Kaméleon
Egyszer úgy elmennék statisztának Goda Krisztina egy filmjének forgatására. Valahogy nehezen képzelem el, hogy nem egy szakállas vagy kövér bácsi szól oda, hogy "FELVÉTEL", vagy "ENNYI", hanem egy korához képest csinos nő. Őszintén szólva nem sok női rendezőt ismerek, jó női rendezőt még annyit sem, nem gondoltam volna, hogy az első akit ennyire megjegyzek magamnak, hazánkból származik. A Csak szex és más semmi és a Szabadság, Szerelem c. filmekből még éppen hiányzott valami, ami átlagonfelülivé tette volna a filmeket, a magyar középszerből mindenesetre már így is láthatóan kilógtak. Mindenesetre a Kaméleon felé még kissé félve közelítettem, mint magyar közönségfilm felé, de most már elismeréssel utalhatok Goda Krisztinára és úgy érzem, sok esetben a Kaméleont is nyugodt szívvel felhozhatjuk, ha az igényes magyar film létét próbáljuk bebizonyítani. Azt hiszem a nemrég kialakult, "nagyon kevés jó magyar film van" szemlélet kezd háttérbe szorulni, ha így folytatódik. Egy a probléma, hogy már nincs olyan érdeklődés, mint régen akármilyen magyar film iránt. Legalább is döbbenten tapasztaltam, hogy a premier napján, csúcsidőben 20-an jelentünk meg a legnagyobb teremben. Remélem, hogy azért hosszú lefutásnak örvend majd az ünnepek alatt a Kaméleon.
De még mielőtt végképp túlértékelném a filmet, hozzá kell tennem, hogy ez sem hibátlan alkotás. Nagyon sokmindent sikerült beledobni és szépen elkeverni, de a forgatókönyv hagy némi kivánni valót maga után. Természetesen azon túl, hogy nagyon szép fordulatokkal van telítve, némi humor is szorult a történetbe. Miről is szól a film? Gáborról. Gábor egy szélhálmos, jóképű, jómodorú, ért a nőkhöz, a lányok elolvadnak tőle a vászon előtt, de ugyanakkor el is ítélik, mert főhősünk mestersége, hogy kihasználja a nőket. Elhiteti velük, hogy őt választja élete párjának, majd miután bő keresetüket átutalták egy közös, vagy saját számlájukra, amihez Gábornak hozzáférése van, úgy ő kiveszi a pénzt és postafordultával lelép, ha úgy esik, akkor az esküvő napján. Mindig másnak adja ki magát: sikeres ügyvédnek, csodadoktornak, tajparaszt barátja pedig segít fényezni, mert az is segíti előrelendíteni a dolgokat. A célszemélyeket nem a modellügynökségnél cserkészi be, úgymond inkább könnyű prédákat keres. Ám egy nap felfedez egy szép lányt, és őt veszi célba. Mindjárt nehezebb dolga van. Hannának barátja van, gyönyörű, így bővebb és nehezebb konkurenciára is számíthat, na és persze nehezen megközelíthető. Hősünk azonban céltudatos és okos személy, ezért is lehet férfi társainknak szimpatikus, aki mondjuk kicsit életszerűbb hódító, azért vannak túlzások is a filmben, tehát némileg példaképként szolgálhat, de ugyanakkor tettei kegyetlenségéért mélyen elítéljük a srácot.
Ez az egyik apró hiba is a filmben, hogy azonosulni sem tudunk, a végkifejlet majdnem mindegy számunkra, de a történetvezetés az olyan profi, hogy érdekessé teszi a munkáját. Gáborról annyi háttérinformációt kell tudni, hogy ő valójában intézetben nevelkedett, ahhoz képest viszont túlságosan is intellektuális, túl jó színész, túl jómodorú tud lenni, túl okos, tehát szerintem nem egészen életszerű a karaktere. Nagy Ervin játéka egész jó, de van jobb is a vásznon. Például Kulka János, aki egy meleg orvost alakít, vagy Csányi Sándor, aki az eddigi magabiztos hódító szerepéből most ledegradálta Goda Krisztina egy kicsit naív, enyhén suttyó szappanopera színészre, amit meglepően jól formál meg. A sérült térddel rendelkező balerinát, Hámori Gabriella játékát is érdemes kiemelni a filmből, és az ő pszichológusát játszó László Zsoltot szeretném megemlíteni. Ezek a karakterek mind nagyon jól működnek, de érzelmileg sikerül felszinesnek maradni a filmnek. Pedig ha mélyült volna érzelmileg, még jobban ütött volna a dráma. A zene és más hatáskeltő elemek nagyszerűen működnek. A kameramozgás azért utal rá, hogy nem egy rétegfilmet nézünk, hanem egy kommersz drámát. A mondanivaló pedig a film kezdő képsoraiban kerül bemutatásra: minden a pénz körül forog.
A Kaméleon egy jól működő dráma. Egyesek thrillernek is mondják, de ahhoz szerintem kevés a feszültség, viszont nem hiánycikk. Érdekfeszítő, csak egy árnyalatnyit ül le az érdeklődés a közepe-vége felé, vannak olyan pontok, amiket megkérdőjelezünk, de nem kell vele foglalkozni. Nem ez a magyar filmgyártás csúcsa, de egy ilyen stábbal még nagyon sok jót ki lehet hozni. Az értékelésem 8 pont. Ajánlom.
