Beautiful Creatures
A romantikus vígjáték az egyik legkiszámíthatóbb műfaj a filmes palettán és talán éppen ezért is próbál némi színt vinni a témába Hollywood. Legutóbb a vámpír misztikumával fűszerezték, ám elvették belőle a humort és összehozták nekünk az egyedi, de mégis savanyú romantikus fantasy műfaját, amely hatalmas siker lett. A Lenyűgöző teremtmények a romantikus fantasy egy új jelenségeként teljes apátiát váltott ki a nézőkből széles e világon. Pedig jobb az Alkonyatnál.
Pedig a Lenyűgöző teremtmények ugyanolyan buta, közhelyes, kiszámítható film. Ugyan még sablonként nem merem leírni, de már máshol is találkoztunk, hogy két ellentétes világnézet találkozik a filmben. Jelen esetben a konzervatív, bigott és begyepesedett keresztényekkel kell szembe néznie a boszorkány tinilánynak és egy kicsit szabadabb elveket valló fiatal fiúnak, akik kettejük szerelmi története adja a film fordulópontját és egyben konfliktus forrását is. A két különböző világ szülöttének szerelme ugyanis némi komplikációkkal jár az igézők világában, pláne a hölgy 16. születésnapja előtt.
A könnyed romantika világában azt hinné az ember, hogy a fantáziaelemek fogják színesíteni a mozi környezetét, és bár kivételesen látványos elemeknek lehetünk szemtanúi, a film sóját a két szerelmes közötti kémia adja, ami az Alkonyat filmekben pofátlanul nyersen volt ábrázolva. Jelen esetben csak úgy sziporkáznak hőseink a párbeszédekben, melyekben valami olyan varázslatos erő jelenik meg, amire a bájos jelzőt illetném. A bimbózó kapcsolat ugyanis csak úgy dúskál a humorban, ami nézhetővé teszi a filmet, szerethetővé a karaktereket, pedig a boszorkánylány első megjelenése valahol önmagában is komikussá lett annak ellenére, hogy misztikus és mellbevágó élménynek szánták. Ám a későbbi jeleneteiben egyre jobban megkedveljük és megsajnáljuk őt és társát, akik már fájóan tiszta szívűek, de egy mesében ez csak természetes.
Fel kell hívnom a figyelmet a mellékszereplőkre, akik egytől egyig azért harcolnak, hogy a film a nézhetőnél jobb kategóriába kerüljön. Jeremy Irons-ban nem is lehet csalódni, bár Emma Thompson egy kicsit ripacs, de csak annyira, ami még talán jól áll neki. Emmy Rossum pedig... hát ő legalább olyan jól mutat, mint amennyire jól játszik, így vélelmezem, hogy az Oscar díjátadón egyszer neki is képviselnie kell magát egy művészfilmben, amelyben keblet villant.
Az unalomig ismert sablonokat tehát nem a látványos harcjelenetek dobják fel, bár akad bőven olyan képi effektus is, amelyre érdemes odafigyelni, hanem a színészek játéka és a forgatókönyvben leírt dialógusok, amit több, mint elégséges módon visznek vászonra. A Lenyűgöző teremtmények nem egy Alkonyat koppintás, de azért elég hasonló anyagból dolgozik. Mindenesetre bánom, hogy nem lett nagyobb siker a film, mert sokkal élvezhetőbb franchise születhetett volna belőle. 
