Vakító fehérség /Whiteout/
Dominic Sena (Tolvajtempó, Kardhal) filmjéből egy jó kis csákányos slasher is lehetett volna, de csak egy unalmas krimit hoztak ki belőle. A képregényen alapuló történet ott csuklik meg, hogy Kate Beckinsale felöltözik, mert bizony le is vetkőzik, nem mint ha bármi látszana, de egy férfi számára ez a tény meghatározó, hogy nincs rajta ruha. Hallottam a zuhanyjelenetről, mert beszéltek róla és legyen az bármennyire is szűkreszabott, a végéig nem is nagyon lép semmi más a helyére, amit csúcsjelenetként emlegethetnénk. A hangulat pedig pont a végefőcímnél érint meg a legjobban, annak hatásosságát is nagy részt John Frizzell score-jának köszönhetjük.
A sztori pedig egyébként sem tartalmaz semmi olyan elemet, ami különlegesség lenne, csupán a helyszín, ami kicsit egzotikusabb, már ha szabad így utalni az Antarktiszra. Arra viszont tökéletesen megfelel, hogy megismerkedjünk az ottani körülményekkel, ahol pillanatok alatt ráfagy a mosoly az ember arcára, ha ilyen szép dolgokon túl hosszan mélázik, mint a déli fény (... vagy sarki? pedig Tóth Tamás tudott szöveget fordítani). Jelen esetben a sarki körülmények legkomolyabb természeti katasztrófáit is olyan hangszínben próbálják hőseink túlélni, mint ha csak egy erdei túrán tévedtek volna el. A gyilkos pedig pont az az egyed lesz, akin egy cseppet sem fogunk meglepődni, mert a kertész az.
Mégis miért nem vittek bele némileg több feszültséget, hatásosabb kergetőzéseket, egy-két repülő cgi végtaggal és lenne egy olyan darabolós thriller, mint a Véres Valentin, ráadásul még 3D-ben jobban is fogytak volna a jegyek, akkor is, ha már volt idén egy szerszámmal kaszaboló őrült a vásznon és előtte. Ráadásul a trükkök is ahhoz dukáltak volna, de abba már csak nem kötök bele, hogy mennyire mű-animációs effektek jelentkeznek, hiszen egyrészt nem zavaró, másrészt nem szerves része a történetnek... sajnos. Legalább a rossz trükkökön lenne mit figyelni, mert hogy teljes unalomba fullad az egész nyomozás, hála az egysíkú karaktereknek, akik végig uralják a vásznat.
A Tolvajtempó jó volt, a Kardhalt is meg lehetett nézni, akkor nem a rendezőben keresendő a hiba. Akkor talán az alapanyag és a forgatókönyv volt túl hideg, elvégre 2-2 olyan író páros dobta össze a szkriptet, amiből kettőhöz egy és ugyanazon előzmény kötődhet, a másik testvérpár büszkeségfalára pedig jobb híján egy Baywatch epizód került. Egyesek beszélik, hogy átlagos krimi a Vakító fehérség, de 8 napon belül felejtős 
példány.
