Az esemény
Természetesen a kritika címében szereplő cápáknak semmi közük nincs a filmhez, csak nem szeretném lelőni a filmben jelenlévő történés főszereplőjét, ugyanis ha valaki csak annyi előzetest látott, mint én a film megtekintése előtt, annak újdonság lehet, hogy ugyan, mi a fene is történik az emberekkel. Ugye, annyi kiderült, hogy az emberek egyszer csak megállnak és valami furcsa ok folytán meghalnak, leesnek a háztetőről, annyit elárulok, hogy egyszer csak öngyilkosok lesznek az emberek. Szóval kitör az invázió, és aki még életben van az menekül a dolgok elől, hogy nehogy ők is meghaljanak. A főbb szerepet Mark Wahlberg játsza, aki egy biológia tanár és feleségével és matek tanár kollégájával menekülnek.
A film már az elején belecsap a történések közepébe, rögtön egy tömeges cápatámadás szemtanui lehetünk, majd később találkozunk az életben maradás jelöltjeivel, akikre természetesen írtak egy kis Barátok közt féle bonyodalmakat, ami a végén majd elsimul, hiszen örülnek, hogy legalább egymásnak ott vannak és még élnek. Shyamalan, a film író-rendezője nem szokott hős karaktereket szerepeltetni filmjében, az átlagember kerül a természet feletti események melletti középpontba, nincs elnök, nincs evakuálás helikopterrel, nincs vagány gyerek, aki végül leírtja az ellenséget az AK-47-es Kalasnyikovval, vagy hirtelen rájön, hogy mit lehet tenni ellenük és aztán jó lesz. Ezért kerülhetünk talán egy kicsit közelebb a karakterekhez, hiába átlagosak, na és persze a kameramozgás, ami sokszor úgy van beállítva, mint ha valaki a háttérben filmezte volna az eseményeket, mint ha egy járókelő figyelne. James Newton Howard zenéje hatásos témákkal van ellátva, a hegedűszótól a hideg rázott esetenként. A kameramozgás máshol pedig lehetővé tette, hogy azt a semmit, ami jelen van, sokkal jobban látszódjon és félelmetesebb legyen.
Összességében nekem bejött a film, az ötlet elgondolkodtató és némi társadalomkritikával is meg van szórva, bár sok kritikában inkább butaságnak tartják, valójában többröl van benne szó. Nem árt, ha az ember figyelembe veszi, hogy vannak még olyan erők amik erősebbek és hatalmasabbak az embernél, és még csak meg sem érthetjük teljesen őket. Egy nyár esti blockbusternek megfelelő választás lehet, hiába áll csak 5.5-on az imdb-n, én egy 8-ast adtam rá.
A kritikám folytatását azok olvassák el, akik nem szeretnék megnézni a filmet, illetve már látták a filmet, mert lelövök egy pár poént.
Az esemény alaptörténetéte, miszerint a növények védekezésképpen megbénítják az ember önvédelmi mechanizmusát, ami hatására öngyilkosok lesznek, önmagában tényleg vicces feltételezés, de léteznek tudományos feltételezések a növények védekezési mechanizmusaival kapcsolatban, egyrészt ezen érdemes elgondolkodni, hogy mi van, ha tényleg képesek rá, és mi van, ha egyszer arra leszünk figyelmesek, hogy minden ellenünk fordul. A Holnapután c. film negatív kritikáinak is egyik oka volt, hogy túl nagyban gondolkodnak, de valójában azóta a már nálunk is igen jól észlelhető szélsőséges időjárási tényezők bizonyítják, hogy valami történik, valami változik olyan irányba, ami nekünk embereknek nem a legjobb és érdemes lenne tudomásul venni, hogy vannak még nálunknál erősebb, hatalmasabb jelenségek, amit talán sohasem fogunk teljesen megérteni. Szóval ne dobd el a szemetet kérlek!
A másik ami eszembe jutott a film kapcsán, hogy a növényi méreg a nagyobb embercsoportokat vette célba, amit ha gyűlölettel helyettesítek eszembe jutnak a szubkultúrák. Az emberek ugyanis csoportokba verődnek és felveszik a csoport normáit, célja ugyanaz lesz, mint a csoportnak és már mindjárt nem önmaga. A csoportok között pedig sokszor az előítélet ami a legjellemzőbb, ennek pedig legszélsőségesebb formája az elpusztítás, ami a filmben is jelen van. Szóval én azt a mondanivalót szűrtem le, hogy ne tartozz nagy csoportban, csak azért, mert többen vannak, tartozz inkább kiscsoportba, azért mert neked az a legjobb.
