Blockbusters, avagy "mit nézel"

Még csak az Új Holdról van szó, aminek írott formáját biztosan nagyon sokan elolvasták már a rajongók közül, aki meg nem, az nem is igazi rajongó. Én egyelőre tartózkodom a könyvtől, tehát nem vagyok igazi rajongó. Viszont célom, hogy kielégítsem az alternatív vámpír és az meg nem értett leányzó szerelmének elkötelezett érdeklődőit, (és, hogy növeljem a blogom látogatottságát) közzé teszek néhány cuccot a készülő projektből. Képek és poszterek után az előzetes következik:

... és végül a film angol nyelvű előzetese:

Május 29-31-i hétvégén

Fel! A Box Office lista élére! Mindjárt 68.2 millió dolláros nyitással kezdett a Pixar új animációs filmje, ami bizonyára sokunk bánatára csak október végén kerül a hazai mozikba. Az öregember és a repülő háza egyébként a Némo nyomában és a Hihetetlen család után a legjobb hétvégi bevételt érte el, de ha netán 2.3 millió dollárral alulbecsülték volna, akkor a legjobb Pixar nyitásról van szó. A rottentomatoes kritikusainak 98%-a zseniálisnak tartja, talán tavaly a Wall-E-nek sem volt ilyen kimagasló átlaga, ráadásul az imdb felhasználói is megerősítették, hogy érdemes befizetni a filmre. 1600 szavazatot követően 9.2 pontos átlaggal kedvenc all time népszerűségi listánk 155. helyére ugrott. Érdemes megjegyezni, hogy két napja még 9.1 pontot összesítettek, szóval nem egyenes arányban csökken, de valószínűleg több tízezer szavazatot követően 9.0 alá csökken, én mindenesetre biztosra veszem, hogy a 250 legjobbjainak első felében megmarad. E sok pozitívum mellett hosszú lefutást jósolok neki, ami következtében bőven 200 millió felé kerekedik, sőt a 300 milliót is erősen megközelítheti, de ez a jövő zenéje hogy elszáll-e addig.

A harmadik helyre került a Drag Me to Hell c. film, ami Sam Raimi nevéhez köthető, aki kicsit belefáradhatott, hogy az épületek között feltűnés nélkül ugrándozó piros gumiruhás srácot dirigálja, így visszatért oda, ahol anno elkezdte a Gonosz halottakkal, így szellemes-zombis horrort forgatott. 16.6 millió dolláros bevételre tett szert a nyitó hétvégéjén, ami bő 6000 dolláros átlagot jelent, a kritikai visszajelzések szempontjából erről is beszélhetünk szuperlatívuszokban. Az imdb-n 8.2 pont, ami a műfajt tekintve igazán kimagasló, de a 94%-os kritikai átlag is olyan, ami előtt az ember emeli a kalapját. Szóval esélyes, hogy a nézők csak lassan szoknak le erről a filmről.

Régebbi filmek közül az Éjszaka a múzeumban a domináns, de 53%-os visszaeséssel. Nem is csoda a fent említett konkurencia mellett. Most 105 millió dollárnál tart, és a 200 milliót lazán beveheti még. A Terminator továbbra sem egy Megváltás a bevételeket tekintve, 63%-ot zuhant vissza. Az előde 55.8%-ot esett vissza az első hétvégéjén, de akkor már 110 milliónál tartott. A McG által vezényelt sci-fi most 90 milliót számol, és 120 millió környékén ki is hunyhat a piros fény a szeméből. Reméljük más országokban nagyobb arányban váltanak rá jegyet, de az már biztos hogy ha folytatják a franchise-t, akkor kisebb költségvetéssel teszik azt. A Star Trek továbbra is a legkelendőbb ötben van, ráadásul az év legtöbb bevételt elért filmje lett 209 millió dollárral. Ez 15 milliós előny a Szörnyek az űrlények ellent követően. 240 millióig biztos kihúzza. Az Angyalok és Démonokra éppen több, mint fele annyian voltak kíváncsiak, mint a múlt héten. Most 104.7 milliónál tart és 130-135 millió dollárra tenném az eredményt, amikor befejeződik a moziban a vatikáni túra. Wayansék Táncfilmje is méretesebbet ugrott az első hétvégéhez képest, de a 25 milliós költségeket lazán beveszi még. Valamivel több, mint 5 millió szükséges hozzá. A 8. helyen tartózkodó Farkasra eddig 170 millió értékben vásároltak jegyet, de a 180 millió éppenséggel nem biztos, hogy meglesz. A 9. és 10. helyen az Excsajok szelleme és az Obsessed minimális bevétellel helyezkednek el.

1. Fel - 68.2M
2. Éjszaka a múzeumban 2 - 25.5M /105.3M/
3. Drag me to Hell - 16.6M
4. Terminator Megváltás - 16.1M /90.7M/
5. Star Trek - 12.8M /209.5M/
6. Angyalok és Démonok - 11.2M /104.7M/
7. Táncfilm - 4.9M /19.2M/
8. X-Men: Farkas - 3.9M /170.8M/
9. Excsajok szelleme - 1.9M /50M/
10. Obsessed - 0.66M /67.5M/

Micheal Mann rendező (Szemtől Szemben, Collateral, Miami Vice) új filmje a nyár közepén kerül a mozikba, Amerikában július 1-én, míg itthon július 16-án nézhetjük meg a filmszínházakban. A Közellenségek főszereplői a régóta menő Johnny Depp és a mostanában menő Christian Bale, valamint a tavalyi Oscar díjas színésznő Marion Cotillard. Íme a magyar feliratos előzetes:

Megint beszélnek róla, vagy ha objektívek akarunk maradni, akkor pletykálnak arról, hogy új Alien filmet forgatnak. Mondjuk közel egy évtizede minden évben előjön a téma, hogy folytatják, pár éve még az imdb-re is felkerült az Alien 5, amit Ridley Scott rendezett volna, de nem így történt, majd párhuzamosan, a Predatorból is csinálni akartak még egy filmet, ami történetesen nem harmadik rész lett volna, hanem az első újrája. Nemrég Robert Rodriguezhez kötötték, hogy készíti a Predator remake-et, de ezt sem vehetjük biztosra a rendező úr zsúfolt napirendje miatt. Egyébként végül a vadászok filmje többes számot kapott, így Predators címmel lelhető fel az imdb-n is. Meglátjuk ott marad-e. Sigourney Weaver azt nyilatkozta, hogy ha egy nagy nevű rendező kapná meg a rendezés jogát, akkor szívesen részt venne még egy Alien filmben és így elkezdtek beszélni James Cameronról és ismét felhozták Ridley Scott-ot, mint legesélyesebb rendező, de ha az utóbbi filmek bevételi adatait szemléljük, rá kell döbbennünk, hogy egy színész és egy rendező motivációja kevésnek bizonyul, mert a FOX fejesei fogják meghozni a végső döntést, ami könnyen lehet a Halál a franchise-ra nézve. Alternatív lehetőségként azonban az merülhet fel, ami az AvP-R esetében is, hogy minimális költségvetésből hozzák tető alá a projektet. A spórolás pedig ott kezdődik, hogy nagy pénzeket nem adunk a színészeknek, így Weaver néni és a nagynevű rendezők is ugrottak. Jelenleg egy klip és reklámkészítő rendezőről beszélnek, aki Carl Rinsch névre hallgat. A filmet pedig alapjaiban szeretnék újrakezdeni, tehát hasonló feltámadásra számíthatunk, mint a Star Trek esetében, azaz csak abban reménykedhetünk, hogy önmagában jó film lesz. Már ha valóban elkészül.

Szíven szúrt ország

3 hónap sem telt el az eset és a film premierje között, ez minden bizonnyal rekordnak számít. Talán nem is az volt a céljuk az alkotóknak, hogy hiteles és objektív képet fessenek a hazai helyzetről, ahogy azt hirdették, hanem a Guinness rekordok könyvébe való bekerülést célozták meg. Innen legalább is úgy tűnik. Marian Cozma halála tragikus esemény volt, ahogy Gipsz Jakab, Tóth Béla, Dr. Szügyényi Jónás, Szabó János, John Smith, Erika Balbozak, Rostás Jennyfer vagy bárki halála. Marian Cozma valóban érdekes személyiség volt, sikerült megkedvelnem őt a film hatására, bár ez sejthető volt, hiszen eddig is mindig egy jópofa srác vigyorgott a képekről, amiket eddig láttam. Ha már mindenképpen készíteni akarunk róla egy filmet, akkor megérdemelt volna egy olyat, ami tényleg csak rá fókuszál, mert ebben a formában emlékfilmnek ez nagyon kevés.

A másik oldalon pedig a cigányok létére hívja fel a figyelmet. Kérdem én: nincs így is eléggé a középpontban a cigányság? Az egy dolog, hogy a média, számomra érthető okokból, ferdíti a tényeket a cigánysággal kapcsolatban, de az internetnek hála jogosultságot kaptak ilyen oldalak is a közlésre, mint a kuruc.info, barikád, hunhir, amik megbízható forrásaim alapján szintén ferdítenek legalább annyira, mint a többi médium, ha nem jobban. Ezen információk kapcsán a film ugyanazokból a sztereotípiákból táplálkozik, ami mondjuk egy kopaszokkal teli kocsmában még elfogadható, de ha tudományos szempontból vizsgáljuk a dolgokat, akkor erős hiányosságokra derülhet fény, ha olyan vizsgálja meg a filmet, mint én. A cigányságról többet tudok, mint az átlag ember, nem volt nehéz fellelni a hibás beidegződések által készült jeleneteket. Persze sajnálatos dolog, hogy hazánkban senki nem érdeklődik a kérdéses célcsoport iránt kulturális antropológia oldaláról nézve, illetve pszichológiai szemszögből szemlélve őket, hiszen ez érthetővé tenné a jelenlegi helyzetet. Pedig éppen ezért lenne célszerű többet megtudni a "sötét oldalról", hiszen az ő itt létük némileg a mi problémánk is. Az pedig, hogy a film hatására csak még jobban elkezdenek cigányozni az emberek, egy dologra jó; hogy még jobban mélyítsük a két társadalmi réteg között a szakadékot.  Ilyen mentalitással soha nem találunk megoldást. De így ebben a formában hihetetlen, hogy ennyire felkészületlenül készítsenek filmet a hazánkat talán legjobban érintő problémáról. Lehet úgy is pártatlan és elfogulatlan képet festeni a helyzetről, hogy egy kicsit utánajárunk dolgoknak. Ha szabad ajánlanom a maroknyi érdeklődőnek Száraz Miklós György Cigányok c. könyvét, akkor nézzenek bele, ha egy kicsit is érdeklődnek az iránt, ami szerintem érdekeltnek kéne lennie egy kicsit magasabb szinten is, mint, hogy mantraszerüen kántáljuk, hogy "mocskos cigányok". De Juhász Júlia - Találkoztam boldoguló cigányokkal is c. könyve is tanulságos lehet a mai általános gondolkodásra nézve. Ezeket is érdemes lenne népszerűsíteni, nem csak a felkészületlen dokumentumfilmeket. A legfőbb kérdést a témával kapcsolatban pedig már feltették az Index kritikájában; vajon elkészült volna a film, ha nem cigány késel? Lehetne még mélyen taglalni a filmet, de mivel érdeklődési körömből adódóan ez a része érdekelt, erre reagáltam leginkább.

Szóval a film összetételével csak annyi a probléma, hogy nem tudták eldönteni, hogy Cozma elmékfilmet akarnak csinálni, vagy a kisebbségekkel kapcsolatos dolgokról beszéljünk. A Cozma életéről szóló részek meghatóak és kedvesek, bár hiányosnak éreztem, ámbár az etnikai dolgokkal kapcsolatban hiába próbál politikailag korrekt maradni, valahogy nem sikerül neki, és dokumentumfilmes szempontból az objektivitás is teljes mértékben hiányzik, bár voltak rá törekvések, amit csak óvatosan használtak, hogy legyen egy fél jelenet erről az oldalról is, így ezt a szálat teljes mértékben le kell pontoznom. Persze, ha a kulturális különbségeket vizsgáljuk, akkor nem lett volna visszhangja a filmnek.

Amerikában június 5-én, nálunk egy hét késéssel kerül moziba a Sulihuligánok és a Cool túra rendezőjének új filmje, melynek alapszituációját egy túl jól sikerült legénybúcsú adja. Poszter és előzetes:

szólj hozzá: Másnaposok - előzetes

Május 22-24-i hétvége

Sajnos nem hozta el a Megváltást a Terminator újabb trilógiának nyitódarabja, melyben már a jövőben háborúznak a robotokkal, ráadásul teljesen Schwarzenegger mentes. Komolyabb műfajbeli konkurencia híján is csak a második helyet érte el 43 milliós nyitásával, ami a csütörtöki bevételekkel együtt 56.3 millió dollárt jelent. A Terminator 3, amit még Schwarzenegger is erősített, anno 44 millióval kezdett, bár neki is volt két nap előnye, mivel szerdán debütált 2003-ban, és öt nap alatt 72 milliót hozott. Így hát rá lehet fogni, hogy a kormányzó hiánya kicsit visszavett az érdeklődésből, de mégis nagyjából a mérleg egyensúlyban van, hiszen az első PG-13-as korhatár besorolású Terminator filmről van szó, ami pedig a tinédzsereknek nyitotta meg a kapukat. A 200 millió dolláros bevétel csak Amerikában nem fog megtérülni, és az is gyanús, hogy 8.9 pontról egy hét alatt 7.7 pontra csökkent az imdb-n a mozi átlaga, így a hosszú lefutás is megkérdőjeleződik.

Első helyet pedig Ben "full kretén" Stiller Éjszaka a múzeumban 2 c. családi filmje szerezte meg, 53.5 milliós nyitóbevétellel. Az első része két és fél évvel ezelőtt 30.4 millióval indult és több, mint kezdésének nyolcszorosát vágta zsebre a pályafutásának végén, ami 250 millió dollárt jelent csak Amerikában. Úgy néz ki, hogy a folytatásra is hasonlóan magas összeget költenek majd a nézők, mindenesetre a 150 milliós költségei maradéktalanul meg fognak térülni. Talán már el is döntötték, hogy tovább folytatják a franchise-t.

Némileg szerényebb összeggel kezdi pályafutását a Dance Flick vagy magyarul Táncfilm c. komédia, mely egy paródia szerű táncos film Wayans-ék tálalásában. Nem meglepő módon a közönség nem is nagyon szerette, legalább is azok, akik az imdb-n szavazták 3.3 pontra. 11.1 milliót fizettek érte a hétvégén, de valahol 25 millió felett lenne a cél, ha ki akarják elégíteni a költségeket.

Már lehetett olvasni, hogy az Angyalok és Démonok lenyomta a Star Trek-et, de ez csupán egy hétig volt így, mivel helyet cseréltek a listán, persze most is eléggé közel vannak egymáshoz. 21 és 22 millió közötti bevétellel gyarapították kasszáikat. A Star Trek az e heti nemzetközi bevételeket nem számítva már 260 milliónál tart világszerte. Amerikában 183.5 milliót gyűjtött össze, és valószínűleg jövő héten kijelenthetjük, hogy az év legsikeresebb filmje Amerikában. Most a második a Szörnyek az űrlények ellen után, ami 192.9 milliónál jár jelenleg, és még mindig a lista 9. helyén van. Az X-Men és az eX csajok szelleme nagyobb különbséggel, de egymás után helyezkednek a listán, hasonló éppen 50% alatti visszaeséssel. Farkasnak világszerte már 308 milliója van, az Ex csajoknak pedig majdnem 3szoros bevétele a nyitóhétvégéjéhez képest. A Megint 17 c. vígjátékot pedig levették a mozik kb 60%-áról, így 70%-ot esett vissza, de még éppen a 10. helyen áll.

1. Éjszaka a múzeumban 2 - 53.5M
2. Terminator Megváltás - 43M /56.3M/
3. Star Trek - 21.9M /183.6M/
4. Angyalok és Démonok - 21.4M /81.5M/
5. Táncfilm - 11.1M
6. X-Men: Farkas - 7.8M /163M/
7. Excsajok szelleme - 3.7M /45.8M/
8. Obsessed - 2M /65.9M/
9. Szörnyek az űrlények ellen - 1.3M /192.9M/
10. Megint 17 - 1M /60.3M/

Kettős játék (Duplicity)

Clive Owen és Paul Giamatti már játszott együtt az utóbbi időkben, méghozzá az utóbbi idők legjobb akciófilmjében, a Golyózáporban, ami a műfajt tekintve egy többszörös orgazmus volt a mostanában oly divatos Elrabolva c. "akciófilmhez" képest. Félek, hogy érthetetlen okok miatt mégis az utóbbi marad majd említés szintjén a mai puhahúsúakkal eladott akciós palettán. A két színész ismételt összeeresztése azonban nem egy újabb periodikus harcjelenetekkel teletűzdelt kaland, hanem egy periodikus játszmasorozat nő és férfi között kedves kémtörténetbe burkolva. Mint nő, itt jön a képbe Julia Roberts, akinek méretes szájáról ismét megbizonyosodhatunk nagy vásznon... ó ha még egy nagy teremben láttam volna kétszer ekkora vásznon!

 

Persze azt nem róhatom fel hibájának, hogy a Golyózáporral ellentétben nincsenek fegyverropogások, felrobbant tartályhajók vagy répával elvégzett gyilkosságok, hiszen teljesen más műfajról van szó, amit inkább Julia Roberts pucér testével próbáltak eladni. 12-es karika mellett. A jó nő oldalán pedig megjelenik a sármos férfi, akivel csavaros tervet eszelnek ki, hogy jól meggazdagodjanak, révén, mindketten az OKJ-s kémképző szakképzés jeles tanulói voltak. Ez alapján pedig mindkettejükben felmerülhet a kérdés, hogy szakmájából adódóan nem veri-e át a másik, ami olyan játszmához vezet, mint egy átlagos párkapcsolatban. Vajon a másik csak kihasznál engem, vajon megcsal engem, őszinte velem? Mivel ez egy szerelmi történet, valójában ilyen egyszerű kérdéseket feszegetne, ha rendesen ki lenne dolgozva ez a szál. A helyzet azonban tragikusabb, hiszen nem csak ez a része van elhanyagolva a történetnek, ugyanis hiányoznak a karizmatikus mellékszereplők. Paul Giamatti kicsit túljátsza a paranoiást, konkurenséről, akit Tom Wilkinson játszik pedig valójában semmit nem tudunk meg, pedig lényeges alkotóeleme kellett volna, hogy legyen a fő gerincnek. A többi ügynök és üggyel foglalkozó személy, aki feltűnik a filmben csak úgy vannak, mint a statiszták, többnyire mindegyiknek egy-egy apró szerepe van. A szép csavaros történeteket pedig elég nehéz figyelemmel követni, hiszen a fent felsorolt elemek miatt nem sikerül érdekessé tenni az amúgy nagyon szépen fényképezett jelenetsorozatot. A kesze kusza történetvezetés sem vált a film előnyére, mint inkább a hátrányára és van egy olyan érzésem, hogy a kellemes párbeszédeken is javított egy csöppet Speier Dávid, kedvenc szövegfordítónk.

Főleg a kezdő képsorok és a befejező jelenetek, amik igazán jól sikerültek hála a jó rendezésnek, de a film egésze csak elemeire bontva élvezhető, együtt 110 percben nem éri meg a pénzét. Sajnos még a főhősök sorsa sem igazán köti le a nézőt, onnantól kezdve pedig egyre csökkennek a tényezők, amik indokolnák, hogy a teremben maradjunk. Egyszer éppen meg lehet nézni.

Gran Torino

Clint Eastwood az a személy, akinek zsenialitását senki sem kérdőjelezi meg, nekem azonban komoly lemaradásaim vannak munkásságával kapcsolatban. Bár hanyatt nem dobtam magam az Elcserélt életek révén, mindenesetre elismerem, hogy mesterien össze volt rakva és igazán hatásos hangulatot árasztott magából. A Gran Torino viszont az a filmje, amit akárhogy vizsgálok, képtelen vagyok nem szuperlativuszokban beszélni róla. A film, amivel színészi karrierjét kívánta lezárni, és egyben rendezte is, méltó tisztelgés a filmszakma egyik legnagyobb alakjának karrierje előtt.

Walt Kowalsky egy veterán idős nagyapa, aki a saját családjával sincs igazán jóban, nem hogy az ő háza tájára költözött sárga népséggel, akik egyre jobban meghatározzák az ő rasszista életmódját. Nem csoda tehát, hogy nincs neki nyugta, hiába nem kerül kapcsolatba a szomszédban élő hmong családdal, ám mindez megváltozik, amikor a szomszéd fiú az őt felkarolni kívánó banda hatására kísérletet tesz hősünk antik autójának  (Gran Torinojának) meglovasítására. Azonban egy következő snittben az is kiderül, hogy Walt már akkor is mérhetetlen dührohamot kap, ha a nem saját bőrszínét viselő bandatag véletlenül a gyepére kerül, és fegyverrel kényszeríti el a betolakodót régen körbehugyozott területéről. Mivel birtokvédő magatartása egyben mentőakciónak is minősült, a szomszéd hmong család erős hálával és nagy tételnyi ajándékkal nyilvánítanak köszönetet. Miután nagy nehezen baráti kapcsolatba kerül ellenségnek vélt szomszédaival, majd közelebbi kapcsolatba kerül a tolvajjal is, lassan megérti a kulturális különbségek okozta konfliktusokat és a rasszizmus vezérelt gyűlölet lassan átalakul egy melegebb érzelemmé. A szomszéd tehetetlen fiúval pedig egyfajta apa-fia kapcsolat alakul ki, és egy kicsit olyan tanmesévé válik, mint amilyen A pillangó vagy a Monsier Ibrahim és a Korán virágai volt. Azokban a filmekben egy fiatal tapasztalatlan gyermeket egy idős úri ember kedves mosollyal tanítja az élet nagy dolgaira. Ebben az esetben azonban Walt Kowalsky végképp nem kedves, mondhatni elég mogorva fickó, a gyakran felháborító véleményét mindig kimondja és épp ettől lesz igazán érdekes, mulatságos és egyedi a figurája. Na és persze a black metálos hörgő hangjától és morgásaitól.

A Gran Torino nem egyszerűen csak a rasszizmusról szól, de hihetetlenül objektív képet fest a helyzetről, hiszen nem feledkezik meg a hmong férfiakra jellemző rosszindulatúságról sem, ami faji sajátusságaikból adódik. Ugyanakkor viszont szépen rávilágít, hogy a társadalomba való beilleszkedés is lehetséges, de a leghatásosabb módja, ha egyenként integrálják be őket és nem tömegesen, gyors hatékonysággal próbálják erőltetni. A helyzet, ami a hmongok és az amerikai veterán között lefestettek, teljes mértékben be lehet illeszteni hazánkban a cigányhelyzettel, hiszen hasonló problémákat fest le. A legfontosabb dolognak azonban nem a bevándorlók létét jeleníti meg, hanem az emberek hozzájuk való viszonyát. A gondolkodásbeli és szocializációs különbségek negatív helyzetét pedig remekül érezteti a generációs különbségeken is, ahogy egy nagyapa és egy unoka vélekedik a világ dolgairól, és hiába két szélsőség kerül egymással szembe, de a lehető legjobb felvezetés egy másik társadalmat érintő problémához.

Amit Clint Eastwood művel a vásznon az egyszerűen parádés, minden bizonnyal Walt Kowalsky kultfigura lesz a jövőben, mert hiába egy érzéketlen tapló, legalább is első benyomások alapján, de karaktere igazán jövedelmező humorforrás egy... talán mondhatjuk rá azt is, hogy családi drámában. Meglepő őszintesége pedig különösen közel kerül hozzánk a kutyájával és a szomszédaival együtt, ami csak még megrázóbbá teszi a tragikus eseményeket. Már a főhős első arckifejezésétől és morgásától kezdve magával ragad a film és a főszereplő hangulata. A tavalyi Nem vénnek való vidékkel ellentétben, szinte fel sem fogjuk, hogy a végéig nincs aláfestő zene, hiszen olyan párbeszédek röpködnek a levegőben, ami a helyzetekkel együtt már muzsikaként funkcionál, a végkifejlet pedig nem tudom, hogy hatáskeltő próbál-e lenni, de mindenképpen fejbevágó katarzissal ajándékozza meg a nézőt. Nem sok film érdemli meg a maximális pontszámot, de a Gran Torino mindenképpen megkapja tőlem.

Május 15-17-i hétvége

Attól függ honnan nézzük, mindenesetre az Angyalok és Démonok szereplése kicsit csalódást kelthet első látásra. A Da-Vinci kód szerzőjének új mozija már nem olyan provokatív az egyházra nézve, így már nem is olyan vonzó, na és persze az előző mozi negatív kritikái is elrettentőek lehettek egy bizonyos körre, így lehetséges, hogy az első hétvégén csak 48 millió dollárt hozott, míg a Da-Vinci kód mindjárt 77 millióval indított és majd háromszorosánál, 217 milliónál állt meg. Erre mindenesetre az új Robert Langdon karakterével eladott mozinak is esélye van, már mint hogy a háromszoros körüli értéknél álljon meg, így jelenleg 140 millióra saccolnám a végeredményt. Amerikán túli területeken kevés kivétellel mindenhol bemutatták, ahol már is 104.3 millió dollárt fizettek a Vatikánban játszódó krimire, ami szintén alulmúlja a Da Vincit, ami három éve 158 millió dolláros Amerikán kívüli bevételével lett rekord abban az időben. De nem kell még eldobni a papucsot, hiszen így is nagyon szép bevételekkel fog távozni a mozikból, hiába marad a végeredmény pár százmillióval a Da-Vinci kód alatt. Szélesebb körben ez volt az egyetlen bemutatott mozi.

A pozitív közönségtetszést igazolva a Star Trek visszaesése igen kedvező 42.8%-os, és péntektől számítva a legsikeresebb a Star Trek moziként üdvözölhetjük, ma estére pedig majd 40 millió dollárral vezet. 147 milliós amerikai bevételéhez további 49.2 millió dollár járul más tartományokból. Az X-Men mozi is stabilizálta némileg a csökkenését, és optimális 44%-os visszaesést produkált. A Megint 17-nek és a Szörnyek az Űrlények ellen filmeknek voltak jobb reakciói, az előbbi alig 20%-ot, az utóbbi 8%-ot csökkent. A Next Day Air is jól viselkedett, a múlt héthez képest ő is 50% alatti visszaesésnek örvendhet.

1. Angyalok és Démonok - 48M
2. Star Trek - 43M /147.6M/
3. X-Men: Farkas - 14.8M /151.09M/
4. Ghosts of Girlfriends Past - 6.86M /40.06M/
5. Obsessed - 4.55M /62.5M/
6. Megint 17 - 3.4M /58.4M/
7. Szörnyek az Űrlények ellen - 3M /190.5M/
8. A szólista - 2.45M /27.5M/
9. Next Day Air - 2.28M /7.64M/
10. Föld - 1.68M /29.07M/

Metamorphosis (2007)

Januárban kellett volna bemutatni a Báthory Erzsébetről szóló szlovák horrorfilmet, de a gyártó ország közötti ellentétek miatt nem jutott el hozzánk. Ám a témával kapcsolatban készült egy másik izgalmas horror, amiből szomszédaink kimaradtak, és inkább a mi sarunk lett a film a németek és az angolok mellett. A nagyszabásúnak ígért koprodukció azonban pont annyit ér, amennyiért hozzájutottam, 499 Ft-ot. Azok akik vevők az újításra, illetve a legendák keveredésére, azoknak be fog jönni, mivel egy kicsit megkombinálják a Báthory mítoszt. Erzsike, illetve az ő lánya, aki körül forog a történet történetesen vámpírok. A fiatalabb vámpír lány elhatározza, hogy bosszút áll az anno anyját kínzó összes Thurzón, és napjainkban mily véletlen, épp az utolsó Thurzó idejét éljük. Ő Christopher Lambert személyében szaladgál, akit a kisebb Báthory lány szerencsétlenkedése miatt sikerült vámpírrá tétetni, hogy aztán méltó ellenféllé váljon a film végére.

Persze önmagában ez még kevés egy jó filmhez, hogy egy jó nő és az egykori hegylakó olcsó trükkök mellett gyepálják egymást rossz vágások közepette, talán ezért kerültek bele az angol turisták, akik közül az egyik srác könyvet szeretne írni a Báthory familiáról, és szeretné megkörnyékezni a várat, ahol éltek. Mit ad a sors, a vámpírleánnyal elbeszélgetnek kicsit, majd a fiú egyedi látásmódja elvarázsolja az 500 éves kisasszonyt, akit amúgy mentálisan egészséges férfi nem utasít vissza, így megszületik a szerelmi szál is. Közben pedig ilyen magyar színészek kalauzolják útjukat, mint Szabó Győző, Kulka János, Kern András vagy Ganxta "Döglégy" Zolee, aki először küzd meg a vámpírrá lett Thurzóval.

Kellemes meglepetés, hogy a magyar művészek magasan jobban játszanak a külföldi felhozatalhoz képest, pedig ők a rosszabb arcukat mutatják. Megnyugtató érzés, hogy nem csak nálunk szerződtetnek olyan színészeket, akik képességei a Barátok közt skálán mérhető. Na a Metamorphosisban az olyan mércével mérve mutatták be a rosszabbakat, minden idők legrosszabb kamerabeállításai mellett. Csak Christopher Lambert a kiemelkedő személyiség, illetve a hangja. Bűn az ő újabb filmjeit szinkronnal nézni, hiszen olyan mély és rekedt hangja van, ami egymagában megszólaltatja az összes hangfalat, vagyis jelen esetben csak kettőt, mert az eredeti hang stereo hangsávot kapott (Igen! 2007-ben), de így is dübörög, mint az AvP-R-nél. Mindenesetre személyisége nem a legvonzóbb, mondhatni kicsit idegesítőnek is hathat, bár én speciel igen jól szórakoztam egyszemélyes parádézásain, amikor kiakad, hogy karót sem hoztak az ellene való harcban.

Trükkök a filmben lényegében nincsenek, vagy ha igen, azok nagyon olcsók. Még a kaszkadőrökön is annyit spóroltak, hogy némelyiknél én hatásosabban földhöz vágom magam (87 kg - 180 cm, 4.7 km futás, 80 kg 6x fekve kinyomva - kb ilyen szál legény vagyok). Az a két számítógépes effekt gyengeségét nem róvom fel hibának, hiszen tévéfilmes jellegéből adódóan még hangulatos is lehetne, de amit Presszer Gábor komponált alá zenét, az kétségkívül elvette minden hangulati varázsát. A score-ok gyártása úgy tűnik nem neki való. Ami az akciójeleneteket illeti, azok is meg vannak csinálva Barátok közt stílusra, tehát két hirtelen vágásnál bonyolultabb koreográfiát ne várjunk.

Mindenesetre elmondhatjuk, hogy hazánk is büszkélkedhet horrorfilmmel, de ezzel nem vonulunk be a történelembe, szerintem csak a Christopher Lambert rajongók fogják megnézni, illetve, akik kínjukban nem tudják hova költeni az 500 Ft-jukat. Na meg a hardcore vámpír rajongók, akik az Alkonyat óta ismét szeretnék, ha a vámpír nem látszik a tükörben. Egyszer azért fogyasztható, de tényleg nem kell tőle semmit sem várni. Hódi Jenő magyar rendező nevét pedig nem árt megjegyezni, ő egy azok közül, aki próbál, de nem tud igényes munkát lerakni az asztalra.

Bizony erős túlzás ezt kijelenteni, főleg ha a számokat nézzük, ám a tegnapi Hoolywoodi premier sokkal jobb visszhangot hallatott, mint amire számítottunk a McG nevezetű fickótól, sőt engem még Danny Elfman is megijesztett, mint zeneszerző. Az előzetesek becsapósak lehetnek, de eddig mind nagyon hatásos volt, most pedig az első visszajelzések azt mutatják, hogy nem veszett el minden remény, lehet mi is pozitív érzelmekkel távozunk majd a moziból. 1233 szavazattal ugyanis 8.9 ponton áll, ami azt jelenti, hogy rövidesen, ha csak egy rövid időre is, de jó eséllyel bekerülhet a 250 legjobb film közé. Ez azonban egyelőre mit sem jelent, hiszen tavaly az Indiana Jones és a Kristálykoponya királysága is 9.3 ponttal kezdett alig 1000 szavazattal, most pedig 6.7-es átlaggal jelzi, hogy abszolút középszerű moziról van szó. Továbbá a John Rambo is járt 8.8 pontos magasságokban, jelenleg pedig 7.4-en áll. Mindenesetre idén ilyen kaliberű filmnél még nem tapasztaltam ilyen magasságokat, a Star Trek első eredményeit is 8.5 pontnak láttam, míg azóta volt lentebb is, meg fentebb is, de most is ott áll. A Terminator Megváltástól pedig várhatjuk a legjobbakat, lehet, hogy 7.0 pont körül fog végezni, de mindig jó nézni az ilyen közönségreakciókat.

 

Egyéb iránt az első negatív hír a filmmel kapcsolatban az a hír volt, miszerint a DvD-n és BD-n egy fél órával hosszabb rendezői változat (is) kap helyet, ami arra enged következtetni, hogy fél órát kivágtak a filmből. A másik rossz előjel, miszerint PG-13-as korhatárbesorolást kapott, míg az előző trilógia (mert így illik visszaemlékezni Schwarzi legjobb napjaira) minden része R, azaz szigorított korhatárbesorolást kapott. Ez különben a bevételeknek tesz majd jót, hiszen a tinik szeretik ezt a témát, így nem kell más filmet gazdagítaniuk, mire aztán majd másik terembe szökjenek, hogy megnézzék, amire elvileg nem engednék be őket.

Előzetes

 

 Előzetes 2

Angyalok és Démonok

Három éve óriási siker volt a vallási témákat feszegető Da-Vinci kód, így nem is volt kétséges, hogy folytassák Robert Langdon karakterének karrierjét. Tom Hanks-et már megszokhattuk a tudós szerepében, aki azért annyira nem vagány, mint Indiana Jones, de  ő is nagyon képben van a történelemmel kapcsolatban, ha nem jobban. Nem is az a célja Dan Brown könyveinek, hogy az a széles vásznon látványorgiaként köszönjön vissza, hanem, hogy elgondolkoztasson, illetve egy feszült, fordulatokkal teli krimit hozzon létre, amire majd rácsap a néző. A Da-Vinci kódra 750 millió dollár mértékben csaptak le 2006-ban a moziban, így a nevét mozis körökben is sikerre vitte, ahol minden bizonnyal most is működni fog a képlet bevételek tekintetében, mivel a főszereplő mellett a stáb többi tagját is meghagyták.

Ezáltal pedig felmerül a kérdés, hogy ismét olyan rossz feldolgozással állunk-e szemben, mint az előző epizóddal kapcsolatban? A kérdés megválaszolása számomra már csak azért is nehezebb, mert míg a Da-Vinci kódot olvastam a mozipremier előtt, addig az Angyalok és Démonokból egy sort nem futottam végig. Önmagában azonban mindenképp érződik a minőségi javulás, még ha a szereplők jelen esetben is megmaradtak a maguk két dimenziójában. Sajnos ez az egyik nagy problémája a filmnek, hogy abszolút érdektelen a legtöbb férfi és nő személyisége, így az sem hatja meg a nézőt, ha spoileresen fogalmazom, hogy fél percen belül végleges deprimációra ítélnek közülük vagy négyet. A történet nem sok lehetőséget ad a főhősök egyéniségének kibontakozására, inkább csak teszik a dolgukat, ahogy Langdon is csak amolyan robotos szerepet vállal, aki megy, amerre a jelek mutatják és közben nem hal meg. A filmet egyébként két részre lehetne osztani: hogy stílszerűek legyünk, legyen első fele és második fele. Az első fele kb. olyan, mint egy túra Vatikánban, miközben főhősünk érdekes dolgokat mond az éppen aktuális látnivalókról, mint ha ott született volna, pedig csak könyvekből ismeri a helyszínt. A második felében kezd kibontakozni az a bűnügyi szál, amit erős túlzással nevezhetek pankrációnak, tehát már nem csak mondják, hanem cselekszik is a sztorit. Az autós üldözés már nem csak egy biciklis kikerülését jelenti, gyors vágások közepette, izgató zenével kísérve, hanem tényleg kibontakozik a film egyetlen egyedi arccal rendelkező tényezője: a csúnya bácsi. Azért mégsem nyom annyit a latban, mint anno Silas, akiről lényegesen többet tudtunk meg az előzmény moziból. Félelmetesebb is lett a karaktere. Amitől mégis több feszültség rejlik az Angyalok és Démonokban, hogy végre bombával riogatják a népet, így nem csak egy filozofálgatós kergetőzésről beszélhetünk, aminek szőrszálait lehetne amúgy hasogatni, de hál'istennek nem ezen lovagol a fél film.

Hangulatában semmi többet nem kell várni a filmtől, mint ami a Da-Vinci kódra volt jellemző. Jó sztori, de tálalás előtt elfelejtették fűszerezni és csak néhány speciális effekt és beállítás valamint a nagy nevek emlékeztetnek rá, hogy nem tévéfilmet nézünk. Leginkább azoknak fogják szeretni, akik érdeklődnek a Vatikáni és hasonló szépségek iránt, mivel sokkal többet nem ad, mint hogy kapkodó tempóval végigvezesseen bennünket a helyszínen. Körülbelül olyan szinten van, mint a Da-Vinci kód, de ez épp elég, hogy eladják a széles közönségnek.

A filmzenék általában meghatározóak lehetnek egy film hangulatában, sőt, legtöbbjük önmagában is élvezhetőek. Nincs ez másképp a horrorfilmeknél sem, melyek zenéiből állítottam össze egy jó kis listát. Nem láttam minden filmet a felsoroltak közül, de a zömét igen. Akkor jöjjenek hát a kedvenc horror zenei aláfestéseim.

20: Haloween - John Carpenter (1978)

19: Ragadozó (Predator) - Alan Silvestri

18: Alien3 - A végső megoldás: Halál - Elliot Goldenthal (1992)

17: Cannibal Holocaust - Riz Ortolani (1980)

16 : Alien - A nyolcadik utas a Halál - Jerry Goldsmith (1979)

15: House by the Cemetery - Walter Rizzati (1981)

14: Az ördögűző - Steve Boedekker (1973) 

13: Cápa - John Williams (1975) 

12: Suspiria - Goblin (1977)

11: Hellbound: Hellraiser II - Christopher Young (1988) 

10: Holtak hajnala - Goblin (1978) 

9: Zombik városa - Fabio Frizzi (1980) 

8: Psycho - Bernard Herrmann (1960) 

7: A pokol hét kapuja - Fabio Frizzi (1981)

6: Piranha II - Repülő gyilkosok - Stelvio Cipriani (1981) 

5: Kampókéz - Philip Glass (1992) 

4: Profondo rosso - Goblin (1975) 

3: Holtak napja - John Harrison (1985)

2: 28 héttel később - John Murphy (2007) 

1 (Első): Zombi 2 - Fabio Frizzi

Persze, akinek hiányérzete van, az nyugodtan jelezze egy link kíséretével, mivel ez csak az én szubjektív listám.

Tetsuo, a Vasember

A művészfilmnek szerintem sem annyi a lényege, hogy elgondolkoztasson, erre amúgy bármelyik nyári blockbuster is képes, csak túl kell látni a látványhalmazon. A Tetsuo a Vasember c. film teljes megértését szerintem nem is teszi lehetővé egy megtekintés, legalább is azoknak, akik kicsit ritkábban találkoznak ilyen művel. Ez a sci-fi-horror művészfilm ugyanis annyira rétegműfaj, hogy csak az találkozik vele, aki ilyet keres. Egyik kedvenc filmem a Radírfej, és azóta nem láttam hozzá hasonló művet. Úgy gondolom, hogy a Tetsuo méltán veszi fel a versenyt David Lynch egyik nyomasztó horror-művészfilmjével.

Na de kérem, miről is van itt nagyba szó? Hát épp ez az, pontosan én sem tudom. Épp ettől zseniális és varázslatos ez a film, melynek hangulati elemei igen magas fokon kavarja fel az edzetlen néző békés elméjét. A horror elemei mindenesetre szépen körbeölelik egy olyan Salvador Dali féle világot, amiben aztán egy igazán elvont világra találhatunk. A történetet megpróbálnám felvázolni, miszerint egy fémfetisiszta férfi megpróbál magába ültetni fémdarabokat, ám később egy üzletember elüti őt autóval. A gázoló másnap érdekes módon magában is fémet talál, majd arra ébred, hogy a teste alatt vas nőtt és szépen lassan átalakult. Ennyi mindenesetre bizonyos, rávehetjük, hogy a lelkiismeretfurdalás nyomja hősünket és ezért vassá változik, ami véletlenül sem olyan előnyös, mint a hasonló címmel kitüntetett Tony Stark esetében. De az is lehet, hogy tévedek a film mondanivalóját illetően, viszont van egy olyan érzésem, hogy van benne egy kis technikai ellenszenv, ami azt jelzi, hogy a fémes, vasból készült dolgok teljesen elárasztanak bennünket olyannyira, hogy lassan mi bennünk is megjelenik nagy tételben a vas, hogy aztán domináns szerepet kapjon a testünkben. De az sem kizárt, hogy ez egy szimpla öncélúan szürreális sci-fi horrort alkosson, ami újszerűen ábrázolja az emberi élet játszmáit. 

Idővel néhány újranézést követően talán frissítem a kritikát, de egyelőre csak frissen a film után ennyire telt. Annak ajánlom, akinek tetszett, vagy elgondolkoztatta a Radírfej, akinek a Rekviem az álomért jelenti a megrázkódtatást, az szerintem válasszon más programot. Egyetlen apró hibája, hogy kicsit kapkodónak tűnik a film, de a szép fémes hanghatások illetve az említett és magasztalt képi és hangulati elemek átlagon felülivé teszik ezt a filmet. Az imdb-n 7.1 ponton áll több, mint 4000 szavazattal.

Május 8-10

Ahogy az várható volt, a Star Trek átvette pozíciót a Wolverine-től. 72.5 milliós nyitásához még hozzájárul 4 millió dollár, ami valószínűleg a csütörtök éjjeli vetítésekből adódik. A film a kritikusok 95%-ának tetszik, ami igen nagy eredmény, ráadásul már az imdb 82. helyére is felkerült 8.6 pontjával. Ez a közönségtetszés magyarázza, hogy a nyitónaphoz képest (26.7M) is jó hétvégét futott, így valószínűsíteni lehet, hogy a lefutása is legalább ilyen jó lesz. Két éve a 300-nak volt hasonló nyitása, és 210 millióig húzta. A nyári időszakra építve azonban nem kizárt, hogy még tovább jutnak az Űrszekerek. A Star Trek filmek közül már most az 5. legsikeresebb.

6. helyen nyitott a Next Day Air c. akcióvígjáték, melynek főhősei egy kokain csomagot rossz helyre címeztek és ez okozza a jó mozihoz szükséges bonyodalmakat. Az imdb-n elég jó átlagot képvisel (7.4), de a kritikusoknak csak 19%-a vélekedik pozitívan a filmről. 4 millió dollárt hozott a hétvégén, ami fedezi az imdb szerinti 3 milliós költségeket.

Farkas (vagy Rozsomák, Kócos Soma, Pézsmapatkány) mozija a törvényszerűséget nem hazudtolta meg és rögtön 68%-ot esett, ellenben a Ghosts of Girlfriends Past c. szellemes romkommal, ami a múlt heti véleményem szerint alig több, mint 30%-ot zuhant, így akár 50 millió feletti végeredmény is valószínű. Wolverine esetében 180 millió köré tehetjük a végeredményt.

1. Star Trek - 72.5M /76.5M/
2. X-Men Origins: Wolverine - 27M /129.6M/
3. Ghosts of Girlfriends past - 10.4M /30.2M/
4. Obsessed - 6.6M /56.2M/
5. Megint 17 - 4.4M /54.1M/
6. Next Day Air - 4M
7. The Soloist - 3.6M /23.5M/
8. Szörnyek az űrlények ellen - 3.3M /186.9M/
9. Föld - 2.4M /26M/
10. Hannah Montana mozi - 2.4M /74M/

... de még mindig nem érnek el bennünket, pedig nagyon úgy fogjuk érezni, amennyiben megvalósul Alexandre Aja rendezése, hogy harmadjára is filmre vigye a Piranha címen futó exploitation mozit, ami Joe Dante keze alatt készült 1978-ban, illetve 1995-ben egy tévés feldolgozás is készült a témából, ami már nem PG-s, hanem R korhatárbesorolást kapott, hála a naturalisztikusabb csonkításoknak és a mesztelen jeleneteknek. A helyzet különlegességét képezi, hogy a Véres Valentinhez hasonlóan ez is 3D-s technikával készül, ezért Piranha 3D címszó alatt kérhetünk rá jegye, Amerikában 2010 március 19-étől. Reméljük még a következő blockbuster szezon előtt hozzánk is eljut. A forgatás e hónap végén kezdődik, és sikerült igen illusztris szereplőgárdát válogatni a filmhez, köztük Ving Rhames, Jerry O' Connell, Elisabeth Shue, Dina Meyer vagy Richard Dreyfuss, akinek jelenléte azért érdekes, mert a Cápa c. filmben futott be, és bár kevesen tudják, de a Piranha bizonyos elméletek szerint a Cápa paródiája, de mondanivalójában és cselekményében mindenképpen párhuzamba állíthatjuk Spielberg filmjével. Mindenesetre a 3D filmek palettáján mindenképpen egyedülálló alkotásnak ígérkezik, mivel eddig egy horrort mutattak be itthon, amit már említettem fentebb, de az inkább a slasher műfajhoz húzott. Addig viszont még nyár végén, ősz elején eljuthat hozzánk is a Végső állomás 4 3D-s változata, ami szintén nem az állatos műfajt erősíti.

Íme az első Pirahna film előzetese

Itt pedig a második Piranha mozi előzetese, ami James Cameron első rendezése

Star Trek (2009)

"J.J. Abrams filmje", ahogy hallhattuk az előzetesben, de meg kell jegyeznem, hogy nem csak az övé, hanem kivételesen a rajongóké is. Most pedig nem csak a Star Trek rajongókról beszélek, hiszen én magam is pozitív érzelmekkel távoztam a mozi terméből, pedig majdnem Star Trek szűzen ültem be erre a széles irodalmat megért legendára. A 10 mozifilmmel és 4-5 tv-sorozattal futó világból csak a Khan haragjával pettingeltem kicsit 8-10 éves koromban, illetve valamelyik sokadik részhez volt szerencsém, ami Nemezis alcímmel nyomult a videótékákban, tehát mint független sci-fi rajongó írnék a filmről. Azon kívül pedig nagy valószínűséggel a franchise rajongói is legalább olyan elégedettek a végeredménnyel, mint én, amit az imdb eddigi 8.4 pontos átlaga jelez, de az is szép eredmény, hogy 195 kritikus közül, csupán 9 különcködik negatív véleményével. Ez volt a hab a tortán a két izgalmas előzetest követően, amik az átlagosnál nagyobb elvárásokkal kísérték utam a moziba.

 

Jó sci-fiből sajnos igen kevés van. Már nem olyan népszerű ez a műfaj, hogy ha nincs mögötte nagyobb múlt, amire támaszkodhatnak a rajongók. Ez alól a Star Trek sem kivétel, viszont van benne valami, ami az átlag feldolgozásokból hiányzik, ez pedig a profizmusra való törekvés. A mai látványfilmek összecsapottak, a 90 percnél hosszabb játékidő egyre ritkább, de ha valami mégis 130 percig tartana a stáblistáig, akkor is sikerül túl sok mindent beleerőltetni, hogy aztán egyszerűen csak 40 perccel tovább éreztesse az kapkodó vágást a nézőben, mint két éve a Pókember 3 esetében. Kevés olyan blockbuster kerül moziba, ami ilyenekkel is foglalkozik, mint karakterépítés, vagy esetleg a mellékszereplők tulajdonságainak és funkcióinak mélyebb és egyértelműbb árnyalása. A jelen tárgyalt mozi esetében ezek a tényezők is nagyon jól működnek 110 percben a szemet gyönyörködtető látványvilág mellett, ami pedig az ILM stúdió egyik leghatásosabb munkája. Ez annyit tesz, hogy az utóbbi időkben, akár válság van, akár nem, ritkán találkozni ilyen hiteles animációval, amit ha Oscarral nem is jutalmaznának, de törvényszerű lenne a jelölése. Sajnos az összeképen egy csöppet ront az Abramsre jellemző, na és a Bourne filmek óta divatos akciójelenet közbeni kamerarángások, amiknek hála nehezebb kivenni, hogy épp mi folyik a vásznon, ám ez nem annyira zavaró, mint első olvasásra tűnik. Ellenben ha láthatnánk IMAX változatot, akkor a filmben elhangzó "lehet, hogy lehánylak" beszólások nem csak a vászon felől vándorolnánk a fülünkbe. Ezzel elárultam, hogy poénos beszólásoktól sem mentes a film, elvégre a 12-es korhatárhoz igazodni kell, de a szóviccek és a helyzetkomikumok messze elkerülik a Baljós árnyak színvonalát. Sokkal magasabb színten vannak jelen és ügyesen osztják szét őket a játékidőben, hogy aztán legyen helye a bonyolult tudományos filozofálgatásoknak és a drámai helyzeteknek is. Nem beszélve a látványos űrharcokról.

 

A Star Trek egy kellemes, izgalmas családi szórakozás, ami tökéletes és logikus döntés eredménye lehet egy esti szórakozáshoz. Valahogy ilyen stílusban kellett volna elkészíteni a Csillagok háborúja I.-II.-III. epizódját, amiből az izgalmas karakterek hiányoztak, akik most végre megtalálták a helyüket a palacsinta sütő alakú űrhajókon, amiket végül nem ismeretlen nevek gazdagítják. Simon Pegg (Vaskabátok, Haláli hullák hajnala), Karl - Eomer - Urban (Gyűrűk Ura, Doom), Eric Bana, akinek visszahúzódó tekintetét eltakarták a maszkmesterek és megmutathatta, hogy tud ő gonoszan is nézni, ha épp jókor kapja el a kamera, továbbá Winona Ryder is jelen volt, hogy bővítse az ismertebb nevek csoportját. Amúgy a filmben semmi extra kiegészítő nincs, ami különlegessé varázsolná. Annyit teljesít, amennyit elvárunk tőle, de azt remekül: szórakoztat és kikapcsol. Mi mást várnánk egy nyári blockbustertől?

Már beszámoltam róla egy szűk hónapja, hogy forog a Vasember folytatása, és tudjuk, hogy 2010 május 7-én, azaz éppen 365 nap múlva lesz a világpremier. Közben frissültek a filmet övező információk, most az első hivatalos képet szeretném közzétenni a blogomon. Íme:

The Brain (1988)

Megint itt vagyunk a 80-as években, amikor oly sok hülye ötlet megvalósult, ám erre a gyöngyszemre már csak a cím miatt sem mondhatjuk, hogy agyatlan horrorfilm. Nem kérdés, hogy a közönség nagy része igen röhejesnek tartja a The Brain c. film alaptörténetét, miszerint egy földönkívüli agy energiahullámokat kibocsájtva befolyásolja a tévé nézőket, és mellette még fiatal középiskolásokat is kísérlet alá vonnak, akik hallucinációjuk következtében kárt tesznek magukban és környezetükben.

Persze nem mehetünk el a film mögöttes mondanivalója mellett sem, hiszen ezzel a szörnyű történettel egy kicsit a média manipulatív hatására próbálja felhívni a figyelmet, mivel vannak olyan jelenetek, ahol agymosott emberek zombiként mantraszerűen kántálják, amit a tévéből a showman mondott, ezek egyértelműen médiaellenes megnyilvánulások. Saját nézeteim szerint azóta a média és az agymosás egy kicsit átalakult, de nem is ez a lényeg, hanem az a jelenség, miszerint a tömeg egy emberként, önálló gondolatoktól mentesen támad rá arra a karakterre, akit kinevezhetünk az erősebb egyéniségnek. A főhős srác ugyanis felveszi a harcot az aggyal, ugyan mi mást tehetne, ha a rajta folytatott kísérleteket követően ő az első számú alany, akit dezintegrációra kijelölt a földönkívüli elme, miután nem akar rendeltetés szerűen meghalni. Már miért akarna. Ebből a szempontból könnyű egyéniségnek lenni, amúgy a főszereplő egy átlagos karakter, aki fűzi a barátnőjét, hogy ő végre csőbe húzza őt, továbbá mindennapi diákcsínyeket követ el az iskolában, szóval egy átlagos lázadó punk, ahogy az egyik mellékszereplő is megszólítja őt. De hát miért is kellene bármit megmagyarázni még egy 80-as évekbeli B kategóriás horrorfilmben? Hülye ötleten alapul, ami attól még ébreszthet gondolatokat az emberben, de szerintem a célközönség még mindig a sült majomra emlékeztető agy arcára fog emlékezni, ami emberrel táplálkozik, és ettől szép nagyra nő. Na meg persze a szép 20 évvel ezelőtti hangulatot idéző effektekre, ami a videókorszak szerelmeseit kellemes élménnyel gazdagítja.

Épp ennyit kell várni a The Brain c. filmtől, ami abból a korból való, amikor az összetett és mély godolatokat még a könyvtárban kereste a közönség, és a filmtől csak rossz szórakoztatást vártak. Hihetetlen, de abban a korban ez eladható volt és sajnálom, hogy a mai világ elfelejtette mit jelent az exploitation. A maga nemében nem kiemelkedő ez az agyas horror, de a műfaj szerelmeseinek jó szívvel ajánlom. Íme egy apró jelenet a filmből.

McDonald's-ék új reklámkampánya.

Május 1-3

Meg mertem volna esküdni, hogy 100 millió feletti nyitánya lesz az X-Men Farkas külön mozijának, ám a 87 millió dolláros bevétellel is bőven elégedett lehet a stúdió, ám a legutóbbi X-Men mozi nyitásától (102 M) kicsit elmarad. Talán mégis csak volt egy kis hatása az internetre felkerült félkész munkakópiának, amiből kiderülhetett, hogy minőségileg is alulmarad egy kicsit a korábbi X filmektől, ahogy a visszajelzések is (imdb: 7.0, rottentomatoes: 37%) mutatják. A 150 millió dolláros költségeket azonban maradéktalanul vissza fogja hozni és termel még mellé sok szép zöldet. A végső eredményt 200 millió közelébe helyezném az X2 és X-Men 3 bevétele közé.
Második helyen a Ghost of Girlfriend past c. romantikus vígjáték került, melyben Matthew McConaughey-t kísértik a volt barátnők szellemei, miközben csapja a szelet Jennifer Garnernek. 15.3 milliós nyitása ugyancsak hagyhat némi keserű szájízt, ugyanis több, mint 3000 moziban fut, alig 5000 dolláros átlaggal. A Csak a holt testeden át (4M kezdés, és 7.5M-es végeredmény) és a Ha igaz volna...(16.4M nyitás, 48.3 végeredény) c. filmeken látszik is, hogy a szellemes románcokra nem annyira vevő a nép. Már ha az utóbbi néhány évet vizsgáljuk. Az eddigi negatív visszajelzések (imdb: 5.3 pont) révén valószínűleg nem is várhatunk tőle hosszabb lefutást, a 40 milliót talán már be sem veszi.

Elég kevés, 1162 moziban mutatták be a Battle for Terra c. animációs sci-fi-t, ami azért már majdnem a kritikusok felének tetszett és az imdb-n is közelebb áll a 8 ponthoz, mint a 7-hez, azonban sikerült 1000 dollár alatti átlaggal csupán 1.06 milliót gyűjtenie a hétvégén. Szóval ebből sem lesz blockbuster a a blockbusterek kezdőhétvégéjén, bár nem is annak szánták.

A múlt héten nyitó filmeket erős visszajelzés jellemezte, az Obsessed 57
%-ot, a Bunyó 62%-ot, a Föld dokumentumfilm 52%-ot esett. Csak A szólistánál maradt a felénél valamivel több néző, mint a kezdő hétvégéjén. A korábban bemutatkozott gyerekfilmek, A szörnyek az űrlények ellen, a Hannah Montana mozi, és a Megint 17 a papírforma szerint jobb hétvégét produkáltak, kevesebb visszaeséssel. A Hannah Montana pedig már 70 milliónál jár, tehát a tavalyi 3D-s koncertfilmjét le is hagyta bevétel szempontjából. A lista legvégén pedig még ott van A dolgok állása c. politikai thriller, ami 46%-ot esett és 30 millió felett van jelenleg. A 40 milliót talán még elérheti.

1. X-Men: Farkas - 87M
2. Ghost of Girlfriend past - 15.4M
3. Obsessed - 12.2M /47M/
4. Megint 17 - 6.3M /48.5M/
5. Szörnyek az űrlények ellen - 5.8M /182.4M/
6. A szólista - 5.6M /18.1M/
7. Föld - 4.1M /21.8M/
8. Bunyó - 4.1M /17.5M/
9. Hannah Montana: a film - 4.07M /70.8M/
10. A dolgok állása - 3.6M /30.8M/

X-Men Kezdetek: Farkas (X-Men Origins: Wolverine)

"Amikor az X-Men olyan k***a nagy siker lett, a stúdiók rátették a kezüket a képregény adaptációkra" - hangzott el a Jay és Néma Bob filmben, ami szépen rávilágít, hogy hol kezdődött az a nagy képregény feldolgozásos őrület. Persze már korábban is megvolt a maga népszerűsége a füzetek lapjaiból kilépő hősöknek, elég ha csak Batmanre gondolunk, de mégis az X-Men indította el azt a lavinát, aminek köszönhetően sorra gyártják a képregényfilmeket. Az X-trilógia első két részét Bryan Singer (Valkűr, Superman visszatér), míg a befejező darab esetén Bratt Ratner (Vörös Sárkány, Csúcsformában sorozat) ülhetett a rendezői székben. Az viszont már régen divattá vált Hoolywoodban, hogy egy nagyobb nevű franchise következő darabját, vagy egy régi film remake-jét egy kezdő rendezőre bízzák, aki korábban más hoolywoodi iparágban tevékenykedett. Elég, ha Patrick Tatopolous-ra gondolunk az új Underworld kapcsán, vagy a Strauss fivérekre az AvP-R esetében, és ahelyett, hogy ítéletet mondanék felettük, felhívnám a figyelmet a Vasemberre, amit Jon Favreau karakterszínész tökéletesen filmre vitt, de a 1990-ben Tom Savini is jól megkoreografálta Az élőhalottak éjszakájának remake-jét. Jöhet a kérdés, hogy Gavin Hood, aki szintén döntően többet helyezkedett a kamera előtt, mint mögött, vajon hogy teljesítette az egyik kedvenc képregénykarakterünk külön történetét.

A végeredmény sajnos elég felemás lett, akárhonnan nézzük is. A problémát a mértékekben kereshetjük, ugyanis sokkal többet akar mutatni, mint amit elbír egy 95 perces mozi. Kérdem én, akkor miért nem lőtték meg a játékidőt egy fél órával? Annyi karaktert felvonultat, hogy lényegében a címszereplőt leszámítva senki nem kerül közel a nézőhöz, a legtöbb mutáns bemutatása pedig kimerül annyiban, hogy egymás után, mint ha csak a kifutón váltanák egymást, megcsillogtatják jediket megszégyenítő képességeiket. De beszélhetünk Liev Schreiber, alias Kardfog és Hugh Jackman vagyis Farkas (vagy Rozsomák, Kócos Soma, Wolverine) közötti személyiségbeli különbségek megjelenítésének hiányosságáról, amit a főcímben néhány képkockában sikerül letudni. Szerintem minimum egy negyedórás fejezetet érdemelt volna. A forgatókönyv pedig, nos azt nem tudom, hogy komolyan gondolták-e, hogy a képregényrajongók egyik kedvenc ikonját  teljességgel kasztrálják, mert  nagyobbnak akarták feltűntetni, de sajnos ez a visszájára sült el. Az akciójelenetek néhol kellően látványosak, és akad egy pár feszültségkeltő jelenet, ám jelen van néhány kínosan gyenge trükkfelvétel, melyek minden bizonnyal a gazdasági válságot idézik. A sztori drámai és sötét hangulatvilágát azonban szépen megragadták a képregényekből és jól használják a semmilyen hangulatfokozó muzsikákat ennek érdekében, ami másik oldalról igen fájó pont, hiszen Harry Gregson Williams elég minimálisra vette a fő karaktert övező taktusokat, így valószínűleg nem fogunk Farkas zenét hallgatni a filmen túl. A korhatárbesorolás nálunk 16-os, de meg mertem volna rá esküdni a film után, hogy ha utánanézek az amerikai besorolásnál R kategóriát látok, hiszen elég brutális jelenetekkel tarkították a filmet, de valójában PG-13-as. Nyilván a nagy bevétel érdekében szükségszerű volt kiharcolni ezt a ratifikációt. Persze megjelennek a gyermeteg humormorzsák is, amivel elvannak az alacsonyabb szórakozási szintre vágyók.

Mint jeleztem a Farkas hibáitól függetlenül élvezhető film, de csak semmi mélyebb filozófiai tartalom, mivel a kapkodós összeállítás következtében ezeket sikeresen beleolvasztották nem látható helyre, mint az adamantiumot Farkasba. Elsőre nehéz lesz kiszedni belőle a hátsó tartalmakat, sokszor meg kevés hardcore rajongó fogja megnézni. Az imdb-n már közel 9 ezren szavaztak, és 7.0-ás értékelésnél áll, amit az én értékelésem egy kicsit leront majd.

Február 13-án mutatták be Amerikában a kultikus slasher horror újraélesztését a Péntek 13 c. filmet, amit korábbi információk szerint hasonló időpontban mutattak volna be hazánkban is. Azonban a UIP Dunafilm másképp döntött és eltolta március 13-ra, ami szintén stílusos péntek 13-as premier lett volna, majd május 28 lett a következő kitűzött időpont, ami szintén nem valósulhat meg, és júniusra rakták a bemutató időpontját. Közben frissültek a Jason Vorhees mozis darabolásáról szóló hírek, mégpedig olyan információval, hogy egyáltalán nem mutatják be moziban a filmet, csak még később, DvD-n és jobbak esetében talán BD-n is megtekinthetjük a filmet. Az xpress-nél a Péntek 13 DvD október 13-án jelenik meg, valószínűleg 2990 Ft-os áron, illetve Limitált Jason Maszkos változatban is előrendelhető, de csak megfelelő szintű érdeklődést követően kerülhet az ember polcára, ami megjelenése azért kérdéses, mert 29 990 Ft-ra becsülik jelenleg az árát.