X-Men Kezdetek: Farkas (X-Men Origins: Wolverine)
"Amikor az X-Men olyan k***a nagy siker lett, a stúdiók rátették a kezüket a képregény adaptációkra" - hangzott el a Jay és Néma Bob filmben, ami szépen rávilágít, hogy hol 
kezdődött az a nagy képregény feldolgozásos őrület. Persze már korábban is megvolt a maga népszerűsége a füzetek lapjaiból kilépő hősöknek, elég ha csak Batmanre gondolunk, de mégis az X-Men indította el azt a lavinát, aminek köszönhetően sorra gyártják a képregényfilmeket. Az X-trilógia első két részét Bryan Singer (Valkűr, Superman visszatér), míg a befejező darab esetén Bratt Ratner (Vörös Sárkány, Csúcsformában sorozat) ülhetett a rendezői székben. Az viszont már régen divattá vált Hoolywoodban, hogy egy nagyobb nevű franchise következő darabját, vagy egy régi film remake-jét egy kezdő rendezőre bízzák, aki korábban más hoolywoodi iparágban tevékenykedett. Elég, ha Patrick Tatopolous-ra gondolunk az új Underworld kapcsán, vagy a Strauss fivérekre az AvP-R esetében, és ahelyett, hogy ítéletet mondanék felettük, felhívnám a figyelmet a Vasemberre, amit Jon Favreau karakterszínész tökéletesen filmre vitt, de a 1990-ben Tom Savini is jól megkoreografálta Az élőhalottak éjszakájának remake-jét. Jöhet a kérdés, hogy Gavin Hood, aki szintén döntően többet helyezkedett a kamera előtt, mint mögött, vajon hogy teljesítette az egyik kedvenc képregénykarakterünk külön történetét.
A végeredmény sajnos elég felemás lett, akárhonnan nézzük is. A problémát a mértékekben kereshetjük, ugyanis sokkal többet akar mutatni, mint amit elbír egy 95 perces mozi. Kérdem én, akkor miért nem lőtték meg a játékidőt egy fél órával? Annyi karaktert felvonultat, hogy lényegében a címszereplőt leszámítva senki nem kerül közel a 
nézőhöz, a legtöbb mutáns bemutatása pedig kimerül annyiban, hogy egymás után, mint ha csak a kifutón váltanák egymást, megcsillogtatják jediket megszégyenítő képességeiket. De beszélhetünk Liev Schreiber, alias Kardfog és Hugh Jackman vagyis Farkas (vagy Rozsomák, Kócos Soma, Wolverine) közötti személyiségbeli különbségek megjelenítésének hiányosságáról, amit a főcímben néhány képkockában sikerül letudni. Szerintem minimum egy negyedórás fejezetet érdemelt volna. A forgatókönyv pedig, nos azt nem tudom, hogy komolyan gondolták-e, hogy a képregényrajongók egyik kedvenc ikonját teljességgel kasztrálják, mert nagyobbnak akarták feltűntetni, de sajnos ez a visszájára sült el. Az akciójelenetek néhol kellően látványosak, és akad egy pár feszültségkeltő jelenet, ám jelen van néhány kínosan gyenge trükkfelvétel, melyek minden bizonnyal a gazdasági válságot idézik. A sztori drámai és sötét hangulatvilágát azonban szépen megragadták a képregényekből és jól használják a semmilyen hangulatfokozó muzsikákat ennek érdekében, ami másik oldalról igen fájó pont, hiszen Harry Gregson Williams elég minimálisra vette a fő karaktert övező taktusokat, így valószínűleg nem fogunk Farkas zenét hallgatni a filmen túl. A korhatárbesorolás nálunk 16-os, de meg mertem volna rá esküdni a film után, hogy ha utánanézek az amerikai besorolásnál R kategóriát látok, hiszen elég brutális jelenetekkel tarkították a filmet, de valójában PG-13-as. Nyilván a nagy bevétel érdekében szükségszerű volt kiharcolni ezt a ratifikációt. Persze megjelennek a gyermeteg humormorzsák is, amivel elvannak az alacsonyabb szórakozási szintre vágyók.
Mint jeleztem a Farkas hibáitól függetlenül élvezhető film, de csak semmi mélyebb filozófiai tartalom, mivel a kapkodós összeállítás következtében ezeket sikeresen beleolvasztották nem látható helyre, mint az adamantiumot Farkasba. Elsőre nehéz lesz kiszedni belőle a 
hátsó tartalmakat, sokszor meg kevés hardcore rajongó fogja megnézni. Az imdb-n már közel 9 ezren szavaztak, és 7.0-ás értékelésnél áll, amit az én értékelésem egy kicsit leront majd.
