Kísértetjárás Connecticutban /The Haunting in Connecticut/

Már önmagában borzongatónak kellene lennie, hogy megtörtént események övezik a film sztoriját, és egy-egy szellem témával foglalkozó ismerősöm néhány elbeszélése is meggyőzött és tudatosult is bennem, hogy hiszek a szellemekben. De ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a film rossz. Egyrészt tényleg egy csontig lerágott témáról van szó, ami utoljára 10 éves koromban okozott félelmet egy tévéfilm hatására, másrészt azóta se nagyon fejlődött semmit a sokadjára elmesélt sablon.

Pedig nagyon igyekszik hangulatossá és egyedivé válni a hang és a képi elemek tónusai alatt, de ha egyszer tényleg nem történik a film első felében semmi, akaratlanul is elkezdünk ásítozni, amit a szabályos időközönként visszatérő szokásos ijesztgetések szakítanak meg. Ezt követően pedig pillanatok alatt visszatérünk a közöny birodalmában, hiszen már rég megtanultuk, hogy ezek a természetfeletti lények úgy sem fognak bántani senkit, legfeljebb csak a film utolsó harmadában. De akkor sincs különösebb súlya hőseink sorsának, ugyanis megmaradnak a maguk kis világában és nem veszik fel a kontaktust a nézővel. A túlvilág harcosai viszont annál inkább kimásznának a nézőközönségbe, hogy feszültséget teremtsenek, de nem kapunk bizonyítékot az ő veszélyességüket illetően, ellenben a megvalósítás sokkal inkább félelmet keltő. Sikerült ugyan visszafogottan kezelni az effekteket, ám az éberségi faktort nézve túl kevés. Viszont, ha egyel több misztikus jelenettel bővül a vászon, már indokolatlannak is tekinthetnénk. Mindenesetre az utóbbi idők egyik legjobb effektjeivel számolhatunk, amik talán jobb filmekben is megjelenhettek volna, ahogy A dög c. filmet sem tudtam szeretni, hiába kiáltottak Oscar-ért a szörnyjelmezek. Az utolsó fél óráig, ha nem is hagytuk el a termet, érdemes odafigyelni, hiszen ott kezd csak igazán eseménydússá válni a történet, ami tartogat még olyan meglepetéseket, amikre alapból számíthattunk, de legalább már hangosabb az egyébként nagyszerű zene is. 

Bizonyára van a témának rajongótábora, nem is lehet véletlen a film eddigi óvatos, de arányaiban jövedelmező anyagi sikere, de az erősebb idegzettel rendelkező közönség halálra unhatja magát. Akik azonban alacsony tűrőképességük miatt ritkábban gazdagítják a horror műfaját, és egy kis rettegésre vágynak, azok nyugodtan beülhetnek rá. Azért egy közepes osztályzatot megérdemel, elvégre ennél érdektelenebb, illetve egyértelműen kellemetlenebb munkákat is láttunk, melyek gyenge effekthalmazokkal próbálják eladni a művet. Ez a film legalább hangulatában megfelelő.