D-War - Sárkányok háborúja
A filmtörténelemben a 80-as évek volt az egyik kedvenc korszakom: minden hülyeséget megfilmesítettek és nem az volt a lényeg, hogy jó filmet készítsenek, hanem egy új világot akartak bemutatni nekünk. Voltak látványosabb, de rosszabb forgatókönyvvel rendelkező alkotások, voltak igényes de kevésbé látványos filmek, volt minden amit el tudsz képzelni és közben nem foglalkoztak azzal, hogy minél erősebb marketingje legyen. A D-War egy kicsit olyan, mint ha ebből a korból származna. Régen egy ilyen film kasszasiker lett volna, az embereknek elég lett volna, hogy szörny van benne, meg robbanás meg minden és mentek ész nélkül a moziba. Mostanra kicsit divatos lett az a tendencia, hogy legyen egy filmnek mondanivalója. Könyörgöm. Minden Rambónak és Gyilkos cápák filmnek mély mondanivalója van, csak nem azért nézzük, hanem mert látványos szórakozásra vágyunk. Ezt az igényünket elégíti ki a Sárkányok háborúja. Aki kikapcsolódásra vágyik és látványos jelenetekre, amiket kilóméter hosszú óriáskígyók és hátukon ágyúval lövöldöző hüllők testesítenek meg, akkor tessék csak megnézni ezt a filmet. Ha pedig moralizálni szeretnénk és mélyebb mondanivalót, akkor a legtökéletesebb választás a könyvtár intézménye. De ne degradáljuk le ezt az együgyü történettel rendelkező, szerencsétlen rendezést megért fantáziafilmet, hiszen úgy érzem, hogy ezeken túl egyedi látásmóddal rendelkezik.
A D-War egyik szempontból olyan, mint egy pornófilm. Egy rövidebb felvezetés után beindul az akció, utána már csak olyan két látványjelenet közötti kötelező párbeszédek vannak, aztán megint hosszasan szemlélhetjük a zúzást. A pornóra való asszociációban továbbá segíthet a felhőkarcoló, azaz XXL méretű kígyók jelenléte is. Más oldalról nézve a film mer nyomasztóbb, drámaibb hangulatot nyújtani, amivel az utóbbi időkben csak a Sötét lovag tudott sikeresebbé válni. Sőt, van olyan jelenet, ami kifejezetten horrorisztikus... mondjuk úgy a 80-as évekhez képest, hisz akkor már javában ott jártam. A film teljesen mesés hangulatban kezdődött, megismerjük az elején a legendát, miszerint 500 évente születik a Ju Ji Dzsu, akit feláldoznak a Jó Imuginak, de fáj a foga rá a Rossz Imuginak is, meg van egy öregember, aki védelmez, meg átváltozik meg minden és van a gonosz, aki szintén folyamatosan átváltozik, mint anno Shan Tsung a Mortal Kombat elején, meg van neki olyan vagány kardja, ami a semmiből nő ki. Aztán van egy ilyen csúnyák serege minden repülő, meg kúszó szörnyekkel és 500 évente harcolnak a Ju Ji Dzsuért, aztán napjainkban a Ju Ji Dzsu meg egy másik kiválasztott gyerek menekülnek és teszik a dolgukat, meg van egy néger barátjuk, aki nem hal meg. Szerintem a Gyűrűk Urának illetve Harry Potter filmeknek nincs sokkal jobb sztorija. Ez a fantázia birodalma. Ennek látványelemeire fókuszál a film, hiszen karakterábrázolás, illetve történetvezetés majdnem nulla szerepet kapott. Mindezek ellenére élvezhető filmnek tartom. Néhol tényleg érdektelen, de én úgy gondolom, hogy épp ezért találták fel a mozit és a filmet, hogy olyan világot és dolgokat mutassanak be, amit magunk soha sem tapasztalhatunk.
Az imdb-n jelenleg majdnem 11 ezer szavazatot ért már meg ez a sárkányos film, de csak 3.8 ponton áll. Mivel én szeretem az ilyen jellegű filmeket, úgy nálam simán megérdemel 7 pontot. Aki szerette a Mortal Kombat 1-2-t annak ezt is nyugodt szívvel ajánlom. A trükkök nagyon jók, főleg ahhoz, hogy 32 millió dollárból készült, legalább is az imdb információi alapján. 10 éve egy ilyen film több teltházat is megért volna. Ma viszont 4-en voltunk egy kis teremben. Azért remélem nem kell újabb 500 évet várnunk egy ilyen témájú filmre. Egy előzetes a filmhez.
