Bár nem vagyok egy fanatikus Star Trek rajongó, de a jó sci-fit szeretem. Márpedig minden jel arra enged bizakodni, hogy egy igazán jó példánnyal gyarapodjon a műfaj palettája J.J. Abrams (MI-3, Cloverfield) újragondolásának képében. Néhány szerencsés rajongó és kritikus már megtekinthette az Űrszekerek 0-t és eddig nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. Az imdb-n 1615 szavazattal 8.2 ponton áll és a rottentomatoes 17 kritikusa közül, akik írtak róla, mind pozitív jellemzéssel gazdagította, tehát jelenleg 100%-on áll. Kedvcsinálóként lássuk a két előzetest, az egyiket magyar felirattal, a másikat magyar hanggal.
Egy hónappal a világpremier előtt felkerült a netre az X-Men Kezdetek: Farkas (vagy Rozsomák, vagy Kócos Soma, ki hogy ismeri és szereti) munkakópiája, mely a félkész, effektek nélküli filmet tartalmazta. Védekezésképp jelezte is a Fox stúdió, hogy ez a verzió még hiányos, és kb 10-15 perccel hosszabb változat kerül majd a mozikba, mint a 107 perces letölthető változat. A sajtóvetítésen pedig kiderült, hogy a moziba szánt kópia hossza ugyancsak 107 percet számol... (de ha logikusan gondolkodunk a mozijegy mellé valóban jár 10-15 perc plusz, csak reklám formájában). Szóval a Fox stúdió betojt, hogy a letöltések kihatással lehetnek a bevételekre, de vélelmezhető, hogy ez is csak reklámkampány a film felé, hiszen a rajongók és a mozifanatikusok úgy is moziban fogják megnézni, aki pedig letöltött verziót választanak, azok amúgy sem fizetnének moziért. Bár most az amerikai bevétel van górcső alatt, a magyar mozikban is tapasztalható, hogy lényeges kihatásai általában nincsenek a bevételeken, ha hozzájuthat az ember más forrásból, hamarabb. Nálunk már a válság derekán bemutatott A szállító 3 több hónapos késés után produkált kimagasló érdeklődést a jegypénztáraknál, de néhány éve az Üvegtigris 2-nek is kikerült a munkakópiája a premier előtt, mégis nehéz volt jó helyre jegyet szerezni rá a moziban. A hazai nézőket pedig azért sem izgatja a kalózfilm, mivel az nem a magyar hangot tartalmazza, ellenben a moziba szánt kópiákkal, hiszen csütörtöktől magyar szinkronnal tekinthetjük meg Farkas/Rozsomák/Kócos Soma (ki, hogy ismeri/szereti) külön történetét. 
Fekete bőrű férfi megcsalja a feleségét, aki Beyoncé, de Ali Larter, a fehér nőnek szuperképességei vannak, már a Hősök c. sorozatból. Ez a thriller érdekelte a legjobban az amerikai közönséget, akik 28.5 millió dollárt hagytak három nap alatt a kasszákban. 20 millió dolláros költségvetésére innentől kezdve már nem kell, hogy gondja legyen a stúdiónak. Így hát nagy vizet nem zavar, ha a rossz kritikai és közönség visszhang következtében hamar eltűnik, de kötve hiszem, hogy ez lényeges tényező lesz a film lefutása esetében.
ezúttal be a filmszalag, amit talán nem baj, hogy nem élt meg az ötletgazda. Amennyit olvastam azt a pár lapot a Spiritből, totál lejött a film elején, hogy itt valami egészen mást akarnak lenyomni a torkunkon, csak nyakonöntötték a Bűnös város képi megjelenítésével, amiben amúgy Frank Miller profi. A látványvilágban abszolút nem, de a hangulatban sem találhatunk túl sok kivetni valót, azon kívül, hogy sokkal poénosabbra kellett volna venni a figurát. Ez azonban nem sikerült. A Spirit szerintem Leslie Nielsen főszereplésével készülő ZAZ paródiák stílusával lett volna hiteles, legalább is én így tudom elképzelni.
A Spancserek sztárja, Paul Rudd (40 éves szűz, Felkoppintva, Csak a testeden át!) karaktere azzal a problémával küzd, hogy nincs egyetlen igazi férfi haverja sem, akit kinevezhetne násznagyának az esküvőjére. Főleg lányokkal barátokozott, aminek az lett az eredménye, hogy remekül ért a nők nyelvén, így nem is csoda, ha sikerült magába bolondítania Zooey-t, aki gondolkodás nélkül igent mondott a férfi-nő kapcsolat klasszikusnak számító kérésére, és most nem az Amerikai pite kultikus "szopj le szépségem" beszólásáról van szó, bár erre is sort kerít a sztori egy rövidebb elmélkedésre, hála a magasabb korhatárbesorolásnak. Persze nem csak arról van szó, hogy szükség van egy kanra, aki viszi a gyűrűt az esküvőre, a film inkább arra mutat rá, hogy mennyire fontos is, hogy az embernek legyenek a saját nemével megegyező haverjai, spanjai, mert úgy tudja elsajátítani az elsődleges nemi szerepeket. Persze sosem késő megkezdeni az ismerkedést, de jó lesz óvatosnak lenni, hogy közben ne menjen az elsődleges kapcsolat rovására. Egyáltalán van-e sorrend, ha már az elsődlegességről beszélek? Erre nem ad választ a film, inkább egyszerűen csak hangsúlyozza, hogy mindkettő szükséges. Mivel vígjátékról van szó, úgy joggal várhatjuk a poénokat, és hála a remek helyzetkomikumoknak és Speier Dávid remek szövegének, amit a szinkronhoz írt, nem lesz a teremben, aki legalább egyszer fel ne nevetne hangosan. De azért a humor bőséget nem ez a film hozza el. A sok félresikerült, vagy félreértett "spandit" követően a nagy haver szerepét a Lepattintva szerencsétlen főhőse, Jason Segel tölti be, akinek karaktere egyszerre szimpatikus, laza és gyanus. A két főhős kapcsolatának alakulása pedig szinte már romantikus elemekkel van díszítve, de nem azért mert melegek, hanem azért, mert a gondolkodásmódjuk nagyjából annyiban tér el, mint egy férfinak és egy nőnek.
Nem is árul zsákbamacskát a Halálos iram, a lezárása is egy kellemes magaslabda a további fejezetek megnyitására, és persze úgy tűnik ezúttal is sikerül kielégíteni a célközönség nem túl magas igényeit. Ugyan mi másért ülne be az ember egy autós üldözésekről szóló akciófilmre, ha nem hangosan bőgő motorokat, látványos autós üldözéseket és némi pusztítást észleljen a nagy vászonról? Amennyiben pedig az előző részekre is emlékszünk, úgy alkotóelemeként fogjuk fel a sok ritka öltözetben táncoló leányzókat, akiknek jó nagy hátsójuk van, hála az erősen fókuszáló és zoomoló kamerának, ami eme mellékszereplők feltűnésekor bontakoztatja ki ilyen képességeit. A történettől továbbra sem kell semmi különlegeset várni, filozofálásra nem alkalmas történet, de azért az elvárásokhoz képest nem teljesít rosszul a forgatókönyv. A színészi játék pedig tökéletesen illik ehhez a film hangulatvilágához, amit már a kezdő jelenetsorban tisztázzák a nézővel, hogy ezt nem szabad komolyan venni. Olyan lehetetlen helyzettel indít a történet, aminek megvalósítására természetesen a jó öreg cgi-hez kellett nyúlni, de a tapasztalatlan 80-as években élő nézők számára paródiaként hathatott volna. Persze ez mai szemmel nézve természetes. Azért nem sikerült annyira túlzásba vinni a fájó lehetetlen helyzeteket, mint mondjuk A szállító utóbbi két kalandja esetében, szóval örülünk, ha ennek példájával kicsit visszavesznek az irreális események tárházából és földhözragadtabb megoldásokkal operálnak a közeljövőben. További jó pont, hogy a humort sem sikerült kicsempészni a történetből, így kellemes poénokra is felfigyelhetünk, de sajnos pár helyen kissé unalomba fullad egy rövid időre. Persze, amikor beindul a buli, akkor az átlépi a sebességhatárt.
Zac Effron nevét a High School Musical emelte a magasba, most kiderült, hogy a zenés-táncos show műsor nélkül is el tud-e adni egy vígjátékot, ami egy csöppet magasabb korosztálynak szól. A Megint 17 c. vígjátékban Matthew Perry bőrében kezd, aki hirtelen visszafiatalodik középiskolás korosztályba. Az efféle testcserés vígjátékok közül a Nem férek a bőrödbe volt a legutóbbi siker 2003-ban, ami 22.2 millióval kezdett és 110 millióig húzta. A Hirtelen 30 21.05M-el kezdett és 57.2-ig jutott. A 17 Again c. vígjáték most 24 millióval nyitott és bár nem valószínű, hogy a Nem férek a bőrődbe sikerénél magasabbra jut. De a harmadik helyet a témában mindenképpen elfoglalja. Illik megemlítenem, hogy az első helyen már 21 éve Tom Hanks Segítség felnőttem c. vígjátéka szerepel 114.96 milliós végeredménnyel, ami durván kétszerese lenne mai árfolyam mellett. A filmről a visszajelzések közepesen jók, de a 6.3 pontos imdb átlaghoz megjegyezném, hogy valószínűleg a Zac Effron utálói is megragadták az egeret. 20 milliós költségeit egyébként már vissza is hozta, szóval a stúdiónál már megnyugodtak, nem fenyegeti őket a válság.
Történelmi pillanatnak lehettem szemtanuja, hiszen a Véres Valentin az első horrorfilm, amit hazánkban bemutattak 3D-ben. Azt kell mondjam, hogy jó választás volt, hiszen ez a slasher mozi önmagában is megállná a helyét, mindenféle 3D effektus nélkül. De, hogy a vetítéshez szemüveg is jár, úgy hatványozta a film élvezhetőséi szintjét.
kritikusai sem tobzódnak a pozitív véleményekben, a 46%-os átlag lényegesen optimistább.
Maga a film nem annyira, tényleg lehetne sorolni a hibákat: kicsit vontatottá válik a közepére, túl hatásvadász a végére, a szerelmi szál gyökereit nem bontakoztatják ki, pedig arra épül a film... de most akkor érdemes ezeken csámcsogni, miközben Danny Boyle (Transpotting, 28 nappal később) rendező a tavalyi év legnagyobb ötletének birtokosa lehet? Indiai közegben forgatott boolywoodi stílusban egy kedves, drámai és meglepő fordulatokkal rendelkező mesét, ami néhol elrettentően realisztikus, máskor pedig zavarbaejtően sablonos. Az unalomig ismert sémákat bátran használja egy olyan hangulati közegben, amibe valójában bele sem illik, épp ezért működnek a hatáskeltő mechanizmusai olyan remekbeszabottan. A főhős Jamal karakteréből csak úgy sugárzik a tudatlanság, hogy az unalomig ismert, bár megunhatatlan Kirk Lazarus elméletével éljek ismét, egy kretén jelenik meg előttünk a vásznon, aki bebizonyítja nekünk, hogy nem az. Ezt követően pedig nem nehéz vele azonosulni, hiszen azonnal szimpatikussá válik nekünk, de motivációját a film végéig nem értjük meg. Köszönhető ez a remek vágásnak és a jól megírt forgatókönyvnek, és talán a rendezésnek is, aminek képviselői megérdemelten feszíthettek az Oscar jelöltek között. A hangulat fokozását illetően a score és az operatőri munka is kiváló minősítést kap tőlem, ahogy a legjobbnak ítélték meg őket az Akadémiánál is. A hangkeverés is nagyszerű volt, ám véleményem szerint a Kung Fu Pandat meg kellett volna még egyszer hallgatnia az illetékeseknek, mielőtt kihagyják, így a tavalyi palettából én neki ítéltem volna. Na és persze ott van a legjobb dalbetét, a Jai Ho, ami elvitte az aranyszobrot. Önmagában itt is az ötlet díjazandó, hiszen a boolywoodi stílus mögött ez a táncos party-szám egy szerelmi jelenetet szimbolizálna a film végén, ám ha ez a dalbetét nyert, úgy ez alapján be lehetne válogatni évente több filmből is jobbakat India filmjeinek palettájáról. Peter Gabriel - Down to Earth c. számának pedig odaajándékozhattuk volna a neki járó szobrot, hiszen a maga műfajában különlegesebbet alkotott. Persze ez még mindig az én egyéni véleményem. De ha már csalásról van szó, még az Oscar díjt követően is megjelentek ilyen hírek, hogy a filmben szereplő gyermek színészeket azóta sem fizették ki. Mondjuk életszerű, hogy a már akkor is 200 milliós bevételből nem telik rá, ami azóta 325 millióra duzzadt.
Amerikában április 17-én debütál a Crank (Felpörögve) második része, ami azért is izgalmas, mert az első rész befejező képkockáján holtan fekszik Chev Chelios. Persze a Hoolywoodi gépezet nem ismer lehetetlent, megtalálja a módját, hogy feltámassza Jason Statham figuráját, ahogy Jézus is felkelt keresztrefeszítését követő napokban. Bár amíg a mi megmentőnk önmaga is birtokában volt a feltámadás képességében, addig Chev barátunknak szüksége volt némi orvosi segítségre, hogy ugyanazon műveletet véghezvigye, ráadásul - gondolom én - azért egy kicsit jobban meglepődött. Az előzetes a dramaturgiai fogásokon túl egyéb meglepetéseket is kínál, amit moziban valószínűleg nem lesz alkalmunk megtekinteni szóval érdemes az 
A vámpírkultuszt ez a történet a gyökereinél változtatja meg. A Cullen család tagjai rendes vámpírok, akik nem emberekkel csillapítják éhségüket, hanem inkább állatokra vadásznak, és kifejezetten befogadóak egy nem vámpír lány esetében, ha a legkisebb fiú érzelmei úgy kívánják. Ezen kívül a napfény egyáltalán nem árt nekik, azért rejtőzködnek mégcsak nem is a teljes sötétben, hanem borult időben, mert az erős napfény hatására bőrük kirívóan csillogni kezd. Nincs kereszt, hagyma, ráadásul a tükörben is látszódnak. Az egyetlen dolog, ami a vámpírokhoz köti őket, hogy vért isznak és olyan sebesség és erő jellemzi őket, mint Songokut. Na és persze hideg a bőrük, de pont ezek azok a jellemzőik, amiket nem jegyzünk meg, ha a vámpírok a fő téma. Magával a történettel nem is lenne semmi probléma, hogy ha nem a vámpír szót használnák, vagy valami másnak keresztelték volna el ezeket a teremtményeket. A film feléig untat, de utána valahogy elkezdünk szimpatizálni minimális szinten a két főhőssel, és utána már némileg jobban telik az idő. Sőt, az utolsó harmadára némi feszültség is kijár, amit rövid akciójelenettel koronáznak meg. Sajnos ezt követően túlságosan lassan jön el a stáblista. A megvalósítás viszont nagyon óvatos. Akad egy-egy hatásos beállítás, de látszik, hogy nem akartak nagyon látványos filmet készíteni, mivel igen tv-film jellegűre sikerültek a beállítások és vágások. A nagy sikernek köszönhetően egyértelmű, hogy lényegesen tételesebb összeget fognak a megvalósításra fordítani, a rendezőnőt már le is cserélték az Új Hold forgatására. Mindenesetre ezt a szűk 40 milliót is túlzónak éreztem erre az egyszerű filmre, nem lennék meglepve, ha ennek nagy része a könyv megfilmesítési jogait alkotnák.
Nem volt meglepő majdnem 3500 moziban, hogy a Halálos iram viszi el a fődíjat, de a 72.5 milliós nyitásnak sikerült felülmúlnia az elvárásokat. Az első rész még 40 millióval nyitott és 144 millióig le se fékezett, a második rész már Vin Diesel nélkül, de mégis hamarabb gyorsult 100-ra, 3 nap alatt épp 50-re, de a fent említett tartozék miatt már 127 milliónál leállt. A Tokyo Drift 23.9 millióval indított és 62.5-nél már be is állt a szervízbe. A Halálos iramba pedig visszakerültek az első rész szereplői, ezt összehozva egy ütős előzetessel igen komoly érdeklődést sikerült kiharcolni. Ha csak kétszeresét hozza a becsült nyitásnak, a sorozat legsikeresebb darabja lesz. A visszajelzések viszonylag pozitívak (7.3 - imdb), ha nem számolunk a szőrös szívű kritikusokkal, akiknek csak 23%-a írt jót a filmről. Mindenesetre várhatóan hamar távozik a listáról, de az sem lenne meglepő, ha alulról kicentizné a 200 milliót. Mindenesetre 85 milliós költségei többszörösen visszatérülnek. Amerikán túl már további 30 milliót szerzett, szóval bizonyos szemszögből már nyereséges a film. A Halálos iram különben az áprilisban bemutatott filmek közül rekordnyitást produkált. Ezelőtt a Ki nevel a végén? c. vígjáték volt az áprilisi csúcstartó 42.2 milliós nyitással, amit a Halálos iram 30 millióval lekörözött. A tavaszi premiereket számítva is rekord, hiszen szűk két millióval beelőzte a 300 két évvel ezelőtti eredményét is. .jpg)
Szörnyek az űrlények ellen 59.3 milliójával letaszította a Watchment a dobogóról, ami kevesebb, mint egy hónapig tartózkodhatott annak legalsó fokán.
A Péntek 13 nagy sikere után egy újabb kultikus gyilkost támasztanának fel, amit Jason mozijához hasonlóan szintén Micheal Bay fog pénzelni. A forgatási előkészületek már nagy erőkkel folynak, hiszen az imdb szerint április 27-én elkezdenék felvenni az első felvételeket. A rendező az a Samuel Bayer, akinek még eddig nem volt említésre érdemes filmje a palettán, leginkább a klipkészítés művészetének hódolt eddig. Jellemző amúgy, hogy vagy klippes vagy speciális effektusokra szakosodott szakemberre bízzák a hasonló látványválogot igénylő újragondolásokat vagy folytatásokat. Freddy Krueger személyét az új sorozat első epizódjában Jackie Earle Haley-nek lesz lehetősége eljátszani, akit Rorschach néven ismerhetünk a Watchmen óta. A film premierjére 2010 április 16-án kerül sor. Addig be lehet szerezni a régi sorozat részeit, amiket április 28-án vásárolhatunk meg, akár 
A Dwayne "The Rock" Johnson nevével fémjelzett sci-fi kalandtúra nagyjából annyit nyújt, amit elvárhatunk tőle. Nem kevés speciális effektet üldözéses, bújkálásos jelenetekbe burkolva és sok Disneys és egyéb sablont. Adott egy nevelőintézetben nevelkedett taxisofőr, aki priuszos múltja után úgy dönt, hogy mostantól tényleg jó lesz, ám egy véletlen pillanatban két fiatalabb utas az egyszerű címadás helyett koordinátákat adnak meg neki célállomásként nagy köteg pénz kíséretében. Némi egészséges szkepticizmust követően, pár paranemnormális jelenség hatására elhiszi, hogy utasai űrlények, és egy halálosztó robotlény üldözi őket. A helyzetet nehezítik a kormány emberei is, akik öncélúan próbálják minden áron felkutatni a nemrég lezuhant UFO pilótáit, mert kísérletezni akarnak meg minden, ám a történet szempontjából a tevékenységük és motivációjuk abszolút hitetlen. A főhős John Bruno (Dwayne Johnson) figurája elég szimpatikus, bár egy-egy felesleges beállítással ezt próbálták megváltoztatni az elején, szerencsére miután beindulnak az események, már csak a szebbik arcát mutatja. A pankrátor egyébként a poénforrás szerepét is megkapta, ám testi adottságai ezt hiába teszik lehetővé, színészi játéka sajnos nem tudja kamatoztatni. Mondjuk a forgatókönyv sem ad túl széles teret a komédiázásnak, és jöhet is ellenpéldaként a Csak lazán! c. film, ahol a Szikla poénelemei elismerésre méltóak. Ebből a filmből azonban lehetett volna egy kellemes nyomasztóbb hangulatú thriller is, és talán a korhatárt sem kellett volna emelni... lényegesen. Az esetben pedig illett volna kigyomlálni belőle azokat a sorokat, amik arról szólnak, hogy az idegen lényekben is ugyanúgy megtalálható a szeretet és az előítélet, sőt búcsúzáskor nekik is könnybefakad a szemük. A látványelemekkel nem lenne semmi probléma, ha kivágták volna azt a bizonyos bullet-time effektust, ami az év eddigi legröhejesebb lassításos felvétele, de azért nyugalom, messze nem olyan rossz, mint amit a Las Banditasban, illetve a tavalyi Max Payne-ben konstatálhattunk. A befejezés azonban tartogat még kérdéseket, ám ez csak az esetleges folytatásokban bontakozhat ki, amire az érdeklődés hiánya miatt nem biztos, hogy bármi megvalósul.