Réges régen egy Amerikától messzi-messzi országban találták fel a mozgóképet, amit 1895 december 28-án tártak a közönség elé a munkaidő vége címmel, ami csupán fél perces volt. Ez akkora durranás volt anno, mint a Csillagok háborúja 1977-ben. Na de 1977 előtt, sőt 1960-as Psycho előtt is volt filmgyártás, tovább megyek 1930 előtt is volt, nagyjából erre a korra tehető az első hangosfilm, hogy mi volt az, majd máskor nézek utána, na de előtte, vagyis ma, két nagyszerű némafilmmel szeretnék foglalkozni. 1920-ban és 1926-ban készültek a Das Cabinet des Dr. Caligari és Faust c. remekművek. Ezekben a korokban természetesen nem néma csend uralkodott a filmszínházakban a vetítőgép zaja mellett. A mozikba beköltöztek szépen a szinfónikus zenekarok és húzták a film zeneszerzője által korábban megírt nótát. Nyilván ehhez igazodtak a mozijegy árai is, de ilyenekkel majd az foglalkozik, akinek sikerült felkeltenem az érdeklődését a mozi történelmével kapcsolatban.
Das Cabinet des Dr. Caligari (1920)
A filmtörténelem egyik gyöngyszeme ez a horrorfilm, bár mai szemmel megkérdőjeleznénk a "horror" jelzőt, 88 éve nyilván nagyon hatásos volt. Őszintén szólva nekem így is jobban tetszett a hangulata, mint a mai semmilyen horroroknak, és ez egyértelműen a zenéhez fogható na és a hang hiányában a mimika is nagyobb szerepet kapott, így a képi világ is más volt.
A történet szerint attrakcióként jelent meg egy holdkóros, Ceasar, a városban, aki 23 éves és 23 éve alszik. Most a közönség szeme láttára felkeltik és elmondja a jövődet. Azt mondja meg fogsz halni... nem is akarok többet lelőni erről a filmről, mert műfajilag még meg kell szoknom a művészet ezt a formáját. Aki viszont valóban érdeklődik a horror műfaja felé, és nem a Fűrész és Kör társait keresi, minél több henteléssel és fekete hajú kislányokkal, és nyitott valami más, új, régebbi felé, annak nyugodt szívvel ajánlom ezt a régi mozit. Hiába ritkaság manapság az ilyen filmek, az imdb-n mégis megszavazták neki a 239. helyet. Tőlem is kap egy nyolcast...
...és amennyiben már sikerült felkeltenem az érdeklődését az olvasónak, és ideje is van a filmre, már nekikezdhet művelődni a youtube-on.
fenn van ugyanis az egész film darabokban.
Faust (1926)
Ha pár hete valaki azt mondja nekem, hogy némafilm ilyen hatással lesz rám, nem fogom elhinni. Mondjuk nem is csoda, az alapanyag Johann Wolfgang Goethe életének legjobb műve, a rendező pedig a máig elismert F.W. Murnau (tőle ismerős még a Nosferatu, írás arról a filmjéről karácsonyra várható) volt, aki nagyon szép képekkel díszítve álmodta vászonra ezt a története, amelyben a film főhőse, Faust szövetséget köt az ördöggel. Ha a monumentalitás fogalmát ismerték abban az időben, a Faust-ra biztosan lehetett ilyet mondani. Hihetetlen képi világgal és trükkökkel rendelkezik. Mai szemmel nehéz elhinni, hogy ilyet abban az időben képesek voltak létrehozni. A film zenéje átlagon felülivé tette a mozi hangulatát. A rendezés pedig olyan szép precíz, hogy méltán van helye az utókorban is nevének, mint beszédtéma. Szépen ábrázolja, hogy milyen befolyásolható is az emberi lélek. Mik a vágyaink és mi az életünk célja? Szomorú dráma sok fantáziával, rengeteg erős negatív hullámmal, de a végén mégis nagyon optimista.
Az imdb-n is megszavaztak neki 8.1 pontot, de nekem jobban tetszett, mint a Caligari. 10 pontot simán megadom neki.
Aztán csodálkoztok, hogy ilyeneket nézek a mai filmtermés mellett, mikor napjainkban ennyi rossz filmet csinálnak? Tényleg érdemes szemezgetni a régiségek között, meglepően szép dolgokra lehet bukkanni.
