Evil Dead (2013)
Sam Raimi már kétszer megcsinálta ugyanazt a gumimaszkok korában, de akkor számozta őket. Most remake vagy reboot vagy tudom is én milyen címszó alatt megint megidéztette valamelyik felelőtlen karakterével az erdő szellemét, hogy a cgi korában, de annak hiányában profibb maszkmesterek segítségével riogassa a népet.
De sajnos ez most nem úgy sikerült. Hiába billogozták meg a minden idők legvéresebb stúdiófilmje szalaggal, még ha ez igaz is, jobb lesz-e ettől a film? A Farkasember magas korhatáros változatával szoktam ilyenkor példálózni, hiszen bár itt ott egy leszakadt végtag, plusz fröccsenő vér még nem teszi izgalmasabbá a dramaturgiát. Igen, bevallom meglepően kemény jeleneteknek lehetünk szemtanúi, de a karakterek annyira laposak, hogy egy percig nem tudok szorítani értük. Talán csak az egyikért, de az pont olyan szereplő, aki szinte már céltáblás pólóban szaladgál. De végül őt sem könnyezem meg, csak látom a lehetőségét, hogy az ő személyéből kihozhattak volna valamit, mint inkább csúnyán leszámoltak vele.
De a többi főszereplő, nos mit bánom én, hogy milyen cifra kínzások következtében tűnnek le a sakktábláról, ha részemről teljes apátia az osztályrészük. Márpedig horrorfilmként ez fontos lenne, hogy legalább egy kicsit tudjak valaki iránt is szorítani. A korábbi Evil Dead moziknak volt egy Bruce Campbell nevű színészük, aki nem kevés élettel töltötte meg a sztorit. Az ő komolytalan játékának volt köszönhető, hogy kevésbé vehettük vérkomolyan a filmeket, megvolt benne az a fekete humor jellege és ez volt az, amiért szerettük a Gonosz halott című filmet. Nem azért, mert hangosan nevetős, hanem, mert olyan volt a hangulata, de ugyanakkor megmaradt az a misztikus mivolta, amitől azért néha a frász jött az emberre egy-egy snitt esetében.
Az új Gonosz halott esetében csak a frász maradt egy-egy olyan meredek jelenettel tarkítva, ami akár filmtörténeti jelentőségű is lehetne, csak éppen két ilyen jelenetsor között halálra unja magát a néző. Nincs meg az a kiszámíthatatlanság, nincs meg a bárhonnan lecsaphat, egyszerűen csak tudjuk, hogy úgy is mindjárt lecsap valahonnan. A lecsapások viszont tényleg vannak olyan erősek és jól megkomponáltak, hogy nem kis feszültséget csempész a filmbe. De ha a jellemeken is dolgoztak volna valamennyit és kicsit átvizsgálták volna a forgatókönyvet, talán sokkal jobb is lehetett volna a maga komor jellegében. 
