A zombik a társadalmi igénytelenség szélsőséges kivetülése, ezt már Romero óta tudjuk, aki végigzongorázta, hogy taníthatóak, persze ez lehetetlen küldetésnek bizonyulna, illetve szükség esetén az ő agyukba is kerül némi vérkeringés, és maguk is képesek lesznek a tanulásra (szakirodalom: Holtak napja, Holtak földje). De bármennyire is telített a pedagógia területe nem kis feladat, lényegében lehetetlen küldetés ilyen módszerekkel megváltoztatni a világot. Végül a legelemibb társadalomkritika dominál a filmben: Likvidálás. Persze csak, ha nem tudod kikerülni, de a zombiölés attól még népszerű sportnak számít az embernek maradtak között.

 

Bevallom, előítélettel ültem be erre a vígjátékszerű horrorba, ami abszolút optimista hangnemben regél az apokalipszis utáni pillanatokról, de hamar eloszlott ez az érzés és sikeresen tudtam élvezni az alkotást. Nem feladat azonosulni Jesse Eisenberg karakterével, aki bár nem a legjobb színész, de a töketlen főhős karaktere nagyon is illik rá, míg a machismo féle harcost kedvelők Woody Harelson laza és tekintélyt parancsoló figurájában találhatják meg a tiszteletet. A kemény csajok szimpatizánsai ugyancsak jó szemmel nézhetik Abigail Breslin és Emma Stone ügyködéseit. Szerethető bandává növi ki magát már a film felénél a négy főhős, bár kultkarakterré egyik sem fog válni. Talán Tallahasse (Woody), ha kicsit jobban odafigyelnek rá a következő részekben, amennyiben lesz rá példa… a bevételeket figyelve márpedig lesz rá példa. A film végére kialakuló családias hangulat is erre utal, mint ha számítottak volna a sikerre.

 

A kevesebb, mint 25 milliós költségeket nem is volt nehéz túlteljesíteni, de ennyi pénzből egy ilyen látványos filmet biztos sok munkába tellett megalkotni… vagy gyors, de precíz módszerekkel. Ha előadás után tippelem meg, úgy érzem 50 millió feletti költségvetést szavazok meg neki. Látszik mennyit számít a jó rendezés, elvégre a film tele van olcsó látványközpontú hatáskeltő elemekkel, amire abszolút vevő a közönség, azok nélkül kétlem, hogy sokat érne a film.

 

Nem is érdemes túl sokat várni tőle, és akkor kellemes meglepetés érheti az embert, de erősen az ember szájába rágják, hogy mitől zombi a zombi, és mitől marad ember az ember, miközben egy kicsit a régi Romero féle társadalomkritikát is gyakorolja, csak nem plázában, hanem vidámparkban festi le ugyanazt a képet. Amúgy ez is tökmindegy, mert a lényeg, hogy nagyon szórakoztató 80 perccel van dolgunk.