Fel /Up/

Az első komolyabb előzetes óta folyamatosan csak nőtt bennem a vágy, hogy végre lássam az új Pixar csodát, de igazából csak a Wall-E óta vagyok rajongója e franchise produktumainak. Sem A hihetetlen család, sem a L'ecsó, de még a Toy Story filmek sem kerítettek mélyebben a hatalmukba, bár tudtam, hogy komoly mondanivalóval rendelkező és szórakoztató filmekről van szó. Nem is tudom, hogy milyen megváltást vártam Carl Fredricksen nagy kalandjától, és hiába próbálta élesíteni az élményt a 3D-s szemüveg, végül a várt katarzis elmaradt. Persze ez nem jelenti azt, hogy a film rossz lenne, csak nem érdemes olyan magasra tenni a lécet, amennyit az imdb átlaga engedni sejtet. De költséghatékonyság érdekében is tudom ajánlani, hogy inkább a 2D-s verzióra fizessünk be, hiszen sokkal többet nem kapunk, illetve a film fő értékei egy másolt videókazettán is kijönnek. Persze a nagy kaland tényleg tartogat még olyan pillanatokat, amit a széles vászon jobban kihoz.

Maga a történet tényleg nagyon egyedi, hiszen nem sokunk gondolataiban fordul meg, hogy lehetséges egy házzal léggömböt, illetve vitorlát... vagyis terítőt bontani és elrepülni vele az elveszett világba. Ráadásul ez csak egy kis szegmense az ötleteknek, a fő gerincet mégis ez alkotja. A későbbiekben pedig megjelennek azok a morális pillanatok, amelyek nem csak a gyerekeknek, de az őket kísérő felmenőiknek is olyan tanító jellegű szempontokat vetnek fel, melyekkel azonban már több helyen is találkoztunk, sajnos még mindig kihaló félben vannak. Persze ez koránt sem jelenti azt, hogy unalmas lenne, de igazából annyira nincs is érdekesen prezentálva, hogy szuperlatívuszokban utaljunk rá. Amiben egyrészt egyedi a Fel és a legtöbb Pixar animációs film, hogy nem a fárasztó poénokra fekteti a hangsúlyt, viszont ez is nehezíti a film élvezhetőségét, hiszen egy jelenetre emlékszem, ahol őszintén felnevettem. Amire számítani lehet az a drámai vonal, illetve a kaland, ami rendkívül izgalmas, bár sokszor a legmegrázóbb jelenetek, pont azok, amik miatt magasabb korhatár besorolást kapott, a szülői felügyelet ugyanis ennél a filmnél ajánlott. Ez pedig a Nemo nyomában óta az első Pixar film, ami PG, azaz "Szülői felügyelettel ajánlott" korhatárt kapott.

Lehetne elemezni a filmet töviről hegyire, hogy milyen mondanivalókat sorakoztat fel, ahol közben tényleg megindító, de sajnos a karakterek nem vonzottak elég erősen magukhoz. Szimpatikus az álmát 78 éves korában kergető öregúr is, meg a vadonjáró jelvényért küzdő Russel is kedves figura, nem beszélve a Dug kutyáról, illetve a többiekről sem, de valahogy megmaradnak olyan súlytalannak, mint ha léggömbökről lógnának, a történet pedig nem segít rajtuk eleget. Persze a legtöbb kritikus még mindig Fel az egekig magasztalja a filmet, de az én szemszögemből csak egy erős közepes, amit azért merek ajánlani minden Pixar, vagy animációs film rajongónak, hogy tegyen vele egy próbát, de 3D-s térélményt nem ennél a filmnél érdemes kipróbálni.