Anna bekattanva /Caótica Ana/
Senkit ne vezessen félre a cím, hiába alkotunk képet első sugallatra egy vígjátékről, Julio Medem filmje inkább egy művészi dráma, mely az emberi misztikumokba nyújt betekintést. Persze a rendező előző művei a Szex és Lucia, vagy az Északi sarkkör szerelmesei sem a humoráról híresek, bár ezekhez még nem volt szerencsém, azt hiszem tudom mire számítsak a későbbiekben azon alkotások esetében, viszont az Anna bekattanva rétegműfaja alapján sem várhatok semmi könnyen emészthetőt, de azért látni ennél nehezebben fogyasztható történetet, tekintve, hogy azért kissé hatásvadász jelenetek dúsítják és segítik megérteni ezt a művet.
A film főhőse, Ana sem valami átlagos lány, a jelleméből tükröződik valami tisztaság, elvégre egy barlangban élt édesapjával, amíg a befolyásos Justine a festményeinek megismerésekor úgy fel nem fedezte, mint Kozsó, és felajánlotta neki, hogy járjon művészeti iskolába az ő anyagi költségein. A lány teljesen előítélet mentesen, de érdeklődve fogadja a társadalomban élő emberre jellemző tulajdonságokat, amiket más, nálunk normális polgár sokkal kritikusabb szemmel figyelne, míg ő elfogadja ezt a sokszínűséget. A fiatal leányt hamarosan megtalálja a szerelem is, aminek később nagyobb hatása lesz az életére, ugyanis a kapcsolata már több élettel ezelőttig nyúlik vissza, ennek történetét pedig hipnózis segítségével tárják fel egy pszichológus tanonc fiú közreműködésével.
A film nyitójelenete annyira hatásos, hogy bármennyire is szép a film további képeinek fényképezése, gazdag, illetve említésre méltó a színvilága, valahogy nem tudta a továbbiakban tartani azt a szintet, ami tulajdonképpen előre vetítette a befejezést. A keretbe foglalt történet pedig gyönyörűen közre fogja a történetet, ami már a leírt témára utalva sem egy sablon, de még azon túl is okoz meglepetést a nézőnek. A körítés pedig már a finom erotikus jelenetek használata miatt is figyelmet érdemel, ám némely snitt kissé öncélúnak hatott a film egészét tekintve. Hiába szól részben a férfi és nő kapcsolatáról, az egymáshoz való ősi viszonyaikról, valahol maradtak érintetlen területek, amikkel érdemes lett volna bővebben, vagy egyértelműbben foglalkozni. Más oldalról tekintve azonban az emberi lélek sorsáról, illetve szabadságáról mutat szimbolikus képet egy-egy szépen eltalált snitt és bár mondanivaló tekintetében sincs híján, az Anna bekattanva nem lesz a kedvenc filmem. Mind ezen túl el kell ismernem az egyedi látásmódot, a profi kamerakezelést, illetve a film úgymond mélységét, ami jó alkalmat nyújt rá, hogy 
elgondolkodjunk a feszegetett témákról.
