A nyomozó
Nem tudom, ki hogy van vele, de én félek a magyar közönségfilmektől, ritka közöttük az igényes munka. A nyomozó c. film röviddel a bemutatása után több díjat is besöpört, szerintem teljesen jogosan. Itt az ideje, hogy megjegyezzünk egy új magyar nevet, és a sok sablonfigura közül elfelejtsünk valakit. Hölgyeim és Uraim! Bemutatom Gigor Attilát. A nyomozó című mozi rendezőjét és egyben forgatókönyvíróját.
Nekem személy szerint a magyar filmekben a karakterek semmilyensége, ami a legtöbb esetben szemet szúr. Jelen esetben kedvenc újonnan megjegyzett rendezőnk úgy alkotott egy érdekes, de mindenképpen szeretnivaló karaktert a középpontba, hogy az ő köré épített karakterek is éppen elegendő helyhez jutottak. Tehát nincs hiányérzetünk a karakterek kidolgozottsága felől. Azt pedig hozzá kell tenni, hogy fokozatosan lépnek be a szereplők a képbe. Eleinte csak kedvenc korboncnokunk esetét vázolják fel, akinek társas életét nagyban a halottak határozzák meg. Egy élő ember van, akivel jóban van, az édesanyja, ő is haldoklik. A cselekményszálat ő is váltja ki, hiszen Makláv Tibor "címszereplőnk" szeretné megmenteni édesanyját, és egyetlen lehetőségként egy idegen ember ajánlata kínálkozik, hogy öljön meg valakit, akihez semmi köze... legalább is a gyilkosságot követő napig, amikor levelet kap Szirmai Ferenctől, amiben az áll, hogy ők féltestvérek és szeretné összehozni a rokonságot. Mindenesetre a haláleset legalább olyan hatékonyan összehozta a rokonságot, mint a lottóötös, Makláv barátunk pedig nyomozásba kezd, hogy kiderítse, hogy kinek és mi volt az indítéka, hogy Szirmai Ferenc meghaljon.
A film hangvétele a pathológiát idézi, mégis olyan pozitív a hangvétele, hála a frappáns és szerencsétlen párbeszédeknek "azt az embert keresem, aki Küklopsznak nevezi magát - Engem?". A sok álomszerű jelenetnek sikerül tükröznie a főhős érzelmi állapotát, gondolkodását és végül párhuzamot húz az emberek és halottak közötti viszonyáról. A forgatókönyv egészen a film végéig csavaros és izgalmas, aztán sablonossá válik. Ezt az egyszerű hibát a rendezőnek sikerül olyan helyzetté alakítani, ami kiemeli az átlagból a "finálét". A szereposztás azért izgalmas, mert egy ismert név nincs a stáblistában, illetve Haumann Péter, de ő csak egy rákot szinkronizál.
Nem tudom rosszat mondani a filmről, kétségtelen az év legjobb magyar filmje. Dráma, fekete komédia, néhol kicsit görbetükör is a társadalomra nézve. Mindenkinek ajánlom, aki kételkedik az igényes magyar filmgyártásban, mert ez egy jó példája annak. Aki pedig egyébként is bőven talál fogára valót a hazai palettáról, az is nyugodtan üljön be rá. Az imdb-n 184 szavazattal 8.1 pontot ért el. Az én értékelésem 9 pont. Az biztos, hogy legközelebb már ugrok Gigor Attila nevére.
