Brüno
Ali G és Borat után Sacha Baron Cohen harmadik alteregója is világkörüli útnak indul a mozikban, hogy meghódítsa a világot és terjessze az igét. Felvehetném én is a kultursznob álarcot, de akkor is el kell ismernem, hogy az altesti és szexuális töltetű poénok még mindig hatásosak. Legalább is egy bizonyos mértékben és sűrűségben. A Brüno karaktere köré épített nemi- és nem identitást övező poénoknak azonban egyrészt sikerült túlzásba esnie, másrészt pedig nem igazán tudtak érvényesülni a más előjelű poénok. De mi is lett volna a művész célja ezzel a filmmel? Szemléltetni más kultúrák találkozását és bemutatni, hogy ez milyen konfliktusokat eredményez, mint a Boratban? Ezen célja ott csúszik el, hogy nagyon erős sztereotípiákat használ fel, amik talán csak erősítik a melegek felé irányuló előítéleteket, mint enyhítenék azt. De lehet egyszerű kandi kamera is, mely a Borat esetében még elég jól működött, de sajnos ott sem volt túl erős szintű a műfaj szellemisége, Brüno esetében pedig szintén elég humortalanra sikeredett a helyzetkomikumok nagy része, melyek többnyire a szexualitást vették górcső alá. De ott van még az egyszerű provokáció, vagy társadalomkritika, amely szerintem már így is túl népszerű műfaj kicsiny bolygónk lakói körében. Ha úgy vesszük az egy ugyanolyan sablon, mint amiből egy akciófilm vagy egy horrorfilm építkezik.
De azért meg kell hagyni, nem rossz színész ez a Sacha Baron Cohen, csak az a baj, hogy most olyan témát érintett, ami érdektelen és kiaknázatlan maradt, továbbá egysíkú gondolatvilágot vezet végig. Azért jó nézni, hogy milyen remek akcentussal és beleéléssel tette magáévá az osztrák meleg divatembert, kinek egyetlen célja, hogy sztár legyen, teljesen mindegy hogyan, csak legyen a középpontban. Igazából ezt sem tudtam eldönteni, hogy ezzel a karakterrel az emberek sztárvilágról alkotott gondolatvilágát szeretné tükrözni, vagy a fiatal minden áron befutni akaró tinik lelkivilágát testesíti meg, illetve figurázza ki. Mondjuk az a húzása, hogy a nemi identitás zenei stílussal ábrázolja, szerintem nem volt ügyes húzás tőle, bár stíluszerű. Ugye szerinte a férfias hetero az a kifejezett rock/metál, míg a homoszexualitást a Love Parade-ra hajazó house/trance műfajjal szemlélteti. Elhiszem, hogy a művész szeretne kiállni a melegekért, de ezzel a filmjével csak a tüzet szítja egyes nézők körében, önmagában vígjátéknak pedig nem elég jó. Váljon a film mentségére, de hihetetlenül rövid, alig 70 perces. Úgy érzem ez pont elég volt ebből a jelenségből, és nem a homofób beszél belőlem. Aki ismer, az tudja, hogy 
mennyire toleráns vagyok azokkal szemben, akikkel a társadalom intoleráns. De ez a film nem éri meg a körülötte lévő hype-ot. Néhány kellemes pillanatot leszámítva az egész önmagában csalódás.
