Szíven szúrt ország
3 hónap sem telt el az eset és a film premierje között, ez minden bizonnyal rekordnak számít. Talán nem is az volt a céljuk az alkotóknak, hogy hiteles és objektív képet fessenek a hazai helyzetről, ahogy azt hirdették, hanem a Guinness rekordok könyvébe való bekerülést célozták meg. Innen legalább is úgy tűnik. Marian Cozma halála tragikus esemény volt, ahogy Gipsz Jakab, Tóth Béla, Dr. Szügyényi Jónás, Szabó János, John Smith, Erika Balbozak, Rostás Jennyfer vagy bárki halála. Marian Cozma valóban érdekes személyiség volt, sikerült megkedvelnem őt a film hatására, bár ez sejthető volt, hiszen eddig is mindig egy jópofa srác vigyorgott a képekről, amiket eddig láttam. Ha már mindenképpen készíteni akarunk róla egy filmet, akkor megérdemelt volna egy olyat, ami tényleg csak rá fókuszál, mert ebben a formában emlékfilmnek ez nagyon kevés.
A másik oldalon pedig a cigányok létére hívja fel a figyelmet. Kérdem én: nincs így is eléggé a középpontban a cigányság? Az egy dolog, hogy a média, számomra érthető okokból, ferdíti a tényeket a cigánysággal kapcsolatban, de az internetnek hála jogosultságot kaptak ilyen oldalak is a közlésre, mint a kuruc.info, barikád, hunhir, amik megbízható forrásaim alapján szintén ferdítenek legalább annyira, mint a többi médium, ha nem jobban. Ezen információk kapcsán a film ugyanazokból a sztereotípiákból táplálkozik, ami mondjuk egy kopaszokkal teli kocsmában még elfogadható, de ha tudományos szempontból vizsgáljuk a dolgokat, akkor erős hiányosságokra derülhet fény, ha olyan vizsgálja meg a filmet, mint én. A cigányságról többet tudok, mint az átlag ember, nem volt nehéz fellelni a hibás beidegződések által készült jeleneteket. Persze sajnálatos dolog, hogy hazánkban senki nem érdeklődik a kérdéses célcsoport iránt kulturális antropológia oldaláról nézve, illetve pszichológiai szemszögből szemlélve őket, hiszen ez érthetővé tenné a jelenlegi helyzetet. Pedig éppen ezért lenne célszerű többet megtudni a "sötét oldalról", hiszen az ő itt létük némileg a mi problémánk is. Az pedig, hogy a film hatására csak még jobban elkezdenek cigányozni az emberek, egy dologra jó; hogy még jobban mélyítsük a két társadalmi réteg között a szakadékot. Ilyen mentalitással soha nem találunk megoldást. De így ebben a formában hihetetlen, hogy ennyire felkészületlenül készítsenek filmet a hazánkat talán legjobban érintő problémáról. Lehet úgy is pártatlan és elfogulatlan képet festeni a helyzetről, hogy egy kicsit utánajárunk dolgoknak. Ha szabad ajánlanom a maroknyi érdeklődőnek Száraz Miklós György Cigányok c. könyvét, akkor nézzenek bele, ha egy kicsit is érdeklődnek az iránt, ami szerintem érdekeltnek kéne lennie egy kicsit magasabb szinten is, mint, hogy mantraszerüen kántáljuk, hogy "mocskos cigányok". De Juhász Júlia - Találkoztam boldoguló cigányokkal is c. könyve is tanulságos lehet a mai általános gondolkodásra nézve. Ezeket is érdemes lenne népszerűsíteni, nem csak a felkészületlen dokumentumfilmeket. A legfőbb kérdést a témával kapcsolatban pedig már feltették az Index kritikájában; vajon elkészült volna a film, ha nem cigány késel? Lehetne még mélyen taglalni a filmet, de mivel érdeklődési körömből adódóan ez a része érdekelt, erre reagáltam leginkább.
Szóval a film összetételével csak annyi a probléma, hogy nem tudták eldönteni, hogy Cozma elmékfilmet akarnak csinálni, vagy a kisebbségekkel kapcsolatos dolgokról beszéljünk. A Cozma életéről szóló részek meghatóak és kedvesek, bár hiányosnak éreztem, ámbár az etnikai dolgokkal kapcsolatban hiába próbál politikailag korrekt maradni, valahogy nem sikerül neki, és dokumentumfilmes szempontból az objektivitás is teljes mértékben hiányzik, bár voltak rá törekvések, amit csak óvatosan használtak, hogy legyen egy fél jelenet erről 
az oldalról is, így ezt a szálat teljes mértékben le kell pontoznom. Persze, ha a kulturális különbségeket vizsgáljuk, akkor nem lett volna visszhangja a filmnek.
