Gravity
Hónapok óta állok és ülök értetlenül eme mozifilm előtt, hiszen kritikusok és nézők tömege imádja, bálványozza és alig-alig találtam embert, aki ne nyúlt volna magához a film megtekintése közben, vagy után. De tényleg! Volt, aki feszületet tartott elém, miután a film iránti nem tetszésemről adtam tanúbizonyságot. Ám pár nappal ezelőtt egy 9gag poszt alatti hozzászólásomban is meglehetősen pogány módon írtam le a véleményemet, ami nem kevés szavazatot kapott, így erőt vettem magamon és az amúgy is hanyatló népszerűségemre fittyet hányva pár apró SPOILER közepette mesélek nektek a Gravitáció című filmről.
Alfonso Cuarón most már végleg nevet szerzett magának hála ennek a filmnek és annak a bődületesen nagy bevételnek, amit a film hozott neki világszinten. Pedig szerintem Az ember gyermeke volt a csúcspontja, amit ugyan elismerek, mint sci-fi alaptörténet, de kivitelezés szempontjából kétségeim vannak vele kapcsolatban. Egy születendő gyermeket hurcolásznak a háborúban, stresszben van anya is, nevelőapa is, engem meg az érdekel, hogy milyen lelki betegségek alakulnak ki a gyermekben e spárati körülmények között, de véget ért a film, ahol elkezdődhetett volna... de most nem ez a mozi érdekel minket, hanem az az űrben játszódó történet, amire stílszerűen mondhatom, hogy súlytalan.
Igazából nagy teljesítmény Cuaróntól, hogy 80 perc alatt is képes unalomba ringatni a nézőt, jelen esetben engem, mert ez történt. De mi ennek az oka? Az, hogy művészfilm és egyszerű túlélő horror egyszerre. Szeretem a túlélőhorrort, de azoknak van egy olyan előnyük, hogy több szereplővel rendelkeznek, akik folyamatosan fogyatkoznak a film végére. Az egyes szereplők elhunyásának körülményei pedig képet adnak arról, hogy milyen félelmetes is a film célt (itt túlélés) akadályozó tényező (űr)... és valóban, nem tagadom, hogy van egy-két igen karfaszorongató pillanat a filmben, de sajnos ezek ilyen kis dózisokban vannak jelen, a szereplők fogyatkozása pedig... nos, ugye megvan George Clooney-nak az a pillanata, amikor ránéz egy nőre és tudjuk, hogy szex jelenet következik? Na, itt ezt a tekintetet akkor látjuk, amikor feláldozza magát, hogy annak a nőnek legyen némi esélye a túlélésre, akit fél órája sem ismer. Én pedig hiszek a túlélési ösztönben, a halálfélelemben pláne egy egészséges középkorú férfi esetében, de itt ezt kihúzták, kész egy karakter a kettőből már is hiteltelen.
A másik főhősünk Sandra Bullock, aki eddig sem győzött meg különleges színészi képességeiről, bár szerintem akciófilmekben túszként és komédiákban nem teljesít rosszul, a Gravitációban is csak azért nem tudom komolyan venni a figuráját, mert semmit nem írtak a szerepére, amiért érdekes lehet a számomra, amiért drukkolnék érte, még hogy drukkolnék? Majdnem azt vártam, hogy szegény ne érje el a Földet élve, mondjuk az lett volna csak igazán drámai és nekem is lett volna okom megsajnálni.
A képi világ viszont rendben van, tényleg hihetetlen szép és látszik a beleölt munka és pénz, de én a forgatókönyvbe fektetett munkáért jobban rajongok. 
