The Spirit - A sikító város

Újjabb képregény került a hoolywoodi gépezetbe, aminek rendezői székébe nem véletlenül ültették az utóbbi idők egyik legünnepeltebb képregény író-rajzolóját. Frank Miller a Sin City c. képregényekért felelős, és egyre szélesebb körben terjedt el a neve az abból készült mozifilm sikere óta. Will Eisner pár éve elhunyt alkotó nagyra értékelt művét kapta ezúttal be a filmszalag, amit talán nem baj, hogy nem élt meg az ötletgazda. Amennyit olvastam azt a pár lapot a Spiritből, totál lejött a film elején, hogy itt valami egészen mást akarnak lenyomni a torkunkon, csak nyakonöntötték a Bűnös város képi megjelenítésével, amiben amúgy Frank Miller profi. A látványvilágban abszolút nem, de a hangulatban sem találhatunk túl sok kivetni valót, azon kívül, hogy sokkal poénosabbra kellett volna venni a figurát. Ez azonban nem sikerült. A Spirit szerintem Leslie Nielsen főszereplésével készülő ZAZ paródiák stílusával lett volna hiteles, legalább is én így tudom elképzelni.

Mi is az a Spirit? Egy férfi, aki meghalt, de feltámadt. A dolog rejtélyességét meghagyják a film végére, hogy legyen min meditálni a nézőnek unalmas pillanataiban, amire bőven ad lehetőséget a film vontatottsága. A feltámadást egyébként... hmm, nem lövöm le a poént, azok számára, akik meg szeretnék nézni. A történetben szerepel még nagyon sok nő, mivel Spirit szereti őket, és mindegyiket az egyetlen szerelmének tekinti. Ez pedig némi humorforrást jelent, amit nem sikerült eléggé kibontakoztatni. A karakterek egyébként kevés kivétellel komolytalanok, Spiritnek nem sikerül közel kerülnie a nézőhöz, ellenben Samuel Jackson Octopus karakterével, ami végeredményben inkább vicces, mint feszültségkeltő. Mindenesetre a film erőssége inkább a látványvilágban rejlik, mint a történet vezetésében. Frank Miller maradjon inkább a füzetek kiadásánál, hiszen ott még nem nagyon hibázott, legalább is ekkorát. Ez a film önmagában amúgy enyhén élvezhető, de még éppen nem jó kategória. Értékelésem az imdb átlagával megegyező. 5 pont.