Csillagok háborúja: Az ébredő erő
Star Wars. Talán, mit talán, egyértelműen a legnépszerűbb, de mindenképpen legnagyobb franchise-a a világon, melynek popularitásával csak néhányan vehetik fel a versenyt. Talán Batman és Superman együtt nagyobbat szól? Ezt is kétlem. Ezt pedig a filmet gyártó stúdió is tudja, és azt is, hogy teljesen mindegy, hogy milyen lesz a film, akár Tar Béla fekete fehér lassú műfajában is leforgathatják, akkor is többszázmilliós, sőt milliárodos bevételt könyvelhetnek el a végére. Szóval én úgy gondolom, hogy bátran szabadkezet lehetett volna adni egy bármilyen művésznek a filmet illetően, de inkább odaadják J.J.-nek, aki egyébként tisztességes iparos, de erősen érződik a végeredményen a Disney póráza, hogy az ne legyen több, mint egy újabb futószalagfilm. Nem arról beszélek, hogy rossz a film, hanem arról, hogy nem jó.
George Lucas szelleme kísért. Mert mit csinált az öreg Lucas azon kívül, hogy minden idők legnépszerűbb franchise-ját kiötlötte? Érdekes, hogy az emberek és a rajongók elfelejtették tisztelni őt, mióta elkezdte felújítani a trilógiát. A Jurassic Park után újabb cgi-effektekkel kellett telezsúfolni az amúgy tök jó filmet, majd egy DvD megjelenésnél is belenyúlt egy kicsit a technika segítségével és a BD megjelenés is tartogatott újabb változtatásokat, amelyek hatására egyre csökkent a mű színvonala. Az ébredő erő pedig ennek a folytatása. Már elcsépelt dolog felhozni ezt az észrevételt, de ez valójában nem más, mint az Új remény egyfajta remake-je. Na jó, talán egy kicsit jelen van benne a Birodalom visszavág és a Jedi visszatér is, de összességében egy az egyben követi az Új remény, azaz a IV. epizód történéseit. Ez csupán egy apróság, amit érdemes felhozni, ha a film eredetiségét vesszük alapul. J.J. Abrahmstől már a Star Trek esetében is megfigyelhettük, hogy szeret megváltoztatni apró részleteket, hogy az ne hajazzon az eredetire, de ez attól még mindig ugyanaz. Az Új remény folytatásnak van eladva, és mint olyan, nem apró változtatásokra van szükség, hanem egy teljesen új koncepcióra, ami az előző filmek történetét viszi tovább. Ennek ellenére nem mertek semmi újjal előállni, csupán leporolták és felturbózták azt, ami már ott volt.
Az utalások. Soha nem értettem, hogy egy magára valamit is adó franchise újabban miért utalgat folyamatosan az előző részekre. Nem azt mondom, hogy nem sülhet el rosszul a dolog, a mód, ahogy a Millenium Falcon képbe került egyszerűen zseniális húzás volt dramaturgiailag, ellenben majdnem minden jelenetre jut egy visszautalás a korábbi epizódokra, amelyben vagy elmondja ugyanazt a mondatot, vagy csak megjelenik egy régi karakter és indokolatlanul parádézik. De olyat is láthatunk, amikor csak felidézik az egyik régi epizód egy emlékezetes jelenetét és még majdnem kikacsint a nézőre, és beszélgetésbe keveredik veled, hogy "ugye vágod, hogy miért ezt mondta?". Valójában az egész filmben nincs egy eredeti mondat vagy párbeszéd, ami emlékezetesnek mondható lenne. Ellenben klisékben tobzódik, méghozzá sokkal fájóbb és klisésebb klisék, mint amit megszokhattunk a Star Wars-tól, elvégre ez a világ is egy kliséhalmaz, csak a korábbiak nem voltak úgy összecsapva, mint ez.
Az antagonista: Kylo Ren felvezetése mesteri, feszültséget fokozó, és meg is mutatja, hogy jól bánik az erővel, hogy hatalma van, aztán valami nem a terv szerint halad és ezt úgy reagálja le, hogy hisztis emósként dühöng és rombol maga körül. Azt gondoltam, hogy ennél már úgy sem fogják jobban degradálni szegény antihőst, ami véleményem szerint csak az egyszerű humor miatt történt meg, de sajnos a későbbiekben is sikerül veszítenie a tekintélyéből. Ó és a dráma, ami annyira szépen fel volt vezetve de annyira súlytalanná vált azt követően, hogy megtörtént, hogy már nem is igazán beszélnek róla. Pedig az a bizonyos drámai jelenet igen merész húzás volt.
SPOILER:
mikor Han Solo meghal, egy következő jelenetben levehette volna a magas, fényes rohamosztagos a sisakját, akit egyébként a Trónok harcából megismert színésznő alakított (Brienn of the Tarth or what) és ez egy jó kis utalás lett volna a másik sorozatra, illetve arra a tényre, hogy senki sincs biztonságban a kedvenc sorozatunkban.
SPOILER VÉGE
A filmnek azonban vannak erényei. Az elején jöttem rá, hogy ez a hangulat nagyon egyedi és utánozhatatlan, ami lényegében John Williams zenéjének az érdeme, ami tulajdonképpen opera stílusban követi az eseményeket. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a film első felében szinte alig látni cgi jelenetet, akkor azt mondom, hogy az év filmjét vártam az első felvonás alapján még gyáva történeti váz ellenére is.
Aztán megjelennek a cgi figurák. Persze nem túlzó mértékben, de pont elegen ahhoz, hogy nyomot hagyjon a vásznon. A későbbiekben pedig a közönségfilmeknél divatos túlzó robbanás és pusztításorgiát kell alkalmazni a fináléban. Súlya nincs több, csak nagy. Aztán az epikusnak szánt túlzásokból az lesz, hogy a feszültséget csak ímmel-ámmal kapja el a finálé, a dinamikát pedig pont elkapkodja, így nem lesz más csak egy a mai trendeket kiszolgáló nagyköltségvetésű popcornfilm.
Finn, Rey és Poe több, mint korrekt karakterek, Csubakkát és Han Solo-t jó újra látni és tisztességesen ellátják a feladatukat. BB-8 robotot is könnyű megkedvelni. Lényegében, ha egy kicsit bátrabb lett volna a stúdió, akkor egy igazán klassz filmet is kihozhattak volna belőle. De szerintem Hollywoodnak már nem célja jó filmet készíteni, csak eladhatót. Nos, az új Csillagok háborúja film éppenséggel eladható. 
