Két eltérő műfajjal kedveskedtem magamnak a mostani moziműsorról. A Csapda Dwayne Johnson új akciófilmjeként funkcionálhatna, mely igaz történetet dolgoz fel, míg a Képszakadásról nem tudom, hogy korlenyomat, vagy valami félreértelmezett mondanivalót hivatott sulykolni.
Snitch
A kábítószer számlájára írják a körülötte forgó erőszakos cselekedeteket is, így annak birtoklása, illetve forgalmazása különösen szigorú büntetést von maga után. Későn kellett szembesülnie ezzel a Matthews fiúnak, aki csupán átvett egy csomagot, melyet egy barátja küldött neki. Csupán egy napot kellett volna ülnie rajta, ám az átvétel pillanatában már meg is rohamozták a rendőrök a fiatal fiút. Amennyiben nem segít lebuktatni a drogdílereket, úgy 10 év börtönbüntetés vár rá. Az apját játszó Dwayne Johnson vállalja a feladatot, hogy fia helyett fia javára segít a rendőrségnek a bűnszervezetek lebuktatásában, ám nagyon mélyre kerül a drog világában.
A Csapda egyik fő pozitívuma, hogy próbál reális maradni, már amennyiben egy akciófilm jellegű mozi reális lehet. Hiába feszül a Szikla mellkasán az ing, nem arra hivatott a karaktere, hogy sorban lecsapja az ellenfeleit, az ő ereje a mentális képességeiben, de főleg az elhivatottságában rejlik. Nagyjából olyan karaktert játszik, mint Russel Crowe A következő három nap című filmben, tehát egyszerű állampolgárt, csupán izmosabb és nem a feleségét akarja megszöktetni a börtönből, hanem a fiát kijuttatni onnan és legális módon. Mivel lényegesen földhözragadtabb történetről beszélünk, úgy a film nem is a látványos akcióelemekre épít, melyek 90%-át sikerült az előzetesben is lelőni, hanem inkább az adrenalinra gyúr rá. Ugyanakkor mellőzi a feleslegesen idegesítő karakterek erőltetését. Akciófilmnek ugyan gyenge, de drámának közepesen megfelelő megvalósítással igen hatásos és erőteljes mozi. Dwayne Johnsonnak pedig mennek a komolyabb szerepek is, bár Oscarra még jó ideig nem fogják jelölni. 
21 and over
A Project X-nél is kiakadtam, hogy mennyire züllött képet fest a felnövekvő generációkról és valahol a Képszakadás is ezt az érzést hozza ki belőlem. Bár ez utóbbinak valamivel komolyabb üzenete van, még mindig nem értem, hogy mégis ki gondolja ezt komolyan ebben a filmben? Aki a komoly, felelősséggel teli életet szimbolizálja az gonosznak van beállítva, a pozitív oldalon pedig a felelőtlen, éretlen és több oldalról is deviáns életvitelt képviselnek.
A jól csengő világgal rendelkező Jeff Cheng 21. születésnapját követően fontos állásinterjún kell részt vennie reggel 8-kor, ám régi barátai elcsalják egy kis ivászatra, amiből durva beállást diagnosztizálnak rövid időn belül a születésnapos személyénél. Ráadásul nem kevés tényező nehezíti a hősök útját, hogy időben hazajuttassák a srácot.
Maga az egész film, illetve a poénok nem egyszerűen primitívek, de a forgatókönyv is tele van hibákkal, plothole-okkal (sztorilyukak, csak az hülye szó), de ezek úgy igazán nem is zavaróak. Megvallom sikerült egy-egy jeleneten igen jót derülnöm nekem is, ám mindaz, amit láttam a vásznon kifejezetten zavaró viselkedéskultúráról árulkodik. Remélem, hogy nem úgy nő fel egy generáció, hogy ezt a buliformát tekintik követendőnek, bár egy-egy főiskolai bulit elnézve, megérett rá, hogy Isten elpusztítsa a világot, mint Gomorrát. De örülök, hogy a film bevételi mutatói alacsonyan maradtak Amerikában (23 millió dollár, bár csak 13 milliós költségvetése volt).
Kapcsolódó témaként olvassátok el a Project X kritikát is.
