Psycho
Ha megkérdeznénk, hogy melyik filmet tartjuk Alfred Hitchcock legjobbjának, a legtöbben biztosan a Psycho-t jelölnék meg. Persze ehhez az is hozzájárul, hogy talán ez a legismertebb filmje is. Mióta Shaylaman "mester" elhozta nekünk a Hatodik érzéket, azóta szinte futószalagszerűen hozzák a misztikus, szellemes horrorfilmeket "nagy" csattanóval a végén, mivel előállítási költsége kevés, érdeklődő meg van rá. Én úgy érzem, hogy a Hatodik érzék mind csattanó szempontjából, mind pedig feszültségkeltés irányából sokkal jobb a Hatodik érzéknél. A filmtörténelem legjobb és leghatásosabb fordulatát számomra ez a film testesíti meg. Persze még mindig nem láttam az összes filmet, de az eddigi átlagot szemlélve magasan kiemelkedik. Nem is gondolom, hogy véletlenül került az imdb 23. helyére 112 ezer szavazat alapján 8.7 pontos átlaggal. Horror kategórián belül viszont a legjobb.
A történet egy asszonyról szól, akinek pénze nem sok van, azonban lehetősége adódik, hogy ellopjon egy nagyobb mennyiségű pénzösszeget és ezt kihasználva el is indul. Szeretőjével akart új életet kezdeni, de mikor egy éjszaka megszáll a Bates hotelben... nos, a híres zuhanyozós jelenetről már nyílván mindenki hallott... A gyilkosságot azonban még a néző számára is homályban hagyja, ettől kezdődik a film misztikus hangvétele. Elkezdődik a nyomozás, amit a nő huga és szeretője indítványoznak, illetve egy magándetektív. Nem gondolom, hogy többet illene elmondanom a cselekményről, az poéngyilkosság lenne azok számára, akik még nem látták a filmet. Azt kell mondjam, hogy ha a film korában láthattam volna moziban, biztosan halálra rémültem volna. Tulajdonképpen még a mai korban is tökéletesen működnek a film hatáskeltő mechanizmusai, pedig már lassan 50 éves lesz. Anthony Perkins játéka pedig kétséget kizáróan tökéletes, jól hozza a mentális problémákkal küzdő Norman Bates szerepét. A fényképezés, a kamerabeállítások is mind nagyon jól működnek. Bernard Herrmann, ami zenét komponált a mozinak, a filmtörténelem egyik legismertebb és legjobb témája lett. Nem véletlenül tartják Alfred Hitchcockot a filmtörténelem egyik legnagyobbjaként.
Mint már említettem az imdb toplista 23. helyén áll a Psycho. Én is úgy érzem, hogy megérdemli a maximális pontszámot. Soha rosszabb filmet.
A történelem egyik legnagyobb hódítójaként van nyílván tartva Dzsingisz Kán, vagyis Temüdzsin. Az ő életútját mutatja be a Mongol c. kalandfilm, amely 9 éves korától kíséri el őt, addig, amíg ő nem lesz a leghatalmasabb mongol a sztyeppéken. Sergei Bodrov rendező filmjének előzetese izgalmakban és látványos harcjelenetekben teli kalandokat kínál, ám érdemes megjegyezni, hogy a kb. 20 millió dollárból készült film nincs telítve harcjelenetekkel. Ám azok annál látványosabbak is, ahogy azt az előzetes is kínálta. A film vezetése mégis feszültséggel teli és nagyon hangulatos. Talán csak a közepe fele éreztem, hogy kicsit leül a cselekmény, de szerencsére gyorsan tovább pörögnek az események.
"Ne nézd le a gyenge gyermeket. Vad tigris válhat belőle". Ezzel a mongol közmondással indít a film, ám a 9 éves Temüdzsint sosem éreztem gyengének. Már abban a korában is több méltóság és hatalom bújt meg a szemeiben, amit nagyon jól közvetített a 10 éves Odnyam Odsuren gyermekszínész. Tadanobu Asano pedig csak fokozta ezt a színészi teljesítményt a felnőtt Temüdzsin szerepében. Amit nagyon erős pozitívumnak tartok a moziban, hogy nem arra koncentrál, hogy minél többet bemutasson az adott kor szelleméből, illetve történéseiből. Kizárólag Temüdzsin életét vezeti végig és abba építi bele a mongolok hagyományait és szokásrendszerét. A forgatókönyv csak a lényegesebb állomásokra koncentrál, bár így is volt amit lehetett volna még tárgyalni. A látványelemek szemet gyönyörködtetőek, a díszlet és a kosztüm nagyon profi, szóval a megvalósítás tökéletes. Szépen visszaadja az adott kor hangulatát.
Egyetlen szélesebb körben (2508 moziban) vetített mozi a Punisher: War Zone c. akciómozi, mely alig 1600-as mozinkénti átlaggal csak 4 millió dolláros bevételt ért el. Ebben szerintem már több rajongó is szerepel, innen pedig úgy gondolom, hogy erősebb esések jellemzik majd. 10 milliónál mindenesetre nem juthat sokkal magasabbra. 35 milliós költséggel készült, tehát határozottan veszteséges lesz, hacsak nemzetközlileg nem lesz lényegesen sikeresebb, illetve a DvD eladás segíthet még rajta. Az imdb 7.0-ás átlaga mindenesetre nem olyan gyenge, mint várható hasonló műfajú filmeknél. De ki tudja meddig süllyedhet, hisz az AvP:R is 7.6-al kezdett.
A filmtörténelemben a 80-as évek volt az egyik kedvenc korszakom: minden hülyeséget megfilmesítettek és nem az volt a lényeg, hogy jó filmet készítsenek, hanem egy új világot akartak bemutatni nekünk. Voltak látványosabb, de rosszabb forgatókönyvvel rendelkező alkotások, voltak igényes de kevésbé látványos filmek, volt minden amit el tudsz képzelni és közben nem foglalkoztak azzal, hogy minél erősebb marketingje legyen. A D-War egy kicsit olyan, mint ha ebből a korból származna. Régen egy ilyen film kasszasiker lett volna, az embereknek elég lett volna, hogy szörny van benne, meg robbanás meg minden és mentek ész nélkül a moziba. Mostanra kicsit divatos lett az a tendencia, hogy legyen egy filmnek mondanivalója. Könyörgöm. Minden Rambónak és Gyilkos cápák filmnek mély mondanivalója van, csak nem azért nézzük, hanem mert látványos szórakozásra vágyunk. Ezt az igényünket elégíti ki a Sárkányok háborúja. Aki kikapcsolódásra vágyik és látványos jelenetekre, amiket kilóméter hosszú óriáskígyók és hátukon ágyúval lövöldöző hüllők testesítenek meg, akkor tessék csak megnézni ezt a filmet. Ha pedig moralizálni szeretnénk és mélyebb mondanivalót, akkor a legtökéletesebb választás a könyvtár intézménye. De ne degradáljuk le ezt az együgyü történettel rendelkező, szerencsétlen rendezést megért fantáziafilmet, hiszen úgy érzem, hogy ezeken túl egyedi látásmóddal rendelkezik.
A D-War egyik szempontból olyan, mint egy pornófilm. Egy rövidebb felvezetés után beindul az akció, utána már csak olyan két látványjelenet közötti kötelező párbeszédek vannak, aztán megint hosszasan szemlélhetjük a zúzást. A pornóra való asszociációban továbbá segíthet a felhőkarcoló, azaz XXL méretű kígyók jelenléte is. Más oldalról nézve a film mer nyomasztóbb, drámaibb hangulatot nyújtani, amivel az utóbbi időkben csak a Sötét lovag tudott sikeresebbé válni. Sőt, van olyan jelenet, ami kifejezetten horrorisztikus... mondjuk úgy a 80-as évekhez képest, hisz akkor már javában ott jártam. A film teljesen mesés hangulatban kezdődött, megismerjük az elején a legendát, miszerint 500 évente születik a Ju Ji Dzsu, akit feláldoznak a Jó Imuginak, de fáj a foga rá a Rossz Imuginak is, meg van egy öregember, aki védelmez, meg átváltozik meg minden és van a gonosz, aki szintén folyamatosan átváltozik, mint anno Shan Tsung a Mortal Kombat elején, meg van neki olyan vagány kardja, ami a semmiből nő ki. Aztán van egy ilyen csúnyák serege minden repülő, meg kúszó szörnyekkel és 500 évente harcolnak a Ju Ji Dzsuért, aztán napjainkban a Ju Ji Dzsu meg egy másik kiválasztott gyerek menekülnek és teszik a dolgukat, meg van egy néger barátjuk, aki nem hal meg. Szerintem a Gyűrűk Urának illetve Harry Potter filmeknek nincs sokkal jobb sztorija. Ez a fantázia birodalma. Ennek látványelemeire fókuszál a film, hiszen karakterábrázolás, illetve történetvezetés majdnem nulla szerepet kapott. Mindezek ellenére élvezhető filmnek tartom. Néhol tényleg érdektelen, de én úgy gondolom, hogy épp ezért találták fel a mozit és a filmet, hogy olyan világot és dolgokat mutassanak be, amit magunk soha sem tapasztalhatunk.
Egyszer úgy elmennék statisztának Goda Krisztina egy filmjének forgatására. Valahogy nehezen képzelem el, hogy nem egy szakállas vagy kövér bácsi szól oda, hogy "FELVÉTEL", vagy "ENNYI", hanem egy korához képest csinos nő. Őszintén szólva nem sok női rendezőt ismerek, jó női rendezőt még annyit sem, nem gondoltam volna, hogy az első akit ennyire megjegyzek magamnak, hazánkból származik. A Csak szex és más semmi és a Szabadság, Szerelem c. filmekből még éppen hiányzott valami, ami átlagonfelülivé tette volna a filmeket, a magyar középszerből mindenesetre már így is láthatóan kilógtak. Mindenesetre a Kaméleon felé még kissé félve közelítettem, mint magyar közönségfilm felé, de most már elismeréssel utalhatok Goda Krisztinára és úgy érzem, sok esetben a Kaméleont is nyugodt szívvel felhozhatjuk, ha az igényes magyar film létét próbáljuk bebizonyítani. Azt hiszem a nemrég kialakult, "nagyon kevés jó magyar film van" szemlélet kezd háttérbe szorulni, ha így folytatódik. Egy a probléma, hogy már nincs olyan érdeklődés, mint régen akármilyen magyar film iránt. Legalább is döbbenten tapasztaltam, hogy a premier napján, csúcsidőben 20-an jelentünk meg a legnagyobb teremben. Remélem, hogy azért hosszú lefutásnak örvend majd az ünnepek alatt a Kaméleon.
De még mielőtt végképp túlértékelném a filmet, hozzá kell tennem, hogy ez sem hibátlan alkotás. Nagyon sokmindent sikerült beledobni és szépen elkeverni, de a forgatókönyv hagy némi kivánni valót maga után. Természetesen azon túl, hogy nagyon szép fordulatokkal van telítve, némi humor is szorult a történetbe. Miről is szól a film? Gáborról. Gábor egy szélhálmos, jóképű, jómodorú, ért a nőkhöz, a lányok elolvadnak tőle a vászon előtt, de ugyanakkor el is ítélik, mert főhősünk mestersége, hogy kihasználja a nőket. Elhiteti velük, hogy őt választja élete párjának, majd miután bő keresetüket átutalták egy közös, vagy saját számlájukra, amihez Gábornak hozzáférése van, úgy ő kiveszi a pénzt és postafordultával lelép, ha úgy esik, akkor az esküvő napján. Mindig másnak adja ki magát: sikeres ügyvédnek, csodadoktornak, tajparaszt barátja pedig segít fényezni, mert az is segíti előrelendíteni a dolgokat. A célszemélyeket nem a modellügynökségnél cserkészi be, úgymond inkább könnyű prédákat keres. Ám egy nap felfedez egy szép lányt, és őt veszi célba. Mindjárt nehezebb dolga van. Hannának barátja van, gyönyörű, így bővebb és nehezebb konkurenciára is számíthat, na és persze nehezen megközelíthető. Hősünk azonban céltudatos és okos személy, ezért is lehet férfi társainknak szimpatikus, aki mondjuk kicsit életszerűbb hódító, azért vannak túlzások is a filmben, tehát némileg példaképként szolgálhat, de ugyanakkor tettei kegyetlenségéért mélyen elítéljük a srácot.
Ez az egyik apró hiba is a filmben, hogy azonosulni sem tudunk, a végkifejlet majdnem mindegy számunkra, de a történetvezetés az olyan profi, hogy érdekessé teszi a munkáját. Gáborról annyi háttérinformációt kell tudni, hogy ő valójában intézetben nevelkedett, ahhoz képest viszont túlságosan is intellektuális, túl jó színész, túl jómodorú tud lenni, túl okos, tehát szerintem nem egészen életszerű a karaktere. Nagy Ervin játéka egész jó, de van jobb is a vásznon. Például Kulka János, aki egy meleg orvost alakít, vagy Csányi Sándor, aki az eddigi magabiztos hódító szerepéből most ledegradálta Goda Krisztina egy kicsit naív, enyhén suttyó szappanopera színészre, amit meglepően jól formál meg. A sérült térddel rendelkező balerinát, Hámori Gabriella játékát is érdemes kiemelni a filmből, és az ő pszichológusát játszó László Zsoltot szeretném megemlíteni. Ezek a karakterek mind nagyon jól működnek, de érzelmileg sikerül felszinesnek maradni a filmnek. Pedig ha mélyült volna érzelmileg, még jobban ütött volna a dráma. A zene és más hatáskeltő elemek nagyszerűen működnek. A kameramozgás azért utal rá, hogy nem egy rétegfilmet nézünk, hanem egy kommersz drámát. A mondanivaló pedig a film kezdő képsoraiban kerül bemutatásra: minden a pénz körül forog.
Guillermo del Toro nevével reklámozták, mivel ő adta az anyagi támogatást rá, na meg reklámnak sem utolsó ennek a spanyol "horror" filmnek. Jókat is írtak róla már első körben róla. A film egyébként nem sokban különbözik az amerikában divatos misztikus, félelmetes, ijesztgetős filmektől, csak annyi, hogy némileg vissza fogja magát. Durva jelenetektől mentesebb, mégis R kategóriás korhatárbesorolást kapott. A főszereplőkkel nem tudok azonosulni, pláne a 7 éves gyermek motivációit nem értem. Nem így képzelek el egy gyermeket, még ha örökbefogadták is. Egy 7 éves gyermek kiváncsi és mindent meg akar osztani a szüleivel, mivel más nincs is a környéken, csak a láthatatlan barátai, úgy halmozottan érvényesnek kellene lennie a gyermekkel való kommunikáció. Horrorfilmek, amikben gyermek vagy kislány van, számomra ezért mindig hitetlenek, hiszen próbálják misztikussá tenni a karakterét, ám épp ezért nem lesz életszerű a történet. Akkor már a forgatókönyvről is beszéljünk. Nem jöttem rá a poénra, de nem is igazán hatott meg a végén semmi. A szereplők ugyanolyan szerencsétlenek, muszáj lefutni a felesleges köröket, itt legalább rövidebb kör jutott, a "gyermekem elrabolták a láthatatlan gyerekek és most miért nem hisznek nekem" féle helyzeteknek. A látványvilágban nem sok pozitívumot tudok kiemelni, ám a szűk 100 perc alatt látunk néhány hatásosabb jelenetet, ami némileg emeli a színvonalat. De 10-es skálán 4-nél többet nem tudok adni neki. 
Vagy ökörség is lehetne a film címe, hiszen az történik 100 percen keresztül. Főhősünk Bohus a rendszerváltás után el van lustulva, nem nagyon szeret dolgozni, csak kocsmázni. Aztán egy nap kezelésbe veszi Fortuna és elintézi, hogy örököljön jó sok pénzt. Természetesen az első dolog, amit vesz belőle, az egy üveg szilvapálinka, és utána a film végéig azt kísérhetjük nyomon, hogy mi történik, amikor a tajparaszt bekerül a felső tízezerbe, vagyis sok pénze lesz. Állandóan részeg, mindenkit itat, bulit szervez, vesz magának egy prostituáltat, meglepi őt egy struccal, mindent felforgat és közben folyamatosan részeg, és mindenki vele együtt. Szórják a pénzt és ez jó. Nem tudom, ki hogy van vele, de én speciel nem tudok 100 percig azon röhögni, hogy mindenki részeg. Van a filmben kb. két olyan jelenet, amit viccesnek találtam. Tulajdonképpen nem történik benne semmi, kicsit árnyalja, hogy mennyire növeli az ember népszerűségét a pénz, illetve mennyivel kevesebb vagy, ha az nincs neked. De ettől eltekintve egy üres, unalmas film, amire nem jó visszaemlékezni. Az én értékelésem 3.5 pont a 10-es skálán. 
Vince Vaughn és Reese Witherspoon karácsonyi vígjátéka a Négy karácsony c. film került az első helyre 31.7 millió dolláros bevétellel, a szerdai nyitás óta 46.7 milliónál jár. 80 millióból készült, nyereséges is lesz a film, sőt a karácsonyi aktualitása miatt és műfaji sajátosságai végett úgy érzem, hogy még sokáig listán marad és 150 milliós végeredmény, vagy annál is több elképzelhető. Bár a visszajelzések egyelőre nem túl pozitívak. 5.7 ponton áll, de alig 1000-en szavaztak rá az imdb-n.
Ma ünnepli 43. születésnapját Ben Stiller komikus, aki legutóbb a Trópusi vihar c. filmben nevettetett minket halálra. Nem csak színészként, de rendezőként is megállta a helyét a Trópusi vihar, Zoolander és a Kábelbarát c. filmek apropóján. Ismertebb szerepei: Keresd a nőt!, Apádra/Vejedre ütök, Agyő Nagy Ő, Éjszaka a múzeumban, Zoolander, és legutóbb mint Tugg Speedman a Trópusi viharban. Isten éltesse Ben Stillert!
Továbbá ma van a 71. születésnapja Ridley Scott rendezőnek, akinek munkásságába ilyen klasszikusok tartoznak mint: A nyolcadik utas, a Halál, Szárnyas fejvadász, Legenda (Tom Cruise), Gladiátor, Hannibal, illetve a tavaly Oscarra jelölt Amerikai Gengszter. Háromszor jelölték Ridley Scottot a legjobb rendezői Oscarra: a Sólyom végveszélybenért, a Gladiátor és a Thelma és Louise kapcsán. Magyarországon a héten kezdték vetíteni A hazugságok hálója c. filmjét, melyben Russel Crowe és Leonardo DiCaprion a főszereplők. Isten éltesse Sir Ridley Scott rendezőt.
Az ajánlat olyan westernfilmek közé tartozik, ami esetében még nem láttam hasonlót. Láttunk már amerikai westernt, németet, olaszt, ez azonban ausztráliát népszerűsíti. Kengurukat mondjuk nem látni benne, az egésznek a stílusa is teljesen mást képvisel. A film végig nyomasztó hangulatot produkál. A történet sem akármilyen. Egy elfogott ex-útonálló (Guy Pearce) választás elé kényszerűl, hogy megöli a bandavezér fejét, a bátyját, vagy néhány nap múlva karácsonykor felakasztják elfogott öccsét. 
Goda Krisztina eddigi rendezései alapján nem mondanám, hogy túl jó rendezőnő, de közönségfilmhez képest némileg kiemelkedik az átlagból. Csak szex és más semmi, és a Szabadság, szerelem c. filmek köthetőek hozzá. Utóbbi azon kívül, hogy mennyire nagyszabású, átlagos iparosmunka számomra, de valamiért úgy érzem, hogy a Kaméleon c. filmje túlszárnyalja a munkásságát. A film egy férfiról szól, aki könnyen behálózható nőket szed fel, és mikor lelép, egy kicsit megcsapolja a pénztárcáját is. Főszereplők: Nagy Ervin, Hámori Gabriella, Csányi Sándor. A bemutató december 4.-én vagyis most csütörtökön esedékes.
Számomra sokkal csábítóbb Adam Sandler Esti mesék c. filmje, melyben amit mesél a gyermekének, másnap valósággá válik, de aztán kiderül, hogy a gyermek határozza meg a végkifejletet. Ha nem lesz olyan komor hangulatú, mint a Távkapcs(ami nekem speciel tetszett), vagy más miatt nem kap negatív kritikákat, könnyen lehet a színész legsikeresebb filmje. Magyar bemutató karácsonykor.
Ugyanez a helyzet a Szállító 3-al is, amit épp most mutattak be a tengerentúlon, de a hazai megjelenés még bizonytalan. Remélhetőleg hamar eljut hozzánk, mert minél tovább húzzák a premiert, annál többen töltik le az internetről. Ez a film pedig bő közönséget vonzhat a magyar mozikba.
Frank Miller neve a Sin City és a 300 c. filmekből ismert, ő ugyanis a képregényrajzolójuk. a The Spirit c. film esetében azonban ő volt a forgatókönyvíró és a rendező is. Az alapanyag azonban most Will Eisnertől származik. A címszereplőt meggyilkolják, ő újraéled és megalakul a hős. Ez így elég puritánul hangzik, a képregényről többet nem tudok, de a látvány nyílván nagyot fog csapni. Amerikai bemutató karácsony, magyarról még semmi hír. Bízok benne, hogy januárban elér hozzánk. 
A magyar közönségfilm intézménye napjainkban ritkán produkál igényes alkotást és biztos vagyok benne, hogy ezt a kijelentésemet nem sokan vitatják. Ha valamire mégis érdemes felfigyelni, annak tényleg minimális reklámhadjárata van, és szűk körben mutatják be, vagyis kevesebb emberhez jut el. Ilyen volt az utóbbi időkben 
A történet három kort három generáción keresztül mutat be. Az enyhén szellemi fogyatékos Morosgoványi Vendel, aki csak szeretetre (és ezen belül főleg szexre) vágyik, Balatony Kálmán, aki evőbajnok lett a maga korában, és Balatony Lajoska, aki apja nagy csalódottságára csak másfél kilóval született és később sem nőtt sokkal nagyobbra, preparátorként dolgozik. Amit ő el szeretne érni az a halhatatlanság.
Részemről pedig felmerül a kérdés, hogy mit akartak a filmmel bemutatni? Egy jó gengsztertörténetet, amire a történelem adta az alapanyagot, vagy egy bűnöző életét, az ő legfeleslegesebb állomásaival együtt. Mesrine története olyan hosszú, és izgalmakkal teli, hogy nem is vállalkoztak rá, hogy egy filmben bemutatják. A történet felénél levágták az eseményeket és onnantól kezdve egy másik moziról lesz szó, amit majd januárban küld moziba a Fórum Hungary kiadó. Úgy érzem az első részből is le lehetett volna vágni kapásból két szálat, aminek játékidejét hozzáadták volna a lényegesebb részeknek. Az első bő egy órában gyakorlatilag csak egymásra pakolt jeleneteket kapunk Mesrine életéből. Az egyik pillanatban megismerkedik élete asszonyával, két snittel később már házasok és gyermekük van, és mire ezt feldolgoznánk már sehol nincs az asszony, de van helyette egy másik néni, akinek csapja a szelet. Finoman utalnak az apjával kapcsolatos nézeteltérésekre, szó van egy prostituáltról és a vele kapcsolatos viszonyaira és kalandjaira, de mindent csak megmutat. Lényegesebb lett volna az események felét kihúzni és párbeszédben utalni a létükre. Elvégre Colombonak sem láttuk soha a feleségét, de tudtuk, hogy van neki. Így sajnos a főhős motivációja, lelki folyamatai, tehát amit lényegesnek gondoltam, azok szépen a feledés homályába vesznek, köszönhetően a történelem könyvekre logikáját követve. Csak legyen bemutatva, semmi más nem számít. Aztán, mire az órám kijelzője nagyobb szerepet kapna a film folyán, egyszer csak leáll a történet és az utolsó fél órában kapunk egy izgalmasabb, jól megrendezett feszültséggel teli fejezetet, ami rendesen ki van dolgozva. Itt már láthatunk akciójeleneteket, lövöldözéseket, pankrációt meg mindent, ami feledteti az első 75 percet.
Mindig is sejtettem, hogy a vámpírok nagy népszerűségnek örvendenek, de azt nem, hogy az Alkonyat c. romantikus vámpírfilm ekkorát kaszáljon a nyitóhétvégén. 70.55 milliós bevételt ért el 3 nap alatt, habár a pénteki nyitónap (35.87m)több, mint fele a teljes hétvégének. Nyilván a negatív visszajelzés megtette a hatását, az imdb-n 5.3 ponton áll, ami nem túl pozitív értékelés. A rottentomatoes kritikusainak 41%-ának tetszett az Alkonyat, ami becsült eredmények alapján minden idők 4. legjobb novemberi hétvégéjének tulajdonosa. Jelen pillanatban. 37 milliós költségei már busásan megtérültek.
Ma ünnepli 64. születésnapját Joe Eszterhas, magyar származású forgatókönyvíró, akinek munkái között ilyen címek szerepelnek, mint a Paul Verhoeven rendezte Elemi ösztön c. film, ami megjelenésével megteremtette az erotikus thriller műfaját. Jean Claude Van Damme főszereplésével készült Hiába futsz c. akciófilm forgatókönyvét is az ő neve alatt jegyzik és ilyen munkák köthetőek hozzá, mint a Flashdance, Showgirls, Silver, Elemi ösztön 2, illetve az utóbbi idők legnagyszabásúbb magyar filmje, a Szabadság, szerelem.
Mivel a film nem igazán szól semmiről, de most tényleg, a Mamma Mia! szólt valamiről? Az se sokkal többről, mondjuk azt sem tartom sokkal jobbnak, a High School Musical egy kellemes, bájos másfél órás show műsor, aminek a karakterei még úgy is meg tudták szerettetni magukat velem, hogy nem láttam az első két mozit. Negatívumnak legyen írva, hogy a két főszereplő mondjuk elég sablonos, meg a többi szereplő is, de a mellékszereplők nagy része igen csak érdekesek voltak. A dalbetétek kellően hangosak és élvezhetőek voltak, bár nem volt semmi kiemelkedő. A koreográfia és a látványelemek kifejezetten parádésak voltak. Na és körülbelül ennyiről is szól a film. Táncolnak és énekelnek benne, ennél többet nem is érdemes várni tőle. A célközönségnek pedig tökéletes választás, de nyitottabb felnőttek is megnézhetik, szerintem nem olyan rossz ez 24 éves fejjel nézve sem. Pláne, hogy nagyon sok igen ötletes rendezői megoldást véltem felfedezni benne, de ami érdekessé vált számomra, az a szerelmi jelenetek. Hőseink ugyanis végigpajzánkodják gondolatban a filmet, de az ajkuk nem ér össze. Szerintem ehhez is művészet kell.
A Quantum csendje igen erős hétvégét produkált. 70.4 millió dollárt kaszált három nap alatt, ezzel minden idők 5. legjobb novemberi hétvégi eredményét produkálta, ami múlt héten még a Madagascar 2 pozíciója volt, de most már csak 6. helyezett. De ha 100 ezerrel netán alábecsülték volna, úgy a 4. legjobb novemberé lesz a Hihetetlen család előtt. Majd a pontos eredményeknél kiderül, hogy 4. vagy 5. A két évvel ezelőtti Bond, a Casino Royale 40.8 millióval nyitott, igaz, ennek több, mint négyszeresét érte el, az új film bevételén is látszik az előző rész pozitív visszhangja, ám az új rész némileg alulmaradt minőség szempontjából a várakozásoknak, az imdb-n 7.2 ponton áll 19 ezer szavazatot követően. Szerintem a Pókember 3-hoz hasonlóan erősebb visszaesés fogja jellemezni a lefutását. Nem gondolom, hogy lényeges összeggel átlépi a Casino Royale 167 millióját. 
Pierce Brosnannel lezárult egy korszak James Bond történetében, most a Daniel Craig Bondja úgy kezdődik újra, mint a Batman: Begins, de sajnos a Quantum csendje nem olyan, mint Nolan első Batmanjéhez képest a Sötét lovag. Sajnos nem igazán közelíti meg a Casino Royale minőségi szintjét, de azért vannak benne kedves akciójelenetek. A forgatókönyvhöz hiába van köze Paul Haggisnak, aki az Ütközésekért is felelős, mind író, mind rendező, továbbá a Casino Royale is az ő keze alatt íródott, valamiért nem köt le igazán. Ezt a hibát azonban inkább Marc Forster rendező számlájára írnám, aki alkotott néhány igen stílusos jelenetet, valahogy nem találja az egyensúlyt a sztorivezetésben, az akciójelenetek valahogy nincsenek igazán felvezetve, egyszer csak azon kapod magad, hogy lőnek, robban, futnak, verekednek, zaj van meg minden. A film Bond főcímdala pedig az eddigi legbénább, amit valaha láttam. A Halj meg máskor volt még hasonlóan furcsa, de ott legalább a film igazán jó volt.
Ami igazán pozitívum az maga a Daniel Craig féle James Bond személye. Bár a megszokott Bondtól teljes mértékben eltér, mint ahogy a Casino Royale-ban is megszokhattuk, itt rátesz még egy lapáttal, sokkal bunkóbb, de ugyanakkor nagyon tud, intelligens, tehetséges, karizmatikus ügynök, és mindenek előtt nagyon brutális. Na meg bunkóbb is. Mindenkit megöl, akitől információhoz juthatna. Tulajdonképpen ezen viselkedési zavarának terápiáját vezeti végig ez a film, amíg a végén már nem öl meg egy embert. De addig nagyon stílusosan végzi azt, amit tesz. Szóval szimpatikus figura.
Az előző Godzilla filmben Godzillát jéggel temették be, most jöttek az amerikaiak tengeralattjáróval és kiolvasztották, hogy mi a fene lehet az ott. Addig éltek. Egy tévécsatorna igazgatója közben népszerű műsort akar, mert alig nézik a műsorait, így elküldi riportereit egy különös szigetre, hogy készítsenek műsort King Kongról, akiről később kiderül, hogy zenés műsorral el lehet altatni. Miközben Godzilla pusztítja az emberiséget, addig kitalálják, hogy King Kongot fogják felhasználni ellene. Látványos harcjelenetek és pusztítás fogja jellemezni a film második felét. 10/7.5
Én eddig azt hittem, hogy a további mutáns szörnyek ártalmatlanítása érdekében hívja segítségül az ember Godzilla-t, de nem, ő mindig ilyen bunkó szörny marad, aki rombol, mert nem tudja feldolgozni kisebbségi komplexusát, hiszen egyedüli példánya fajának. Az előző részben már némileg több pszichológiai kezelést kapott King Kong némileg illedelmesebb volt, de azért néha véletlenül ő is rálépett egy-egy házra vagy felhőkarcolóra, de Mothra, aki egy óriási mutáns molylepke. Amennyiben jól értelmezem egy atomrobbanás következtében létrejött alternatív világ békeszerető istensége, ő hozzá fordul az emberiség, hogy Godzillát eltegyék láb alól. Mothra meg is ígéri az embereknek, hogy az élete utolsó lehelletéig harcolni fog Godzillával. Nagyon izgalmas és látványos jelenetek jellemzi a végső össze és lepkecsapásokat. 10/8
Minden idők ötödik legjobb novemberi nyitását produkálta a Madagascar 2. 63.5 millió dolláros bevétele 15.8 millióval erősebb, mint amit az első rész produkált három és fél éve nyitásként. Eddig viszonylag pozitív imdb-s (7.6) visszajelzései vannak és a kritikusok megoszlása is épp a piros paradicsom (60%) határán helyezkedik el a rottentomatoes.com-on. A filmbe a nemrég elhunyt Bernie Mac még hangját adta egy karakterhez.
Ma ünnepli 57. születésnapját Lou Ferrigno testépítő, aki 1977-ben tűnt fel először a tévében a Hihetetlen Hulk szerepében. Az akkori filmes technika még nem volt olyan fejlett, hogy számítógéppel helyettesítsék Hulkot, így Bruce Banner-t és Hulkot két külön ember játszotta. Ferrigno testi alkata lehetővé tette, hogy eljátsza az óriás szörny szerepét, 1978 és 1982 között 81 epizódnyi tévéfilm készült Hulk történetéről, ahol szintén ő formázta meg a nagy zöld szörnyet. Egy-egy rövid vendégszerepre az új Hulk és Hihetetlen Hulk filmekben is feltűnt, mint biztonsági őr, de hangját most is ő kölcsönözte a zöld óriásnak. 
A filmtörténelem egyik gyöngyszeme ez a horrorfilm, bár mai szemmel megkérdőjeleznénk a "horror" jelzőt, 88 éve nyilván nagyon hatásos volt. Őszintén szólva nekem így is jobban tetszett a hangulata, mint a mai semmilyen horroroknak, és ez egyértelműen a zenéhez fogható na és a hang hiányában a mimika is nagyobb szerepet kapott, így a képi világ is más volt.
Ha pár hete valaki azt mondja nekem, hogy némafilm ilyen hatással lesz rám, nem fogom elhinni. Mondjuk nem is csoda, az alapanyag Johann Wolfgang Goethe életének legjobb műve, a rendező pedig a máig elismert F.W. Murnau (tőle ismerős még a Nosferatu, írás arról a filmjéről karácsonyra várható) volt, aki nagyon szép képekkel díszítve álmodta vászonra ezt a története, amelyben a film főhőse, Faust szövetséget köt az ördöggel. Ha a monumentalitás fogalmát ismerték abban az időben, a Faust-ra biztosan lehetett ilyet mondani. Hihetetlen képi világgal és trükkökkel rendelkezik. Mai szemmel nehéz elhinni, hogy ilyet abban az időben képesek voltak létrehozni. A film zenéje átlagon felülivé tette a mozi hangulatát. A rendezés pedig olyan szép precíz, hogy méltán van helye az utókorban is nevének, mint beszédtéma. Szépen ábrázolja, hogy milyen befolyásolható is az emberi lélek. Mik a vágyaink és mi az életünk célja? Szomorú dráma sok fantáziával, rengeteg erős negatív hullámmal, de a végén mégis nagyon optimista.
A Roland Emmerich féle Amerikai moziváltozatot nyilván többen ismerik, pedig az egy abszolút más úton haladt. Emmerich egy közönség számára emészthető akció-katasztrófafilmet készített igen komoly látványvilággal, ugye 1998-ban már elég sokmindenre képes volt a filmtechnika, ellenben az 1954-es eredetivel, aminek sokkal több mögöttes mondanivalója van, illetve annál jobban fókuszál a technika fejlődésének (mint például az atombomba, ami rádióaktivitást idézett elő) veszélyeire. Ezzel együtt a háború fogalmát is megkritizálja. Említés szinten egyéb dilemmákról is szó esik, mint például, hogy el kell-e pusztítani az emberiséget terrorizáló szörnyet, vagy tanulmányozzuk, hiszen hihetetlen felfedezés ez a lény. Természetesen az egyre kaotikusabb helyzet következtében folyamatosan Godzilla elpusztítása a cél.
Ez már egy egészen friss mű, mégsincs telepakolva mindenféle speciális effektekkel, 2004-ben még mindig bábok mozgatják a szörnyeket, na de itt már rengeteg szörny feltűnik. 50 év alatt igen sok Godzilla filmben, sok nagy szörny ellenfelet elfogyasztott a kedvenc óriásgyíkunk, de ezen moziban, majdnem mindegyik felsorakozik ellene, illetve először az emberiség ellen. Az emberek is mutálódtak, némelyik erősebb és gyorsabb, csoportba szerveződtek, aminek az a feladata, hogy ártalmatlanítsák a Földet veszélyeztető óriás szörnyektől. A rendező Ryuhei Kitamura ezzel a filmjével kezdi kivívni nálam a legjobb japán rendező címet, mondjuk nekem nagyon tetszik a stílusa, ha ezt a filmet a Versus mellé állítom. Az, hogy gagyinak ható bábuk jelenítik meg a szörnyeket, valahogy nem izgat különösebben, hiszen igazán stílusosan hat a képernyőn. Aki már látott Kitamurától filmet, az sejtheti, hogy miről beszélek.
Nekem személy szerint a magyar filmekben a karakterek semmilyensége, ami a legtöbb esetben szemet szúr. Jelen esetben kedvenc újonnan megjegyzett rendezőnk úgy alkotott egy érdekes, de mindenképpen szeretnivaló karaktert a középpontba, hogy az ő köré épített karakterek is éppen elegendő helyhez jutottak. Tehát nincs hiányérzetünk a karakterek kidolgozottsága felől. Azt pedig hozzá kell tenni, hogy fokozatosan lépnek be a szereplők a képbe. Eleinte csak kedvenc korboncnokunk esetét vázolják fel, akinek társas életét nagyban a halottak határozzák meg. Egy élő ember van, akivel jóban van, az édesanyja, ő is haldoklik. A cselekményszálat ő is váltja ki, hiszen Makláv Tibor "címszereplőnk" szeretné megmenteni édesanyját, és egyetlen lehetőségként egy idegen ember ajánlata kínálkozik, hogy öljön meg valakit, akihez semmi köze... legalább is a gyilkosságot követő napig, amikor levelet kap Szirmai Ferenctől, amiben az áll, hogy ők féltestvérek és szeretné összehozni a rokonságot. Mindenesetre a haláleset legalább olyan hatékonyan összehozta a rokonságot, mint a lottóötös, Makláv barátunk pedig nyomozásba kezd, hogy kiderítse, hogy kinek és mi volt az indítéka, hogy Szirmai Ferenc meghaljon.
A film hangvétele a pathológiát idézi, mégis olyan pozitív a hangvétele, hála a frappáns és szerencsétlen párbeszédeknek "azt az embert keresem, aki Küklopsznak nevezi magát - Engem?". A sok álomszerű jelenetnek sikerül tükröznie a főhős érzelmi állapotát, gondolkodását és végül párhuzamot húz az emberek és halottak közötti viszonyáról. A forgatókönyv egészen a film végéig csavaros és izgalmas, aztán sablonossá válik. Ezt az egyszerű hibát a rendezőnek sikerül olyan helyzetté alakítani, ami kiemeli az átlagból a "finálét". A szereposztás azért izgalmas, mert egy ismert név nincs a stáblistában, illetve Haumann Péter, de ő csak egy rákot szinkronizál.