Jégkorszak 3 - A dínók hajnala /Ice Age 3 - Dawn of the Dinosaurs/
Ha nincs Scrat, azaz Motkány, talán nem lett volna ilyen sikeres a Jégkorszak sorozat, hogy már a harmadik teljes mozit engedjék meg maguknak az alkotók, ráadásul az uborkaszezon közepére időzítve. A makkját kergető szerencsétlen kis rágcsáló ezúttal nem csak több játékidőt, de konkurenciát is kap egy nőstény motkány személyében, aki ugyancsak a makkra pályázik. Ezzel pedig létrejön egy férfi-nő párharc, amelyben a makk, mint ha a párkapcsolatban a hatalmat szimbolizálná. Igaz első ránézésre egy kellemesen buta animációs filmnek tűnik a Jégkorszak következő epizódja is, de azért próbálnak az idősebb korosztálynak is kedveskedni némi átlagembert és társadalmat érintő mondanivalóval, amit úgy sem veszünk fel, mert nem filozofálni ültünk be.
A sorozatban visszatérnek a már jól ismert arcok a lajhár Siddel az élen, de más különben Mani mammut apaságára és családi életre való felkészülésén lenne a hangsúly, de néha középpontba kerül Diego tigris kapuzárási pánikja, majd nagyobb szerepet kivesz a filmből egy hibbant tarzanszerű rágcsáló Buck, nem is beszélve Mani vemhes párjáról és két örökbe fogadott oposszum öccséről, de még mindig sorolhatnám. Ezzel elkövették azt a napjainkban sablonos hibát, hogy túlzsúfolták a filmet új figurákkal, amikor már a régiek is épp, hogy kényelmesen fértek meg egymással az előző részben. Ez esetben pedig senkihez sem fog a néző igazán közel kerülni, ami ront a film élvezeti értékén. Az igazat megvallva a Jégkorszak sorozat sosem az erős karakterek miatt volt nívós név, inkább a forgatókönyv, a parodisztikus elemek és a poénok miatt, amik némileg kielégítőbb eredményt mutattak fel. Láthattunk tisztelgést a Jurassic Park és a Godzilla filmek felé úgy, hogy közben másolja Verne Utazás a Föld középpontja felé alaptörténetét. Amit humornak szántak, annak csak a fele erőltetett, de lehet, hogy egy kicsit kevesebb ami igazán üt. Az ötletgazdagság pedig minden második snittben megnyilvánul, feszültségben sincs hiány, de azok a fránya egysíkú karakterek miatt mégsem tudom jó filmként elkönyvelni. Sok pozitív érzelmet kiváltó jelenetet fel lehet eleveníteni, de maga az egész mű egy kicsit üres marad, hiszen a fő vonal, amin haladnak nincs egy fő karakter, vagy ha igen, akkor erősen háttérbe szorul. A képi világ pedig távol áll attól, hogy ezekről a ziccerekről elvonja a figyelmet. 
A Jégkorszak egy olyan franchise, aminek bár igen lassan, de azért biztos léptekben épül le az élvezhetőségi szintje. Nem hazudtolja meg a stílusát, próbál mindig más, de hasonló értékeket szembe állítani, csak ezek szellemi szintje fokozatosan csökken, így kevésbé marad hiteles. A célcsoport, vagyis a gyermekek számára azonban tökéletes választás 
lehet egy nyári mozizáshoz, de az idősebbek talán nem fognak olyan jól szórakozni.
