Kiságyúk /Sprangfarlig bombe/
Mi a művészfilm, és kiknek ajánljuk? Érdemes-e Harry Potter helyett egy olyan filmet megnézni, amire a kritikusok a "mestermű" címet aggatták? A Kiságyúk alaptörténete szerint egy mindennapi videókorszak nindzsás és kommandós filmjein nevelkedett főhős gyermekeivel jegy híján nem a varázslótanoncról szóló mozira ül be, hanem a frissen díjazott művészfilmre. A film élménye még véletlenül sem elégítette ki, sokkal inkább ellentétes reakciókat váltott ki az egyébként is idegproblémákkal küzdő apából, aki elhatározta, hogy a film rendezőjétől kér kárpótlást.
A Kiságyúk tulajdonképpen a művészfilmek és a közönségfilmek közötti ellentétet próbálja hangsúlyozni a két főhős konfliktusából és szépen felvázolja, hogy a filmgyártásban milyen problémák is jelentkeznek manapság. A művészfilmre nincs költségkeret és igény, az akciófilmek pedig művészi szempontból teljesen igénytelennek hatnak, melyet még egy átlagos munkás ember is meg tud írni egy hétvége alatt. Ha nem is sírva röhögősen, de nagyon mókás szituációkkal operál ez a dán vígjáték, melyet többnyire azok tudnak élvezni, akik valamennyire otthon vannak a film világában. Azért bármennyire is frappáns kritika a rétegfilmekkel szemben, amely azért a közönségre is mutogat újjal, nem tudok teljes mértékben egyet érteni a film mondanivalójával. Szerintem túlságosan negatív színben tűntette fel a művészfilmet és a művészfilmeseket, amiből az fog megmaradni a legtöbb nézőnek, hogy nem érdemes művészfilmet nézni, mert érthetetlen, és még a színészek is utálják. A szórakoztató faktor egyébként teljes mértékben rendben van, szóval ha másért nem, azért érdemes megnézni.
Sokunk kedvenc katasztrófagyárosa 12 000 évvel ezelőtti tevékenységeit követően úgy döntött visszajön a jelenbe, ám 3 évvel túlszaladt, és mindjárt a következő világvége előrejelzés valósította meg, a film pedig az évszámról kapta a címét. Így lett 2012. A Cinema egy régi példányának számításai szerint ezt követően 2027 november 13. péntekig nem lesz világvége, de addig is lényegesen többeket vonzott, hogy vajon mi várható hamarosan. Legalább is globálisan már is 225 millió dollárt hozott, ebből az amerikai bevétel csupán 65 millióra rúg, ami bizonyítja, hogy Amerikát kevésbé foglalkoztatja a vég, mint a világot. Lehet, hogy náluk már nagyobb arányban van jegyük a túlélők hajójára? 200 millió dolláros költségvetése nem fog gondot okozni, ha a teljes bolygó bevételét nézzük, bár egyes források szerint van az 260 millió dollár is, amit ráköltöttek, ez a teljes bevétel árnyékában nem sokat oszt vagy szoroz. Túl hosszú lefutást viszont nem is nagyon érdemes várni tőle, tekintve, hogy jó Emmerich filmhez hasonlóan sem a kritikusok, sem az egyszeri nézők nem dícsérik agyon a filmet, így a jövő héttől komolyabb visszaesést is jegyezhetünk nála, ami távolról sem jelenti a Sony-nak a világvégét. 
Először is, most a 2012 sikere kapcsán (bő 20 millió dollár az első nap Amerikában) Roland Emmerich, aki egyébként minden idők legsikeresebb inváziós filmjének atyja, elhatározta, hogy előveszi a Függetlenség napja c. filmet. Korábban is beszélték már, hogy tovább viszik a történetet, de úgy látszik újra és újra felröppen a hír, szóval még elképzelhető, hogy lesz is belőle valami. Ám Emmerich nem egy, hanem mindjárt két folytatásban gondolkodik, vagyis ha a szokásos sablon érvényesül, akkor egy nagyobb történetet vágnak ketté, mint anno a Mátrix Újratöltve és Forradalmak, illetve a Karib-tenger kalózia 2-3 példáján is láthattuk. Ez azonban még egyelőre csak pletykaként érvényes hír, mert Emmerich szócséplésén kívül nincs más forrás.
Nem árt, ha a forgatás előtt, mondjuk a forgatókönyv megírásakor eldöntik a készítők, hogy drámaira veszik a figurát, vagy inkább egy újabb nemi célzásokkal teli filmet készítenek, ami végeredményben vicces lesz. Lehet, hogy még most sem dölt el a pontos műfaji meghatározás és valami extrémebb DvD/BD vágáson törik a fejüket, ami majd eladja a lemezt, mert aki látta, nem biztos, hogy a későbbiekben a lemezjátszóba kívánná azt a dolgot, amin hasonló anyagot talál. 
A mesélés hogyanja azonban túlmutat minden előzetes elvárásunkon, mert nem egyszerűen jól van megkoreografálva az a semmi, ami a sztorit jellemzi, de egyenesen zseniális és szemet gyönyörködtető stílusban mutatkozik meg a művészek játéka, ami akár új értelmezést is nyerhet a jövőben. Legalább is még soha hasonlót nem tapasztaltam eddig a filmvásznon. A szereplők ugyanis egyáltalán nem mozognak, csupán felvesznek egy olyan mimikát, vagy grimaszt, ami éppen jellemzi a karakterük érzését, gondolatát, majd utószinkronnal teszik teljessé a párbeszédeket, miközben mozdulatlanok. Pont olyan, mint egy interaktív képregény. Az állóképek körül forgó kamera hatásának köszönhetően pedig sokkal könnyebb megszeretni a film hőseit, akik csupán a hazai polgárok gondolkodásmódja szerint cselekszenek vagy beszélnek, sokszor roppant szórakoztató mondatokat és párbeszédeket alkalmazva.
Tudtuk, hogy sokba kerül, de engem is meglepett a Karácsonyi ének 200 millió dolláros költségvetése, ellenben a kb. 31 millió dolláros első hétvégi keresetével. Persze a hosszú lefutás nem kizárt, ha a Polar Express-t vesszük alapul, ami 5 évvel ezelőtt 23 milliós érkezésével 180 millióig futotta. Azóta egy kicsit talán erősödött a gyors lefutás törvénye, továbbá a visszajelzések sem olyan erősek, hogy a későbbi megtekintésre biztosítsanak érdeklődőket. Ha Dickens animációs feldolgozásának muzsikálásától függ, akkor még nem biztos, hogy zöld útat kap Zemeckis-nél a Roger nyúl a pácban folytatása. _300.jpg)
Gerard Butler bármikor jelenjen meg a filmvásznon, mindig az a híres beszólása jut az eszembe, mikor a legjobb akcióhős díját átvette a 300 c. filmért, de ahelyett, hogy stílszerűen a mikrofonba ordította volna, hogy "THIS IS SATUUUURN!!!", helyette Schwarzenegger jelenlegi posztjára utalt kitűzendő célként. Dörzsöltük is a tenyerünket, hogy majd annak előzményeként hasonló nívójú akciófilmekben szeretne díszelegni, illetve aprítani, a következőkben csak nyomokban tartalmazott akciót a pályafutása. Remélhetőleg mostanában rá fog kapni erre a hiányosságban lévő zsánerműfajra, elvégre a Gamer valahol egy kőkemény akciófilm, a moziban pedig vetítésre került a filmet megelőzve a Törvénytisztelő polgár c. thriller, ahol talán szintén sor kerül egy kis verekedésre.
élvezhető sci-fi akció, amely túl kevés kópiával indult a hazai mozik meghódítására.
Talán két éve lehetett, hogy a Fangoria kitűzte e kalandfilm megjelenését, de sajnos idő előtt csődbe ment a cég és úgy volt, hogy az RnR Médiához kerülnek a jogok, melynek termékeit általában a turkáló 300 Ft-os árkategóriás filmek között találjuk meg. Később az Ultrafilm jelezte, hogy megszerezte a jogokat és élt is a lehetőséggel, ami azt eredményezte, hogy Magyarországon is találkozhatunk végre egy "kannibálfilmmel", ami nem a Cannibal Holocaust.
Inferno-t, ezt mindenki döntse el, hogy minek nevezi.
Nem akarok semmi egekig magasztalót írni Janisch Attila rendezőről, de mindenképpen szükségét éreztem egy blogbejegyzésnek, ami az ő filmjeire irányul, elvégre egyedülálló alkotásokkal gazdagította a magyar filmek palettáját. Egy gond van velük, hogy kevesen ismerik őket, hiába foglalkozott a Cinema 2004-ben két cikkel is a Másnap c. filmjével, csak keveseknek adatik meg, hogy egy filmklub keretein belül találkozzanak a filmjeivel. Most azonban változik a helyzet, mert a MOKÉP jóvoltából DvD forgalmazásba kerül az Árnyék a havon, a Törőcsik Mari főszereplésével készült Hosszú alkony és a Másnap c. filmje is külön 1990 Ft-os áron, vagy egyben egy gyűjtődobozban 4790 Ft-os áron. A megrendeléseket a következő linkről irányuló 
Micheal Jackson-t feltámasztották két hétre, hogy az elmaradt koncertturné helyett legalább a mozi vásznon eljárja utolsó táncát. A koncertes dokumentumfilm remek tisztelgés a Holdjáró felé (de lehet, hogy a turné előkészületeire költött kieső bevétel visszaszerzése volt a cél). Micheal Jackson utolsó menetének első felvonása alatt 32.5 millió dollárt hozott szerdától vasárnapig, amiből 21.3 millió a péntektől számító hétvégén jött össze. Ez ugyan csak a tengerentúli bevétel, és a 3481 mozihoz képest egy csöppnyi csalódottság is felmerülhet, elvégre valahol 50 millió dollár feletti nyitásról is számoltak, továbbá friss premieren lévő konkurencia sem került műsorra. De a nemzetközi bevételek komoly táncra is adhatnak okot, 68.5 millió dollárral együtt világszerte összesen már épp 101 millió folyt be a kasszákba. 
Dominic Sena (Tolvajtempó, Kardhal) filmjéből egy jó kis csákányos slasher is lehetett volna, de csak egy unalmas krimit hoztak ki belőle. A képregényen alapuló történet ott csuklik meg, hogy Kate Beckinsale felöltözik, mert bizony le is vetkőzik, nem mint ha bármi látszana, de egy férfi számára ez a tény meghatározó, hogy nincs rajta ruha. Hallottam a zuhanyjelenetről, mert beszéltek róla és legyen az bármennyire is szűkreszabott, a végéig nem is nagyon lép semmi más a helyére, amit csúcsjelenetként emlegethetnénk. A hangulat pedig pont a végefőcímnél érint meg a legjobban, annak hatásosságát is nagy részt John Frizzell score-jának köszönhetjük.
Sokunk kedvenc kritikákat összesítő oldala, a rottentomatoes.com összegyűjtötte a 25 legjobb kritikai átlagot képviselő vámpírfilmet. Lehet, hogy a témában nem sikerülnek a legjobban a művek, vagy éppen kevés példány akad a palettán tekintve, hogy a 24. helyre még éppen belefért az Alkonyat is. Persze sokan a Pengével való találkozást szeretnék látni a mozivásznon, de amíg ott ez nem valósul meg, addig, vagy legalább is jelenleg az első két Penge film van a szomszédságában a 23. és 22. helyen. Persze ezek még nem érték el a kritikailag jó film szintjét, hiszen 60% alatti átlagot produkáltak, lényegében csak a 18. pozíciót betöltő filmtől jelennek meg a szakértők szerint is igényesnek számító filmek a Nappali örség és az Alkonyattól pirkadatiggal kezdve. Helyet kapott (számomra érthetetlen módon) Will Smith Legenda vagyok c. filmje ami a tizenötödik, míg annak eredetije a The Omega Man csak a 19. helyen jelentkezik 59%-os átlaggal. Kiemelném a 9. helyen lévő Vampyr - Der Traum der Allan Grey c. filmet, mely 1931-ben készült és egy igazi mesterműnek számít, viszont keveset hallani róla, illetve a 12. helyen tartózkodó A vámpír árnyéka c. történetet, ami Murnau Nosferatu c. filmjének forgatását meséli el roppant hangulatos stílusban. Az pedig talán egyáltalán nem meglepő, hogy a vezető pozíciót Murnau Nosferatu c. filmje foglalja el, de még dobogón található Herzog azonos c. vámpírfilmje is, a kettő között pedig az idei év egyik legjobb, ha nem a legjobb hazánkban megjelent filmje, az Engedj be! c. svéd film. Aki szeretné végigfürkészni a listát, a következő 