Időm híján nem tudok minden filmről bővebben beszámolni, így most ömlesztve írnák tömörebb blokkokat az eheti termésről. Na haladjunk akkor tetszési sorrendbe.
I'm not there - Bob Dylan életei
Na ez az amiről lehetne írni jót és rosszat, tulajdonképpen bűntudatom van, hogy a sor elejére került, mert olyan atmoszférája van a filmnek, és olyan képi, művészi, történetvezetési megoldások vannak a filmben, amiről nem tudok rosszat írni. Nálunk az, hogy Bob Dylan nem jelenthet olyan sokat, mint Angliában, ahol mindenki hallott róla, így nehezebben is fogadjuk be a filmet. Amit mégis hátrányának írnák a filmnek az annyi, hogy nem érzem magaménak a történetet és közben eszembe jutott az úriember egy meghatározása, miszerint egy úriember tud tangóharmónikázni, de nem teszi. Ez a rock'n roll és a lázadás olyan fajta formái számomra nem mondanak semmit, lényegében teljességgel hidegen hagy a téma, azonban a rendezés mégis átlagonfelülivé tette ezt, hogy mégse unatkozzak bő két órán keresztül, és közben egyik karakterhez sem kerültem közel, vagy lehet, hogy az a sok karakter csupán egy ember volt, Bob Dylan? Idő kell, mire letisztul ez a film, mindenesetre csak a szimbolikájának megértése, ami esetleg újabb megtekintésre sarkalana engem. Aki viszont szerette a Pink Floyd: The Wall c. filmet, és nem áll tőle távol a rock'n roll világa, annak bátran ajánlom. Nálam csak 5 pontot ért el, de ezzel is úgy vagyok, mint a Vérző olajjal. Előbb utóbb újra látnom kell, mert van benne valami plusz, ami nehezen esik le, vagy a hangulata... szóval ezt nem tudom végleges értékelésként értelmezni. Nem könnyű film, az biztos. Az imdb-n 7.2 ponton áll.
Tekerd vissza, haver! (Be Kind Rewind)
Jack Black és Mos Def visszakalauzol minket a videókorszakba, rámutat azonban, hogy manapság már nem nagyon van igény a szalagos adathordozókra, aztán átvezényelik a filmet a youtube amatőr filmkészítés generációjához, ami mindjárt ismerősebb a ma született gyermek számára is. Jerry főhősünket megsüti az áram, ugyanis szabotálni akarja a lakókocsija mellett lévő erőművet, mivel szerinte zsibbasztja az agyat. Lehet, hogy az övé már le is zsibbadt, csak annyit mondok, hogy Jack Black a rutinosat hozza, tehát... aztán az őt körülvevő mágneses erő véletlenül letörli az összes videókazettát a tékában. Elhatározzák barátjával, hogy újraforgatják amatőr szinten a filmeket, és azt adják el a vevőknek. Meglepetésükre hatalmas sikere lesz a filmeknek, hőseink sztárok lesznek, de aztán jönnek még az olyan csavarok, amik drámai irányt vesznek. A film vége megindító, olyan, mint ha a kis ember reménytelen harcát mutatná be a szakszervezetek ellen. Drámai, ám a végéig igen mulatságos film. Nálam a film 6 pontot ér. Az imdb-nél 6.7 pontot.
Égető bizonyíték (Burn After Reading)
A Coen tesók újra megmutatják, mondjuk eddig sem voltam rajongói a Nem vénnek való vidéket leszámítva, azért tudnak ők valamit. Olyan forgatókönyvet létrehozni, ami arról szól, hogy mindenki mindent félreért és az egyik tévedésből lelövi a másikat. Olyan atmoszférát teremtenek, ami egyszerre komikus, de kicsit feszült hangulatot is teremt. Na és persze olyan karaktereket kreálnak, akikért egyáltalán nem aggódsz, hiszen olyanok, mint hazánkban az Üvegtigrisék, mindenki tök hülye és röhögünk rajtuk. Brad Pit színészi teljesítményét eddig se kérdőjeleztem meg, itt ismét bizonyít egy nagyot, George Clooney-tól azért még nem sok arcot láttam, az ő karaktereiben általában őt magát látom. Itt most sikerült kicsit a megszokottól eltérőt létrehozni, ám azt szerintem kicsit túljátszotta a végén. J.K. Simmons pedig üdítő látvány volt a film elején, közepén és a végén, aki a nagyfőnök, mégsincs egyáltalán képben. A film zenéje igazán érdekes. Én azt mondom 6.5 pont, az imdb mondja 7.5 pont.
Zuhanás (The Fall)
Tarsem Singh indiai rendezőtől eddig csak A sejt c. filmet láthattuk, melyben Jennifer Lopez tesz misztikus utazást egy sorozatgyilkos agyába, most pedig egy balesetet szenvedő kaszkadőr fantáziájára bízza a látványt és a mesét, mit egy fiatal kislánynak mesél a kórházban. A mese hihetetlenül látványos és fantáziadús, na és bizonyos időközönként kikacsint a való világba, ahonnan a karaktereket emelte mesélőnk a történetbe. A betegek nem csak egyszerűen betegek, de a történetben hősök, varázslók, banditák és közben először komolytalannak érzed a történetet, majd végül, mikor a való világ és a mese összefonódik, meglepően komollyá válik és egyre tragikusabbá, drámaibbá válik a mese, aminek végkifejletének elhúzódását lehet olcsó hatáskeltésnek mondani, de én akkor is megkönnyeztem. Az elején pedig gyermeki átéléssel hallgattam, illetve néztem a mesét. Catinca Untaru most 11 éves színésznő nevét pedig megjegyzem, hiszen elképesztően hitelesen alakította a gyermeki hallgatóságot. A Zuhanásra 9 pontot adok az imdb-n, ahol 8.0-án áll. 
