Wonderful Days - Korea 2003
"Ez nem csak animáció, ez maga a megtestesült mozivarázslat"... és tényleg! A Wonderful Days abszolút hű a címéhez, elvégre olyan gyönyörű képekkel operál, ami az animációs filmek történelmében teljesen egyedülálló és csodálatos látványvilágot jelent. Ebben a szemet gyönyörködtető cgi-dús sci-fi akciófilmben a számítógép alkotta képek szinte lemásznak a tévé képernyőről, amihez elképesztően hangulatos zene társul. Esetenként a szomorú, poszt-apokaliptikus jövőt pokolközeli állapotként ábrázolja, máskor pedig a reményteljes Mennyországot prezentálja.
Néhány szuperlatívuszban írt mondattal akár be is fejezhetném a filmről alkotott véleményemet, de ennél kicsit több rétegből tevődik össze egy alkotás, és ez a koreai futurisztikus történet minden más tényezőnél csúfos kudarcot vall. A történet ugyan még egész érdekes, sőt kifejezetten fontos mondanivalót erőltet, de a papírmasé karakterek jelleme nem csak önmagukban unalmasak, de sajnos abszolút kidolgozatlanok maradnak. Hiába, 80 perc alatt nehéz érdekesen elmesélni egy történetet, de bizonyíték, mint mindig, most is adódik rá, hogy unalmasan sosem lehetetlen összedobni egy filmet. Talán a japán anime kultúrát próbálták a koreaiak is vászonra vinni, így hát minden lényeges elem szerepel benne, mint a poszt-apokaliptikus világ, társadalmi ellentétek, ahol általában a hatalmon lévők töltik be a negatív hős posztját, olcsó hatáskeltő elemek, amik minden anime-ben hemzsegnek és természetesen az álomszerű flash-back pillanatok. Ezekkel önmagukban nem is lenne semmi baj, csak tényleg olyan, mint ha egyszerűen beleerőltették volna a filmbe, minden féle funkciót mellőzve. Az egyébként tényleg meseszép cgi-világot pedig némileg ledegradálják a hagyományos rajztechnikával megalkotott karakterek, amik azért nincsenek a helyzet magaslatán. Így a két stílus ötvözete inkább a visszájára sül el. Persze attól még akad benne bőven kiemelkedő jelenet, amikor úgy érezzük, hogy egy jó filmet nézünk, de a film egészére ez nem igazán jellemző.
Egy kicsit természetvédő jellegű film, szerintem kifejezetten fontos és realitás közeli társadalomkritikával illetve mondanivalóval rendelkezik, amin tényleg érdemes lenne elgondolkozni. De néhány jobban sikerült képsort, illetve score-t leszámítva a feledés homályába merülhet az egész film. Mondanám, hogy jobbat érdemel egy ilyen téma, de úgy érzem szerencsére nem csak a Dél-Koreában gondolkodnak, illetve nem csak kísérleti 
jelleggel, így talán hamarosan ismét találkozom ilyen történettel jobb körítéssel díszítve. 
