Vérző olaj - There will be blood
A western műfaj egy ideig halott műfaj volt, ám napjainkban sikerült a képi hangulatot némileg visszahozni. Sokáig úgy éreztem, hogy Micheal Bay stílusjegyei fognak visszaköszönni, ha újra hasonló filmet látok. Pátoszos zene, lenyugvó nap, lassított felvételben felrobbanó postakocsi, és mindez a háttérben, mert a kamera közben a két 
főhős merev tekintetére közelít, akik méregetik egymást, és hatáskeltő elemek segítségével húzzák a nézők idegeit. Nem éppen ezt kaptuk. Először Az ajánlat c. ausztrál film segítette elő, hogy újra kapjunk valamit a rég kihalt western hangulatból, ám egy kicsit művészibb oldalról közelítette meg a témát. Majd a Nem vénnek való vidék volt, amiről még messziről rá lehetett fogni, hogy western és nagyobb közönséget is megmozgatott.A Börtönvonat Yumá-ból c. filmről pedig egyelőre nem tudok nyilatkozni sajnos.
A Vérző olaj inkább egyedibb képi és hangzás világgal rendelkező western, ha lehet ezt a műfajt ráaggatni. Egy olajfúrással foglalkozó üzletember, Daniel életét vezeti végig attól a ponttól, hogy először talált olajat, majd sikeres olajvállalkozóvá vált, végül pályafutásának/életének végét mutatja be. Közben munkásságának akadályait, egyházhoz való hozzáállását, illetve a fiával kapcsolatos viszonyát mutatja be.A film különlegessége, hogy egyáltalán nem a szokásos sablonokat veszi elő, olyan stílusa van, ami még azok számára is zavarba ejtő, aki látott már európai művészfilmet. A rendező Paul Thomas Anderson (Magnolia és Boogie Nights) ne keverjük össze a Mortal Kombat, Halálfutam, A kaptár, Alien Vs Predator, Halálhajó rendezőjével, aki egyszerűen csak Paul Anderson. Nagyon szépen válogatta össze azokat az elemeket, ami igazán egyedivé teszi a filmet. Az első nagyszerű húzás Daniel-Day Lewis főszereplése, aki meg is kapta az Oscar díjat a filmben való szerepléséért. Sikerült olyan magas szinten magáévá tenni Daniel Plainview figuráját, hogy minden bűne és gaztette 
ellenére is közel kerül hozzánk és érdeklődőek maradunk életének későbbi szakaszaira. Etikailag megkérdőjelezzük az ő viselkedését, életmódját, mégis felnézünk rá megjelenése és zsenialitása miatt. Vele ellentétben áll az egyház embere, Eli Sunday, akit A család kicsi kincsében megismert Paul Dano alakított. Őt már talán az első jelenetét követően elkönyvelhetjük a film negatív hősének, akinek megjelenése irritálhat bennünket, ezt pedig, hogy dobálózzak az aranyemberrel, Oscar-gyanus teljesítménnyel mutatta be a filmben. Ha van igazság, akkor hamarosan találkoznunk kell vele az Oscar gálán. Az operatőri munka a másik nagyszerű tényező, ami erősíti a film különlegességét. Olyan finom távokból és mozgással közelíti meg az eseményeket, hogy olyan érzésünk támad, mint ha valahonnan a háttérből figyelnénk az eseményeket. Talán ez még jobban érződne, ha 3D-s változat létezne és azt néznénk, de ez csak hipotézis. Mellesleg a kamerát kezelő Robert Elswit szintén meg kapta az Oscar díjat munkájáért. Nem csoda, hiszen minden beállításon és mozgáson érződik, hogy okkal mozog vagy áll az a kép úgy, ahogy. A zenét elég minimálisan használták, talán nem is volt szükség rá, hiszen a főhős némely monológja már muzsikának is beillett, annyira jól játszik. Ha mégis felcsendül valami háttérzaj, az sok esetben tökéletesen eltalálja, hogy mi illik az adott jelenethez. De van, hogy nem tudjuk hová tenni az adott taktusokat. Ilyen már rögtön a nyitó képsor, illetve a záró jelenethez felcsendült zene, amik mint ha direkt próbálnának eltérni a törvényszerű hangulattól. A történet sem áll gyenge lábakon, de őszintén szólva két és fél órára egy kicsit vontatott a sztori vezetése. Mondjuk épp ebben rejlik a film szépsége, hagyja a nézőt, hogy átgondolja az adott jelenetet, mert igazából nem rágja a néző szájába, hogy mi is történik.
Néhány apróságtól eltekintve egy tökéletes amerikai western képi hangulatú drámáról van szó. Első megtekintésre talán nem is nagyon fogja meg a nézőt, sőt talán örül, hogy véget ért az előadás. De ha így is hatott, később biztosan motoszkál az ember fejében, hogy na most tényleg valami különlegeset láttunk. Azoknak ajánlanám, akik leállnának egy kicsit a 
gyors tempójú, minden jelenetben beszólós tipikus amerikai filmekről és valami európaibb tálalású amerikai filmet néznének meg.
