Barry Lyndon (1975)
Az igazság az, hogy nem vagyok nagy rajongója a kosztümös filmeknek (hacsak egyes Batman epizódok nem számítanak annak), sokkal inkább Stanley Kubrick munkásságát kísérem érdeklődő figyelemmel. Kubrick képes a nézőt teljesen elmélyíteni a látottakban anélkül, hogy bármi mozgalmas történne a vásznon, egyszerűen csak magával ragadja a nézőt a szép képek és az érdekfeszítő párbeszédeket eszközül hívva. A zene pedig sokszor már csak hab a tortán.
Nincs ez másképp a Barry Lyndon c. filmmel sem, ami a XVIII. században játszódik és egy olyan fiúról szól, aki hamar száműzetésre kényszerül. Karaktere nem is kerül hozzánk olyan közel, sőt kicsit még sablonosnak is hathat, ám erről a figyelmünket elvonja a gyönyörű festői környezet, a kort idéző párbeszédek, amit nem is érzek hűnek, a szöveget viszont sokkal inkább gyönyörködtetőnek, ha lehet a nyelvhasználatra ilyen jelzőt aggatni. A zene pedig olyan gyengéden kerül a történet mögé, hogy valami egészen pozitív irányba tereli a hangulatot. Hamarosan mi is úgy érezzük, hogy visszamentünk az időben 200 évet, majd eközben Barry élete kezd egyre érdekesebbé válni. 
Nem is szeretném hosszan ecsetelni a film történetét, meghagynám az élményt azoknak, akiknek érdeklődését felkelti az írásom, legyen annyi elég, hogy az emberi tulajdonságok változásai egészen egyedi módon jelennek meg a filmben. Olyan változásokról van szó, amit az egyén környezete és lehetőségei határoznak meg, és bátran prezentálja azokat a negatív tulajdonságokat is, amelyekre a film első felében nem voltunk kíváncsiak, mégis lényegesen érdekesebb tényezőkkel tarkítják a végeredményt. Ugyanakkor megjelenik egy kis humor is, mint ha némelyik társadalmi rangot ki akarná parodizálni egy kicsit, így végképp nem lehet szokványos történelmi filmnek tekinteni. Minden szempontból egy igazi remekműről van szó, mely lazán vezeti végig Barry életének egy szakaszán majdnem 3 órában és közben ezt meg sem érezni. Nem is értem, hogy miért nem jegyzik meg gyakrabban ezt a Kubrick filmet, hiszen az eddigiek alapján az egyik legjobbjának tartom.
