Eleven hús /Carne trémula/ 1997 - Spanyolország
Erős túlzással már lehet állítani, legalább is már néhol megteszik, hogy Pedro Almodóvar a világ legjobb rendezője, bár ezzel együtt már három filmjének ismeretében úgy gondolom, hogy filmek területén tapasztaltabbak felhozhatják a saját ellenpéldájukat, én speciel Lars von Trier-t. Azért nem kell elmenni a lényeg mellett, hogy tényleg nagyon tehetséges rendezőről van szó, szóval nem a nemi identitása miatt kérdőjelezem meg a pozícióját, de nem is az ő hibája, hogy némelyik lapban ilyen túlzásokba esnek személyét illetően.
Az Eleven hús c. filmjében sem tudnék úgy igazán belekötni, legfeljebb apró bakik szúrhatnak szemet, amik hamar a feledés homályába merülnek, először gyors tempójú felvezetés, majd a remekül kibontakozó forgatókönyv és konfliktus miatt. Bár tetszett, amit láttam a film végéig nem is igazán értettem, hogy miért volt szükség a nyitó képsorokra, mint időhúzás, elvégre nehogy már 90 percnél rövidebb legyen egy film. Tulajdonképpen két társadalmi kort állít párhuzamba a főhős életének két fordulópontjával, aminek a mai válságos időkben nem is lehetne nagyobb aktualitása, ehhez képest pedig annál reménytelibb üzenettel ajándékozza meg a nézőt, legyenek akár a hazai társadalommal kapcsolatban aggodalmai, vagy akár egyéb magánéleti problémákkal küzdjön. Persze az idővel és a korszakokkal együtt nem csak a világ, de az egyén is változik, így találkozhattam azzal a közhelyes gondolattal, miszerint az utolsó sarki, éjjeli pillangókhoz hasonló életet élő lányokból is jó háziasszony lehet. Persze, mint nagyon sok jelenet ez is csak nézőpont kérdése, hiszen több szálon gabalyodik össze az egyébként egyszerű, de nagyszerű forgatókönyv, ami az okos rendezéstől válik izgalmasabbá. Az előző mondatomat megkérdőjelezhetően pedig megjelenik az a sztereotípia, miszerint a csalfa asszony minden esetben Európából származik, ugye spanyol filmről van szó, és megbízható forrásból tudom, hogy amerikai filmekben is nagyon ügyelnek rá, hogy a félrelépő asszony európai származású legyen, de ez a téma még sok megfigyelést fog maga után vonni részemről. Almodóvar ebben a filmjében is mintha igyekezne kicsit viccessé tenni a történetet, de nem izléstelen poénokkal, inkább a hangulatot próbálja enyhíteni.
Bár a rendező előző filmje, a Volver nem igazán tetszett, úgy lemaradtam a most aktuális Megtört ölelésekről, de egy korábbi filmjét volt alkalmam megvizsgálni, ami egy kicsit A vágy törvényei féltékenység centrikus történetére hajaz. Talán ez az egyik fő ágense a párkapcsolatok megromlásának okai között. Mindenesetre a spanyol rendező igazán ért az emberekhez, mert saját bevallása szerint csak oda kell figyelni rájuk... mondjuk ez főleg a 
nőkre irányult, de szerintem úgy általánosságban érti az emberi fajt.
