig is egy olyan futurisztikus jelenségnek képzeltem el, amit Asimov és Lem tudományosan magyaráznak, illetve filozofálnak róla, sajnos a témában való műveletlenségem miatt nem tudom, hogy írtak-e róla, de ha a filmvilágból a Terminator-t vagy az Időzsarut vesszük alapul, akkor mondhatjuk, hogy egy bizonyos kép kialakult bennünk  ezek alapján a témáról. A genetikai aberráció mellékhatásaként bekövetkező időugrás viszont olyan mértékben erőszakolja meg ezt a sci-fi fogalmat, mint az Alkonyat a vámpír mítoszt. Persze önmagában e merész újítás miatt elítélni egy történetet nagyon is helytelen dolog lenne, mert ahogy a vegetáriánus vámpírok is, a stressz következtében létrejött akaratlan és kontrolálatlan időugrás is csupán egy másik műfajnak nyitják meg a kapukat. Ugyanakkor kitűnő filozófiai alapot szolgáltat, amiből talán a végtelenségig születhetnek új kérdések. Bizonyára célszerű lenne elolvasni Audrey Niffenegger azonos c. könyvét, amely az alapanyagot szolgáltatta, legalább is azok számára, akiket mélyen megérintett a film. Gyanítom, hogy ők sem lesznek kevesen.

Tulajdonképpen átlagos könyvadaptációról van szó, amin olvasatlanul is érződik az a törekvés, miszerint vizuális hatásokkal és olcsó sablonos trükkökkel szögezzék a nézőt a vászonhoz. A jelenetek közötti átvezetések sokszor ugyanolyan spontánok és meggondolatlanok, mint a legtöbb mai popcornfilmben, ahol azt az egyszerű célt szolgáltatják, hogy haladjon a vége felé a történet. Ezekkel nincs is semmi baj, hiszen ez a romantikus popcornfilm mint olyan, nagyon is remekül működik, ami mindenképpen a regény érdeme, nem a stábé. A film csupán annyit tett hozzá, hogy steril Hollywoodi környezetnek megfelelően mozgóképpé formálta azt, ami eddig csak írott formában létezett. Alakítások tekintetében is csupán a kötelező megjelenést biztosították, de komolyabb játékkal nem találkozunk. Eric Bana és Rachel MacAdams karakterei szerethetőek ugyan, de unalmasak, nem sok színt visznek a játékukba. Leginkább az a néhány gyermekszereplő tündököl a filmben, de ők is azért, mert nagyon aranyosak. Ezek persze nem jelentik azt, hogy ne lenne megindító hőseink sztorija, elképzelhető ugyan, hogy némely szőrös embernek is küszködnie kell a könnyeivel. Sajnos nehezen tudom elképzelni, hogy olyan hosszútávú szerelem szövődjön a film és én köztem, amit Az időutazó felesége jó példaként állít elő, de egyszeri fogyasztásra igen fincsi darab.

Teljesen átlagos romantikus film, ami később sokaknak válhat nagy kedvencévé, de őket sem a dramaturgia fogja elkápráztatni, hanem az alapötlet. Azért szerintem sokkal különösebb életet élt Henry DeTamble, mint Benjamin Button, akiről szóló film első fél órájában már ki is számítottuk a halálának hogyanját, míg e film főhősének sorsát az utolsó pillanatig homály fedi. Ráadásul sokkal inkább érdemes elgondolkodni azon, hogy miként lehet még élni az életet, mert egy bizonyos szinten olyan alternatívát mutat, ami nem csak hasonló szituációban lévő pároknál és családoknál lehet tanulságos.

 

A zene horzsol, én csak ezt a pubertás emo-t cserélném le az érett nagyúrra!

Barry Lyndon (1975)

Az igazság az, hogy nem vagyok nagy rajongója a kosztümös filmeknek (hacsak egyes Batman epizódok nem számítanak annak), sokkal inkább Stanley Kubrick munkásságát kísérem érdeklődő figyelemmel. Kubrick képes a nézőt teljesen elmélyíteni a látottakban anélkül, hogy bármi mozgalmas történne a vásznon, egyszerűen csak magával ragadja a nézőt a szép képek és az érdekfeszítő párbeszédeket eszközül hívva. A zene pedig sokszor már csak hab a tortán.

Nincs ez másképp a Barry Lyndon c. filmmel sem, ami a XVIII. században játszódik és egy olyan fiúról szól, aki hamar száműzetésre kényszerül. Karaktere nem is kerül hozzánk olyan közel, sőt kicsit még sablonosnak is hathat, ám erről a figyelmünket elvonja a gyönyörű festői környezet, a kort idéző párbeszédek, amit nem is érzek hűnek, a szöveget viszont sokkal inkább gyönyörködtetőnek, ha lehet a nyelvhasználatra ilyen jelzőt aggatni. A zene pedig olyan gyengéden kerül a történet mögé, hogy valami egészen pozitív irányba tereli a hangulatot. Hamarosan mi is úgy érezzük, hogy visszamentünk az időben 200 évet, majd eközben Barry élete kezd egyre érdekesebbé válni.

Nem is szeretném hosszan ecsetelni a film történetét, meghagynám az élményt azoknak, akiknek érdeklődését felkelti az írásom, legyen annyi elég, hogy az emberi tulajdonságok változásai egészen egyedi módon jelennek meg a filmben. Olyan változásokról van szó, amit az egyén környezete és lehetőségei határoznak meg, és bátran prezentálja azokat a negatív tulajdonságokat is, amelyekre a film első felében nem voltunk kíváncsiak, mégis lényegesen érdekesebb tényezőkkel tarkítják a végeredményt. Ugyanakkor megjelenik egy kis humor is, mint ha némelyik társadalmi rangot ki akarná parodizálni egy kicsit, így végképp nem lehet szokványos történelmi filmnek tekinteni. Minden szempontból egy igazi remekműről van szó, mely lazán vezeti végig Barry életének egy szakaszán majdnem 3 órában és közben ezt meg sem érezni. Nem is értem, hogy miért nem jegyzik meg gyakrabban ezt a Kubrick filmet, hiszen az eddigiek alapján az egyik legjobbjának tartom.

Na, ennek a harcművész filmnek már tetszik az előzetese. Nem azért, mert olyan profi, mert technikailag minden bizonnyal a Ninja Assassin lesz a domináns, de olyan szerethető hangulata van. Nem tűzte ki célul, hogy megváltsa a világot, így nagyobb eséllyel csalódhatunk benne pozitívan. Konkrét premier dátummal még nem találkoztam, de ha elvileg kész státuszban van, akkor valamilyen formában a szemünk elé kell kerüljön. Egyébként ez egy videójáték adaptáció. Egyéb infók az előzetesben.

Erőszak, vér, még több vér, erőszak, vér, meg lassított felvételek, amik csak a Mátrixnak álltak jól. Kinőttem én már az ilyenből... de úgy érzem mégis premieren fogom látni. Így kell eladni az alacsony korhatár univerzumában egy R-es filmet, bár két éve az AvP-R sem robbantott kasszát, az érdeklődők körében még fel sem merült, hogy talán semmi érdemleges nem lesz benne a fröcsögő véren kívül. Amerikában már látják, remélem hamarosan mi is meglátjuk.

Az sem titok, hogy David Lynch-nek van egy lánya, és azon sem lepődtünk meg, hogy ő szintén filmrendezői pályát választott. Vajon mit várhatunk egy olyan lánytól, akinek közvetlen felmenője egy kultikus rendező? A Jennifer Lynch által felügyelt Hisss c. fantasy-thrillernek csak a témája fogott meg, de az előzetes ismeretében úgy érzem, hogy van okunk bizakodni. Egyelőre sajnos még semmilyen premier dátummal nem találkoztam a 2009-en kívül, de félek ez nem fog megvalósulni... ellenben a filmmel, aminek már az utómunkálataival foglalkoznak. A poszter után megnézhetitek a film előzetesét is.

Nem tudom létezik-e olyan, aki a borító miatt nem vette még meg a Marino Girolami "kultikus" horrorfilmjét, de felhívnám a figyelmet, hogy nem tetszés esetén meg lehet fordítani azt, és lecserélni erre a szépségre. Nekem jobban tetszik.

A filmet már régóta várjuk, de úgy tűnik végre kezdenek olyan posztereket is összedobni, amik némileg tetszetősebbek. Legalább is nekem ez jobban tetszik, mint amikkel korábban találkoztam, ezzel kapcsolatban viszont találkoztam olyan véleménnyel is, ami szerint ez sem igazán mutatós. Kinek mi.

Továbbá információink vannak, hogy december 3.-ától lehet jegyet venni az IMAX változatra is. Mondjuk ez törvényszerű, hogy két héttel a premier előtt teszik lehetővé, hogy a legtürelmetlenebb érdeklődők tegyék lehetővé, hogy időben megnézhessék a filmet.

Az sem meglepő fordulat, hogy James Cameron filmje PG-13-as korhatár besorolást kapott, azaz 13 év alatt csak szülői felügyelettel mehetnek be a moziba.

Az első hétvégi összesítések alapján íme az Újhold rekordjai. Ugye Amerikában az éjjeli vetítésekre 26.27 millió dollár értékben keltek el jegyek, ami ráver a Harry Potter 22.2 milliós kezdésére. A nyitónapi rekordot A sötét lovag tartotta 67 millió dollárral, most az Újholdé ez a pozíció 72.7 millió dollárral. Minden idők legjobb hétvégi eredményét érte el A sötét lovag és a Pókember 3 után 142.8 millió dollárral. Továbbá pedig egy kis hazai. A szokásos 4 naptól eltérően most csak 3 napja volt itthon menetelnie, de ez is elég volt neki, hogy 119 472 nézőt kiszolgáljon, ami csak a Jégkorszak 3 - A dínók hajnala jelentett némileg több bevételt, de ott erősítették a végeredményt a 3D-s jegyárak, illetve két nappal több ideje volt a gyűjtésre. Ám a Harry Potter és a Félvér herceg 167 ezer nézőjét nem főzte le. Van még egy pozíció, amit bizonyára magasan a sajátjának tudhat, ugyanis soha ennyien nem ültek még be FELIRATOS filmre 3 nap alatt hazánkban. Beszélik továbbá, hogy decembertől már szinkronizált kópiák is futnak majd a moziban, ami szintén megugraszthatja a nézőszámot, erről azonban még nem találtam hiteles forrást.

Szobafogság /Pinprick/

Nagy Ervin a legjobb korban van, hiszen megőrülnek érte a nők, legyen az anya, vagy lánya, így mindegy ha mindkettőnek csapja a szelet ugyanabban a házban. A Kaméleon után egy ilyen szerepben? Most már senki nem fogja lemosni róla a szélhálmos jelzőt, akiben nem illik megbízni, de legalább szembesíti a nőket és bemutatja a naív férfiaknak, hogy a papucskodással sokra nem megyünk, mint ha eljátsszuk a csúnya bácsit. De bármennyire is egyszerűnek tűnik az alaptörténet, valamivel több van a háttérben, mint elsőre gondolnánk.

A Szobafogság egy elég komor hangulatú angolul beszélő magyar pedofil thriller, szép fényképezéssel, jó, bár kicsit túlzásba vitt hangvágással, ami nem jelenti, hogy nem hatásos. A csendesebb, óvatosabb hangtónusok elősegítik, hogy beleélje magát az ember a kis család történetébe, még ha önmagában nem is olyan eget rengető konfliktusról van szó, a feszültségfaktor már az elején megfelelő szinten van. Ez a végéig nem is nagyon csökken, csupán bonyolódik a szituáció, és közben megfigyelhetjük Nagy Ervin játékát, ami egyelőre még nem mutat fel túl sok alternatívát, viszonylag meggyőző tud lenni a karaktere.

Kifejezetten élvezhető filmként éltem meg a Pinprick c. thrillert, amit mindenképpen ajánlok olyan szülőknek, akik ritkán néznek be gyermekük ruhásszekrényébe, mert ki tudja, mit vagy kit rejtegetnek ott.

A jedi templomon és valláson még annyira nem lepődtünk meg, de egy évvel az első Alkonyat mozi után már a cullenizmus is választható életforma. Úgy tűnik nem csak egy kis réteg tartozik hozzá, vagy ha igen, akkor folyamatosan bővül a körük, ugyanis az első számok ezt igazolják. A tavaly is meglepően erős nyitást produkáló Alkonyat második része, az első egész hétvégi eredményén is túltett mindjárt az első napon, ami 72.7 millió dollárt jelent. Ez pedig maga mögé utasította A sötét lovag 67 milliós nyitónapi rekordját, és a Cullen családra nem jellemző módon magáévá tette a csúcspozíciót. Persze, ahogy az első rész esetén is, e hétvégén is gyors csökkenés jellemezte, péntekre és szombatra 40-40%-os, ami a végeredményt tekintve túl erős volt, hogy a hétvégi nyitás rekordját is magáévá tudhassa. Azért még így is a dobogón tartózkodik az alacsony ingerküszöbű és korosztályú nézőknek is ajánlható vámpírfilm. A becslések szerinti 140.7 millió dollárt csak a Pókember 151 milliója, illetve A sötét lovag 158 milliója előzi meg, ám durvább számítási hiba miatt, még a Karib-tenger kalózai 2 (135.8M) mögé is kerülhet, amire már volt példa a történelemben. Például a Klónok támadásának első hétvégi eredményét 85 millióra becsülték, de 5 millióval kevesebb volt. Hasonló mértékű és irányú hibaszázalékot alapul véve még előfordulhat, hogy csak a 4. legjobb hétvége. Ez persze még mindig elképesztő eredmény a kb. 50 milliós költségvetésű filmre nézve, és mivel a Summit Entertainment más filmjei sorra elbuknak, nem fogjuk megúszni a folytatásokat sem, sőt én még egy előzményfilmet és több spin-off filmet is logikusnak tartok. Az Újhold különben nem csak Amerikában hódít, elvégre Földtünk többi tartományaiban további 118 millió dollárt fialt.

Nem csak vámpírok domináltak a hétvégén, de Sandra Bullock is egyre jobb formában van. Az még koránt sem biztos, hogy olyan parádés lefutás lesz a The Blind Side c. sport-drámának, mint a Nász-ajánlatnak, de nyitó hétvégéje egy csöppet már is erősebb. 34.5 milliós nyitása alig 1 millióval erősebb, mint a nyári romantikus komédiájé. A túlsúlyos fekete srác felkarolásáról és támogatásáról szóló családi dráma sikerét nem biztos önmagában az érdeklődés mértékével lehet magyarázni, de valószínűnek tartom, hogy többen is e filmet játszó termekbe vándoroltak, ha nem kaptak jegyet a New Moon-ra. Ez esetben viszont némi csökkenés kellett volna jellemeznie a filmet szombatra, amikor némileg több szabad hely volt a vega vámpírok és szelíd vérfarkasok történetére, ellenben 24%-os emelkedést diagnosztizálhattunk. Bizonyára pályafutásának további sorsát is mérsékeltebb negatív változások fogják jellemezni, így biztosra veszem a 100 millión túli végeredményt.

A Planet 51 c. animációs filmre minimális volt az érdeklődés, hiába a több, mint 3000 mozi, ahol vetítették, a fiatalabb korosztály más elfoglaltság után nézett, így csupán 12.6 milliót gyűjtött, ami viszonylag sovány eredménynek számít. Az ünnepek közeledése miatt viszont vélelmezhető, hogy hosszabb ideig marad az érdeklődés középpontjában, és bár nem ismerjük egyelőre a költségeket, talán sikerülni fog azt átlépnie.

Ahogy az törvényszerű és várható is volt, a Emmerich katasztrófafilmje, a 2012 erősebb csökkenést produkált, pontosabban szűk 60%-os visszaesést. most 108 milliónál tart és még minimum egy 50-es van benne. Világszerte pedig 341 millió dollár. A Precious több, mint háromszor annyi moziban fut, mint múlt héten, de a bevétele csak 87%-ot emelkedett, de a 10 milliós költségeknek már így is több, mint kétszeresét hozta vissza. A legtöbb film nagyon erős iramban kezd hátrálni a listáról, talán a legrosszabbul a The Box járt, ami 84%-al volt népszerűtlenebb, persze durván 60%-al kevesebb moziban, így a 30 milliós költségeinek csupán a fele térül meg.

1. Újhold - 140.7M
2. The Blind Side - 34.5M
3. 2012 - 26.5M /108.2M/
4. Planet 51 - 12.6M
5. Karácsonyi ének - 12.2M /79.8M/
6. Precious - 11M /21.4M/
7. The Men who stare at goats - 2.7M /27.6M/
8. Páros mellékhatás - 1.9M /105M/
9. The Fourth Kind - 1.7M /23.3M/
10. Törvénytisztelő polgár - 1.6M /70.2M/

Azt hiszem ez a film felkerül a várólistára, bár még nincs magyar bemutató, az Újhold rekord nyitónapja mellett egész jól szerepelt a kasszáknál, de erről bővebben holnap délig. A Sandra Bullock főszereplésével készült megható családi drámát igaz történet ihlette, ami szerint egy gazdag házaspár kiemel egy túlsúlyos fiút a gettóból, mert felfedezik benne a lehetőséget. Van hozzá előzetesünk is.

Főleg Nyíregyházi olvasóimnak ajánlom a Krudy mozi decemberi műsorát, ahol ismét találkozhatunk szépségekkel, érdekességekkel. Ezek közül leginkább a Pater Sparrow "1" c. filmje fog érdekelni, ami talán a legnagyszabásúbb magyar sci-finek ígérkezik... legalább is az Emelet c. filmnél minden nagyszabásúbbnak látszik.Találkozhatunk még japán tragikomédiával, norvég történelmi filmmel, és magyar Csányi Sándor közönségfilmmel is, de ismét műsoron a Coco Chanel Audrey Tatou főszereplésével. Bővebben a következő linken.

Múlt héten már bemutattam egy olasz filmzeneszerzőt, de Ennio Morricone-nak nem csak a neve, de munkássága is elég közismert. Azért találkoztam már olyannal, aki a Keresztapa zenéjét is neki tulajdonította, pedig azt Nino Rota követte el, akit Fellini alkalmazott előszeretettel. Például a 8 1/2 c. filmjében. Ez sült ki belőle 1963-ban.

... mert mozgalmas lesz

és R kate-gore-iás korhatárral bír majd.

Cobra, aki Stallone filmjének címszereplőjéről kapta a nevét, úgy tárja szét ingjét, ahogy Superman szokta, az alatt pedig az Alien filmekből ismert Weyland-Yutani vállalat logójával díszített póló figyel.

Jövő héten kerül Amerikában bemutatásra, és bízunk benne, hogy nálunk sem késlekednek sokáig a The Road c. poszt-apokaliptikus mozi műsorra tűzésével. A főszerepben Aragorn Viggo Mortensen, a rendező Az ajánlat c. ausztrál westernt is jegyző John Hillcoat, az alapanyagot pedig Cormac McCarthy (Nem vénnek való vidék) regénye szolgáltatta. Az imdb-n már 8.4 ponton áll nem sokkal kevesebb, mint 1000 szavazattal.

... mi több, egyenesen rekord. Az alább írt kritika tárgyára nem csak én voltam hetedmagammal kiváncsi, de összesen az éjféli vetítésekre 8225 jegyet adtak el 20 mozi 51 termében. Ez bizony nagyon sok, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy iskola időszak van, így a rajongók egy tételesebb része a pizsama napszaka miatt nem juthatott ki a vetítésre. Pillanatnyilag nem tudok összehasonlítást, ami hazai rekordra utalna, meg különben is emlékeim szerint a Harry Potter és a Félvér herceg éjféli vetítése, természetesen nyáron, 5 teremben futott Nyíregyházán, míg az Újhold két nagy terme nem telt meg teljesen. Ám a tengerentúlon nem foglalkoztak a rajongók a szüleikkel, az sem érdekelte őket, ha Bellához hasonlóan szobafogság lesz az osztályrészük, de mindenképp elsőként kell látniuk a Twilight új moziját. Az adatokat tekintve persze logikusabbnak látom, hogy jó családi mozihoz hasonlóan a szülőkkel együtt csalta el a rajongókat az Újhold, elvégre mindjárt 26.3 millió dollár bevétellel villoghat kizárólag az éjszakai vetítések alapján. Ugye nyáron a Harry Potter és a Félvér herceg hozott rekord bevételt, mégpedig 22.2 milliót, ami kevesebb, mint a jelenlegi eredmény. Szóval az Újholdban új csúcstartót tisztelhetünk, de törvényszerű, hogy szombatra már némi visszaesés jellemzi a filmet, ahogy az első rész esetében is pénteken regisztrálták a hétvégi forgalom felét.

Alkonyat - Újhold /The Twilight Saga: New Moon/

Anno a könyv olvasását követően azt az elméletet hirdettem, hogy ha a lányoknak általában az a lényeg, hogy csak egy fokkal legyen szebb az ördögnél, akkor e film esetén lényeges hátrányban vagyunk fiúk széles csoportja, ugyanis az ördög az Alkonyat világában isteni szépséget képvisel. Hála a teremtőnek, vagyis jelen esetben Chris Weitz rendezőnek ezt nem tudatosítják a nézővel több bekezdéses szöveggel, hogy milyen szinten képviseli Edward, esetleg Jacob a tökéletesség, illetve a gyönyör tárgyát. Leszámítva természetesen egy-egy olcsó hatáskeltő elemekkel feltüzelt belépőt, ami remek alkalmat ad a közönség női rajongóinak, hogy sikításban törjenek ki, de nem teszik, mert a magyar nők (lányok?) nem csak a legszebbek a Földön, de az ízlésük is sokkal jobb (ezért nem unatkozom én sem). Azért Jacob első meztelen felsőtest villogását nem hagyhatta hangjelzés kísérete nélkül a közönség női csoportja. Apropó, Jacob és csatlósai a teljes Baywatch férfitagjait megszégyenítő szemérmetlenséggel és fizimiskával feszítenek a vásznon és nem csak napsütésben, de zuhogó esőben sem szaladnak az esernyő alá.

Ami a történet írott formáját illeti, azért előnyös, mert eleve Bella szemszögéből látunk minden eseményt, így könnyebben azonosulunk vele, az audiovizuális élmény esetén viszont nem lehet ugyanezt visszaadni. Viszont van olyan előnye, hogy olyan eseményeken is részt vehet a néző, amelyet a főhősnő nem lát, de ez sajnálatosan kiaknázatlan terület marad, mert az alkotók görcsösen ragaszkodtak, hogy Bella Swan minden jelenetben részt vegyen és utaljanak rá, hogy mennyit észleltek receptorai az eseményekből, miközben a könyv menetén sem voltak hajlandóak változtatni, csupán minimális tényezőket vágtak ki. Ezek azonban pont elégnek bizonyulnak, hogy akik először találkoznak a történettel, azokban kérdések merüljenek fel, amit nem válaszol meg, csak az, aki olvasta a történetet. Mindig úgy tartottam, hogy egy könyv feldolgozása akkor működhet a filmen, ha azt szétszedik darabjaira, és újra összerakják, most azonban pont az történik, ami a könyvben is teljes kronológiai sorrendet követve. Az előzetesből is leszűrhető alapszituációt hosszabb, unalmasabb fejezetek követik, melyeken azért jól látszik, hogy igyekeznek lefaragni a játékidőből, ez pedig az összecsapottság érzését keltik. A végére persze nem csak az események pörögnek fel, de végre közelebbről is megismerhetjük a Volturit, mely sajnos méltatlanul rövid, de annál hatásosabb, és a könyvhöz képest egy csöppet felturbózottabb jelenetsorozatot kapott.

 

Az alapszereplőkkel már csak annyi probléma támadt, hogy nem érződik rajtuk annyira, hogy a családhoz tartoznak, mint más sorozat esetében, de kidolgozottságuk nem is ébreszt bennünk idegen érzéseket, mert megvan bennük az a misztikus tekintélyt parancsoló megjelenés, amit egy mítikus lénynek sugároznia kell, ám a Barátok köztet idéző viselkedésük teljesen ellehetetleníti, hogy komolyan vegyük őket e tekintetben... legalább is az előző részben megismert kompániára ez jellemző, és nem vagyok benne biztos, hogy túl kell misztifikálni a karaktereiket, csupán többen a háttérbe szorultak, ám nekik - egyenlőre - nem is nagyon van semmi szerepük.

Az Újhold c. kötetből egy igazán nagyszerű filmet is kreálhattak volna, ám így csupán egy jó, szépen megkoreografált feldolgozás sikeredett belőle, melyben a két tökéletes hím verseng az egykor szebb napokat is megélt Kristen Stewart kegyeiért. A sorozat elkötelezett rajongói, legyen annak alapja a könyv sorozat vagy az előző film, biztosan nem fognak csalódni ebben a moziban. Mert mégis van némi varázsa ennek a herélt vámpírcsaládnak és nem bántam meg, hogy a zsebkendőmet a kocsiban hagytam, de azért valamivel érzelemdúsabb volt, mint az Alkonyat, hála a vérfrissítésnek, ami a rendezőcseréből fakadt.