1
Stanislaw Lem a sci-fi irodalom egyik legnagyobb alakja, akinek sokszínűségét is sikerült bizonyítania azzal, hogy egyszer komor vagy inkább horrorisztikus hangulatú misztikus történetet, máskor pedig meseszerű és/vagy komikus hangvételben tartott tükröt a társadalom felé, illetve filozofálgatott egy elképzelt jövőről, alternatív valóságról. Az emberiség egy perce annyiban egyszerűbb, vagy nehezebb alapanyag, hogy nem egy történetbe ágyazva írja le a gondolatait, hanem spontán módon ír az emberiség keletkezésének véletlenszerűségéről, a világegyetemről és filozofál hiteles és jól felkészült érvekkel alátámasztva. Így nem kell azon aggódni, hogy kimarad valami, hiszen nem a könyvet filmesítik meg, hanem a könyv egyes tényezői kerültek bele a mozis termékbe.
Pater Sparrow e gondolatmenetek köré építette a tudományos fantasztikus krimijét, aminek azért írhattak volna némileg okosabb forgatókönyvet is. Persze nem róhatjuk fel hibáinak az íróknak, akik ha Lem szintjén lennének, akkor biztos, hogy nem olcsó magyar filmekre fordítanák a tehetségüket. Nem is a sztorival van a probléma, tulajdonképpen abszolút jól működhetett volna, ha nem erőltetik bele azt a vonalat, ami Lem vagy a hozzá hasonló mély filozófiai tartalmat narrál, lényegében kizárólag a néző felé. Így aztán kicsit darabjaira esik szét a film, mert az egyik pillanatban a krimi szál kristályosul, vagy homályosul, majd az ehhez kapcsolódó bölcs gondolatok váltják, amelyek akár a film csúcspontjai is lehetnének, de így csak akadályozzák, vagy lassítják az események folyását. Több olyan esemény is akad, ami alapján úgy érzi a néző, hogy lemaradt valamiről, amik csak többszöri megtekintés után nyújthat megvilágosodást a nézőnek.
Ahhoz, hogy újra megnézzük, akár DvD-n, vagy tévében, kell valami, ami megfogja az embert. Meg tudom dicsérni az operatőri munkát, mert vannak nagyon hatásos jelenetek és beállítások, az egész film képi világa kicsit szürkésebb, ami a film hangulatához, a zenei effektekhez tökéletesen illik. A színészi játék is hozzátesz ahhoz, hogy komolyabban vegyük, Mucsi Zoltán persze mint a legtöbbször, most is önmagát játssza, méghozzá nagyon jól, tehát megvádolható, hogy simán ráírták a szerepet. Bár sci-fi révén nincsenek monumentális trükkök, vagy díszletek, mégis abszolút hiteles világot láthatunk. Ami mégis a legemlékezetesebb, az Kerekes Vica szex jelenete.
Piros pont a képi megvalósításnak és az egész film audiovizuális tónusának, de az adott történet elmesélésével még adódtak némi gondok, mert nem az volt a kitűzött cél, hogy maradéktalanul megértse a közönség a történetet. Igazából így is nagyon sok olyan tényezővel szembesül a néző, ami hatással lesz rá, és a fejében marad egy ideig, de vajon miért jó az, ha a mozi egy keresztrejtvény szintjén van jelen?
Egy sajátos kategóriám szerint két csoportba tudom osztani a filmeket. Az egyik, amit megnézek, felfogom és már a hatása alatt vagyok a stáblista alatt is. A másik, amikor a megtekintést követő napokban vagy hetekben csak lappang a nézőben a film hatása és csak később hozza meg a hatását. Önmagában az "1" az utóbbi csoportba is tartozhat, de nem hinném, hogy Stanislaw Lem rajongói hasonlóképp rajonganának Pater Sparrow filmjéért.