Képlet (Knowing)
Mi lenne ha? Ez az egyik legnépszerűbb kérdés, ami felmerül egy jó fantáziadús film ötlete esetén. Nem is rossz elképzelés, amit Ketrecz Miklós (Nicholas Cage csak honosító kedvemben vagyok) kíséretében mutatnak be, bár már régen elgondolkoztam a Képlet befejezéséhez hasonló végkifejletről és vártam, hátha lesz elég vér Hoolywood pucájában, hogy meg merjen lépni egy ilyen kaliberű lépést. A bevételek lefutását tekintve jó húzás volt, hiszen a szóbeszéd elterjesztette, hogy most kivételesen valami szokatlant kapunk, amire érdemes rászánni két órát, de én most többet nem is szeretnék mondani a fináléról. Legyen elég annyi, hogy az utóbbi idők legjobb befejezését élhettem át.
Sajnos az ezt megelőző 100 perc nem alkalmas arra, hogy ilyen magasságokba emeljem. A történetről csak annyit mondanék, hogy főhősünk kezébe akad egy 50 évvel ezelőtt megírt cetli, amiből kiolvashatóak az addig bekövetkezett katasztrófák, amik lezajlottak. Ezt követően pedig a jelentől számítva csupán pár szám sorakozik, amik jelzik a közelgő katasztrófát és az eseményben elhalálozott áldozatok számát. Az első logikus gondolatom egy ilyen információ esetében az volt, hogy ha ismerem a helyszínt is, akkor ne közelítsem meg azt, ám az alkoholista csillagászt játszó Nicholas Cage példamutatóan próbálja befolyásolni a jóslatot, ami kicsit emlékeztetett az Asimov Alapítványában olvasott pszichohistóriára. Más oldalról pedig a Végső állomás filozófiáját véltem felfedezni, ami szerint a halált nem olyan könnyű kijátszani, ha az kiszemelt magának 81 áldozatot, akkor ott meg fognak halni annyian. Vajon sikerül-e főhősünknek életet menteni a sors elől? Ne az írásomból derüljön ki!
Egy kis misztikum is helyet kapott a filmben, hogy ne legyen olyan könnyű dolga az agytekervényeknek. Vannak olyan tényezők a filmben, melyek miértjén bőven lesz időnk rágódni, amikor a semmilyen képeket nézzük. Alex Proyas A holló és a Dark City rendezője jelen esetben is igyekezett nyomasztó vagy vészjósló hangulatot teremteni azzal, hogy a színeket az extravagánstól visszaállította minimálisra, de ez sokkal jobban sikerült volna, ha Shyamalan stílusát próbálja leutánozni. Amennyiben pedig sikerül leplagizálni az ő filmjeinek hangulatfokozó elemeit, talán az év egyik legjobb filmje is lehetett volna. A sablonos karakterek sablonos vezetésén túl pedig sikerült néhány ma divatos jelenettel is erősíteni a film átlagosságát. Gondolok itt éppen az eseménydús jelenet hosszú vágás nélküli bemutatására, csak amíg eddig találkozhattunk ennek a sémának nagyon kellemes megvalósításával, itt nem működött olyan izgalmasan, mint mondjuk Az ember gyermekében. Viszont ugyanennek a jelenetnek a kézikamerás felvétele sokat dobott a szcéna hatásfokán. A színészek ugyan elég jól játszanak, de szerepüknek nem sok súlya van, így nem kerülünk elég közel hozzájuk és a film végi katarzis sem üt olyan nagyot, mint ami benne rejlett a forgatókönyvben.
Összességében a Képlet nem rossz film, mert jó, csak egy kicsit csiszolhattak volna néhány elemén. Persze látszik pár állomásnál, hogy nem mertek magasabb költségvetést megállapítani neki, mint a jelen becsült 50 millió dollár. Pedig igazán erős produkciót lehetett volna összerakni még egy kis plusz odafigyeléssel és nem érződne annyira a tévéfilmes jellege. Elképzelni is jó, hogy mit hozhatott volna ki ebből például Roland Emmerich, sőt, talán a 2012-vel hasonló élményben lesz részünk november 13-án, ahol 
egy durván háromszor ekkora költségvetéssel gazdálkodtak. De vajon lesz-e ilyen merész az ötlet is?
