Pacific Rim
A szörnyek ellen szörnyeket teremtettek - mondá a tagline, én pedig azon gondolkodom, hogy ilyen közhely talán még Asylum borítón is bántana. Az előzetesek nem vettek meg, tehát negatív előítélettel ültem be egy "minek" hozzáállással a moziba. Ám én valahol mélyen tudtam, hogy az ilyen prekoncepciók esetében csalódhat leginkább pozitívan az ember. De ez jelen esetben nem történt meg.
A District 9 című filmet bár nagyon igényesnek tartom, azért az elején elhangzik az a rossz szöveg, hogy "azt hittük, hogy majd New-York-ot vagy Los Angeles-t közelítik meg az idegenek, de nem, ők Afrikában kötöttek ki" (nem pontos idézet). Ez egy kicsit olyan, mint ha szándékosan az ember szájába akarná rágni, hogy ez most más, egyedibb film. Végül is ezen kívül kifejezetten nagyszerű filmről van szó. Ugyanilyen közhellyel próbálták eladni a Tűzgyűrűt is, mert a főhős szentül hitte, hogy az idegenek az űrből jönnek és nem a tenger mélyéből. Van egy újszerű ötlet és minden áron a néző szájába kell rágni. Sajnos ettől nem lesz jobb a film, mert hasonlóakkal a már emlegetett Asylum stúdió is előjött. A film attól lett volna jó, hogy ha valamelyest foglalkoznak a karakterekkel is, netán a dramaturgiával.
Itt elsősorban a szörnyekkel és az ellenük harcoló robotokkal lenne a gond, mert bár sikerül érzékeltetni hatalmas termetüket, de személyiséget nem igazán tudtak adni nekik. A film főszereplői ugyanis nem az emberek, hanem a robotok és a szörnyek. Ennek ellenére próbálnak személyes drámát lenyomni a néző torkán, igazi karakter archetípusokat alkotni, akik végül a film kettős szerepe miatt nem tud igazán érvényesülni... vagy nem úgy, ahogy kellene. A karakterek ugyanis valahol élnek, némelyik kicsit hiteltelen, főleg a fajsúlyosabbak, mások kicsit súlytalanok a szerepükhöz képest, aki pedig igazán érdekes, az egyszerűen csak a háttérbe szorul.
Ám ahogy említettem, a film főszerepét nem az emberi tényezők alkotják, hanem a robotok és a szörnyek. Épp ezért fájdalmas látni, hogy az egyes monstrumok mögött igen csak komoly kidolgozottság áll, csak éppen ennek prezentálására alig ad lehetőséget a forgatókönyv. Magyarán a Tűzgyűrű a kihagyott ziccerekről szól, ami leginkább a suspense érzést fogja vissza és erősen próbál összpontosítani arra a látványvilágra, ami egyrészt a sötétség martalékává lesz, amit meg látunk az nem is igazán nyújt semmi kiemelkedőt. A Tűzgyűrűből csak úgy árad a futószalag szag, nincs benne érzés, lelke is csak alig van, tulajdonképpen arra volt jó, hogy visszasírjam a japán gumiruhás Godzilla filmeket... mert ha effekt oldalról meg is lehet kérdőjelezni azokat a filmeket, elvétve némi feszültség szorult beléjük. 
