Blockbusters, avagy "mit nézel"

 

Kisebb baleset történik, a forgalom áll, a vezetők káromkodnak, majd a különböző kultúrájú, mentalitású, osztályrendű emberek mozgásképtelensége miatt egymás társaságára kényszerülnek. Önmagában ez még lehet egy teljesen átlagos társadalomkritikával megfűszerezett dráma, esetleg a népszerű magyar görbe tükörnek hála, valami komédia, vagy paródia, a kérdés mindig abban rejlik, hogy miként mesélik el a szereplők történetét. Pontosabban mi is a történet? Lényegében nem sokkal több, mint amit a szituáció kínál, ez esetben nem is baj, hogy csupán 70 perces a játékidő.

 

A mesélés hogyanja azonban túlmutat minden előzetes elvárásunkon, mert nem egyszerűen jól van megkoreografálva az a semmi, ami a sztorit jellemzi, de egyenesen zseniális és szemet gyönyörködtető stílusban mutatkozik meg a művészek játéka, ami akár új értelmezést is nyerhet a jövőben. Legalább is még soha hasonlót nem tapasztaltam eddig a filmvásznon. A szereplők ugyanis egyáltalán nem mozognak, csupán felvesznek egy olyan mimikát, vagy grimaszt, ami éppen jellemzi a karakterük érzését, gondolatát, majd utószinkronnal teszik teljessé a párbeszédeket, miközben mozdulatlanok. Pont olyan, mint egy interaktív képregény. Az állóképek körül forgó kamera hatásának köszönhetően pedig sokkal könnyebb megszeretni a film hőseit, akik csupán a hazai polgárok gondolkodásmódja szerint cselekszenek vagy beszélnek, sokszor roppant szórakoztató mondatokat és párbeszédeket alkalmazva.

 

A jó magyar film, és most az igazán jó magyar filmről van szó, egy újabb példánya kerülhet érdeklődés hiányában a feledés homályában, miközben mindenki arra összpontosít, hogy a Szuperbojz hatására, amit egyébként a többség nem is látott, elkerülje a magyar alkotásokat a moziban. A kevés kópiával futó filmek között pedig a Koccanás a legjobb példa, hogy nem csak a nézhetőnél némileg jobb alkotásokkal találkozni, hanem a kifejezetten szórakoztató, és kísérletezésének hála, talán újító képi világú filmek is megfordulnak vetítőtermekben. Török Ferenc filmje önmagában is bőven megállná a helyét, de a képi világ stílusa kiemelkedővé teszi. Aki nem hiszi, nézze meg az előzetest.