The Brain (1988)
Megint itt vagyunk a 80-as években, amikor oly sok hülye ötlet megvalósult, ám erre a gyöngyszemre már csak a cím miatt sem mondhatjuk, hogy agyatlan horrorfilm. Nem kérdés, hogy a közönség nagy része igen röhejesnek tartja a The Brain c. film alaptörténetét, miszerint egy földönkívüli agy energiahullámokat kibocsájtva befolyásolja a tévé nézőket, és mellette még fiatal középiskolásokat is kísérlet alá vonnak, akik hallucinációjuk következtében kárt tesznek magukban és környezetükben.
Persze nem mehetünk el a film mögöttes mondanivalója mellett sem, hiszen ezzel a szörnyű történettel egy kicsit a média manipulatív hatására próbálja felhívni a figyelmet, mivel vannak olyan jelenetek, ahol agymosott emberek zombiként mantraszerűen kántálják, amit a tévéből a showman mondott, ezek egyértelműen médiaellenes megnyilvánulások. Saját nézeteim szerint azóta a média és az agymosás egy kicsit átalakult, de nem is ez a lényeg, hanem az a jelenség, miszerint a tömeg egy emberként, önálló gondolatoktól mentesen támad rá arra a karakterre, akit kinevezhetünk az erősebb egyéniségnek. A főhős srác ugyanis felveszi a harcot az aggyal, ugyan mi mást tehetne, ha a rajta folytatott kísérleteket követően ő az első számú alany, akit dezintegrációra kijelölt a földönkívüli elme, miután nem akar rendeltetés szerűen meghalni. Már miért akarna. Ebből a szempontból könnyű egyéniségnek lenni, amúgy a főszereplő egy átlagos karakter, aki fűzi a barátnőjét, hogy ő végre csőbe húzza őt, továbbá mindennapi diákcsínyeket követ el az iskolában, szóval egy átlagos lázadó punk, ahogy az egyik mellékszereplő is megszólítja őt. De hát miért is kellene bármit megmagyarázni még egy 80-as évekbeli B kategóriás horrorfilmben? Hülye ötleten alapul, ami attól még ébreszthet gondolatokat az emberben, de szerintem a célközönség még mindig a sült majomra emlékeztető agy arcára fog emlékezni, ami emberrel táplálkozik, és ettől szép nagyra nő. Na meg persze a szép 20 évvel ezelőtti hangulatot idéző effektekre, ami a videókorszak szerelmeseit kellemes élménnyel gazdagítja.
Épp ennyit kell várni a The Brain c. filmtől, ami abból a korból való, amikor az összetett és mély godolatokat még a könyvtárban kereste a közönség, és a filmtől csak rossz szórakoztatást vártak. Hihetetlen, de abban a korban ez eladható volt és sajnálom, hogy 
a mai világ elfelejtette mit jelent az exploitation. A maga nemében nem kiemelkedő ez az agyas horror, de a műfaj szerelmeseinek jó szívvel ajánlom. Íme egy apró jelenet a filmből.
