Conan, a barbár /Conan the Barbarian/ - 1982
Ez az a film, amit soha nem láttam bármilyen féle magyar vonatkozással. Először valamelyik külföldi adón találkoztam vele német szinkronnal, mikor még 40-50 kg-al könnyebb voltam, de már akkor is hatást gyakorolt rám ez a középkori fantasy eposz. Most, angol tudásom csúcsán pedig egy Angliából származó Schwarzenegger gyűjteményhez jutottam hozzá, mely az eredeti angol hanghoz csak halláskárosult angol felirat jutott. De nem is érzem, hogy nagy szükség van különféle feliratokra, vagy szinkronra e film megtekintéséhez, hiszen alig beszélnek benne többet, mint egy Kim Ki-Duk művészfilmben, mégis többet mond néha, mint egy átlagos popcornfilm. Schwarzenegger munkásságát többnyire a Terminatorral vonják párhuzamba, de Conan is van olyan karakter, aki eggyé vált California kormányzójával. Tulajdonképpen ez a film volt az ő visszatérése és belépője is egyben az akciófilm bizniszbe. 1970-ben kezdte filmes pályafutását a Hercules New-Yorkban c. komédiában, de ott olyan erős akcentussal beszélt, hogy kénytelenek voltak az ő jeleneteit újraszinkronizálni. Később a Maradj éhen! és a Kaktusz Jack után ismét hős szerepre kérték fel, ahonnan már csak felfelé vezetett az út, pedig többször is újranézve a Conan, a barbár is egy nagyon erős film lett.
Persze, lehetek bármennyire elfogult kedvenc színészemmel kapcsolatban, de magam is észre kellett vennem, hogy Arnold kevésbé idomult Conan figurájához, mint Conan Arnoldhoz, inkább testi adottságai a legmegfelelőbb tényező, hogy magáévá tegye a szerepet. Talán nem is véletlenül kapott kevesebb szerepet a beszéd, mint a főhős még viszonylag gyerekcipőben járó játéka, mindenesetre ez nagyon ügyes rendezői húzás volt, mert sikerült egyedivé varázsolni a filmet. Tulajdonképpen semmivel nem beszélnek többet a filmben, mint amennyi szükséges, hogy kereken elmeséljék a történetet, de a poénok is 
inkább az adott korszak, vagy világ hangulatát idézik, mint egy közönséget kielégítő giccsparádé. Persze innen 2009-ből könnyen feltűnik a különféle díszítőelemek hiánya, ha bármelyik közönségfilm révén szinte csak olyat kapunk az arcunkba. A durva hatáskeltő elemek használata azonban kétségtelenül jelen vannak, viszont egy olyan köntösben, ami szintén különlegessé teszi a filmet. Már a nyitójelenetek is azt az érzést nyújtják, mint ha egy musicalt vagy egy operát néznénk és ez nagyon kellemesen terítik be az egész filmet. Nem mehetünk el szó nélkül Basil Poledouris kultikussá vált muzsikája mellett sem, hiszen nagy részben ő volt a felelős a film minőségéért, ha zenei műként tekintünk a Conan-re. Kicsit hosszú is a film, hagyja az ember elmélázni a jeleneteken, és ez csak szépít az összképen. El lehetett volna ezt is mesélni rövidebben, de az a mai trendre jellemző kapkodás miatt távolról sem lett volna ilyen kellemesen összefüggő. James Earl Jones játszotta a főellenséget Thulsa Doom-ot, ráadásul remekül állt rajta a sötét oldal köntöse, ahogy Darth Vader hangjaként is legendássá vált a figurája abban a korban. Subotai, a varázsló és Valéria harcosnő nagyszerűen hajtották végre a feladatot, miszerint kísérői legyenek Conan történetének. Valériánál nem sok alkalmasabb nőt ismerek, aki ilyen jól megállná a helyét Schwarzenegger párjaként.
A Conan, a barbár c. filmben minden van, amit egy 80-as évekbeli filmtől várunk, és még sokkal több is. A kor követleményeihez képest látványos harcjelenetek, dráma, románc, kevés humor, sötét, komor hangulat, de mégsem tűnik úgy, hogy erőszakosan tömték volna bele ezeket az elemeket. Schwarzi játéka még kissé kiforratlan, de a megjelenésével olyan tekintélyt parancsol, ami további két évtizedig várakoztatta a mozinézőket. Elfogultságomat leszámítva is igen pozitívan értékelném a filmet, de mint Schwarzenegger 
rajongó nem tudok a maximálisnál lényegesen kevesebbet adni erre a filmjére, hiszen már pályája kezdetén is sikerült maradandó alkotásban részt vennie.
