Star Trek (2009)
"J.J. Abrams filmje", ahogy hallhattuk az előzetesben, de meg kell jegyeznem, hogy nem csak az övé, hanem kivételesen a rajongóké is. Most pedig nem csak a Star Trek rajongókról beszélek, hiszen én magam is pozitív érzelmekkel távoztam a mozi terméből, pedig majdnem Star Trek szűzen ültem be erre a széles irodalmat megért legendára. A 10 mozifilmmel és 4-5 tv-sorozattal futó világból csak a Khan haragjával pettingeltem kicsit 8-10 éves koromban, illetve valamelyik sokadik részhez volt szerencsém, ami Nemezis alcímmel nyomult a videótékákban, tehát mint független sci-fi rajongó írnék a filmről. Azon kívül pedig nagy valószínűséggel a franchise rajongói is legalább olyan elégedettek a végeredménnyel, mint én, amit az imdb eddigi 8.4 pontos átlaga jelez, de az is szép eredmény, hogy 195 kritikus közül, csupán 9 különcködik negatív véleményével. Ez volt a hab a tortán a két izgalmas előzetest követően, amik az átlagosnál nagyobb elvárásokkal kísérték utam a moziba. 
Jó sci-fiből sajnos igen kevés van. Már nem olyan népszerű ez a műfaj, hogy ha nincs mögötte nagyobb múlt, amire támaszkodhatnak a rajongók. Ez alól a Star Trek sem kivétel, viszont van benne valami, ami az átlag feldolgozásokból hiányzik, ez pedig a profizmusra való törekvés. A mai látványfilmek összecsapottak, a 90 percnél hosszabb játékidő egyre ritkább, de ha valami 
mégis 130 percig tartana a stáblistáig, akkor is sikerül túl sok mindent beleerőltetni, hogy aztán egyszerűen csak 40 perccel tovább éreztesse az kapkodó vágást a nézőben, mint két éve a Pókember 3 esetében. Kevés olyan blockbuster kerül moziba, ami ilyenekkel is foglalkozik, mint karakterépítés, vagy esetleg a mellékszereplők tulajdonságainak és funkcióinak mélyebb és egyértelműbb árnyalása. A jelen tárgyalt mozi esetében ezek a tényezők is nagyon jól működnek 110 percben a szemet gyönyörködtető látványvilág mellett, ami pedig az ILM stúdió egyik leghatásosabb munkája. Ez annyit tesz, hogy az utóbbi időkben, akár válság van, akár nem, ritkán találkozni ilyen hiteles animációval, amit ha Oscarral nem is jutalmaznának, de törvényszerű lenne a jelölése. Sajnos az összeképen egy csöppet ront az Abramsre jellemző, na és a Bourne filmek óta divatos akciójelenet közbeni kamerarángások, amiknek hála nehezebb kivenni, hogy épp mi folyik a vásznon, ám ez nem annyira zavaró, mint első olvasásra tűnik. Ellenben ha láthatnánk IMAX változatot, akkor a filmben elhangzó "lehet, hogy lehánylak" beszólások nem csak a vászon felől vándorolnánk a fülünkbe. Ezzel elárultam, hogy poénos beszólásoktól sem mentes a film, elvégre a 12-es korhatárhoz igazodni kell, de a szóviccek és a helyzetkomikumok messze elkerülik a Baljós árnyak színvonalát. Sokkal magasabb színten vannak jelen és ügyesen osztják szét őket a játékidőben, hogy aztán legyen helye a bonyolult tudományos filozofálgatásoknak és a drámai helyzeteknek is. Nem beszélve a látványos űrharcokról. 
A Star Trek egy kellemes, izgalmas családi szórakozás, ami tökéletes és logikus döntés eredménye lehet egy esti szórakozáshoz. Valahogy ilyen stílusban kellett volna elkészíteni a Csillagok háborúja I.-II.-III. epizódját, amiből az izgalmas karakterek hiányoztak, akik most végre megtalálták a helyüket a palacsinta sütő alakú űrhajókon, amiket végül nem ismeretlen nevek gazdagítják. Simon Pegg (Vaskabátok, Haláli hullák hajnala), Karl - Eomer - Urban (Gyűrűk Ura, Doom), Eric Bana, akinek visszahúzódó tekintetét eltakarták a maszkmesterek és megmutathatta, hogy tud ő gonoszan is nézni, ha épp jókor kapja el a kamera, továbbá Winona Ryder is jelen volt, hogy bővítse az ismertebb nevek csoportját. Amúgy a filmben semmi extra kiegészítő nincs, ami különlegessé 
varázsolná. Annyit teljesít, amennyit elvárunk tőle, de azt remekül: szórakoztat és kikapcsol. Mi mást várnánk egy nyári blockbustertől?
