Vérszörf /Blood Surf / Krocodylus/ - 2000
Egy rendező, az operatőr barátnője és két őrült szörfös elhatározzák, hogy az egyik cápáktól hemzsegő öbölben szörfözzenek az úszó rémületek között, majd a produkciót videóra vegyék és kész a szenzációs film. Néhány helyi lakos kíséri útjukat, élükön veterán hajóskapitánnyal és barátnőjével és bár sikerül néhány feszültségteli felvételt készíteni, nem a cápák a legnagyobb veszély, amivel szembe kell nézni a csapatnak. Sötét árnyak jelennek meg a víz mélyén, valami minden eddiginél szörnyűbb és veszélyesebb rém ólálkodik, ami nagyon éhes.
Nem is mondom tovább a történetet, ha eddig eljutották, akkor még az első áldozati vacsorát követően fel lehet állítani a statisztikát, hogy kik és milyen sorrendben csúsznak lentebb a tápláléklánc csúcsáról, mert ugye a csúcsról csak lefelé vezet az út, főleg ha azt nézzük, hogy kint a természetben, a krokodil birodalmában esélytelenek vagyunk vele szemben. Nagyjából erről szólnak ezek az állattámadásos filmek, hogy a természet beint az emberiségnek, ne legyen már olyan nagy arcunk, tiszteljük az állatokat. Mondjuk a film szereplői nem a tiszteletet hangsúlyozzák, sokkal inkább gyűlöletüket fejezik ki a nagyra nőtt, mindig éhes hüllő felé. Persze én sem rajongok azokért, akik megeszik a barátaimat, ismerőseimet és belőlem is szeretne lakmározni. A másik, amit elővesz a film, az a társadalomkritikus szemlélet, ami Spielberg Cápája óta sláger, miszerint nem zárjuk le a strandot, mert bevételkiesést okoz. Itt egy kapzsi rendező küldi operatőr barátnőjét a legmeredekebb veszélyhelyzetekbe is egy jó felvétel miatt. Az ő karaktere az, aki az emberi önzőséget keresztezi a felelőtlenséggel, mondjuk ezt már túl feltűnően teszi, de lehet, hogy direkt ilyen kisarkított az ő szerepe. A film pedig hemzseg a logikátlanságoktól, de ugyanakkor a sikertelen feszültségkeltést némi humoros helyzettel próbálja palástolni, de azokkal sem ér el különösebb sikereket. Inkább a szex jelenetek, amik felélénkítik az ember figyelmét. A speciális effektekről pedig tényleg sugárzik, hogy olcsó pénzből készültek, ahogy az egész filmet átjárja a késő-videókorszakbeli hangulat. Olcsó trükkök, olcsó színészek, olcsó sztori. Néhol azért kapunk pár profiközeli beállítást, de nem ez jellemző a filmre.
A Vérszörftől nem is szabad semmit várni, hiszen nem is ad semmi extrát, mint egy kellemes kikapcsolódást a műfaj kedvelőinek. Nem rossz film, hiszen leköti az embert, na 
meg 80 percre nem is nehéz egy helyben ülni, de 5 pontnál szerintem nem illik többre értékelni.
