TERMINATOR MEGVÁLTÁS (TERMINATOR SALVATION)
Lassan sajnálhatjuk ezt a Christian Bale fiút, mert látszólag igen magasra ível a pályája, gondolok itt arra, hogy kapásból a második kultkarakter szerepét kapta meg a jövőbeli vezető John Connor esetében, de ahogy tavaly A sötét lovagban, most sem ő a film középpontja. A Batman filmben a címszereplő helyett inkább Joker és Harvey Dent, illetve még Gordon felügyelő is dominánsabb jelenetekben feszítettek, ráadásul az új Terminator film nyitódarabjában sem ő az igazi sztár. Az első két mozi alapján John Connor egy igazi vezéregyéniség, akár beszéltek róla, akár Az ítélet napja beli Edward Furlong karizmájára gondolunk. Kár, hogy valójában a Mostow által rendezett harmadik rész, a film elején majdhogy nem az ereit vagdosó emos-drogos-lecsúszott-punkra hajaz némely jelenetét szemlélve.
Az viszont nagy ötlet volt, hogy ne John Connor legyen a film legnagyobb alakja, de még csak ne is tartozzon az ellenálláshoz. A Sam Worthington játszotta Marcus Wright sokkal közelebb kerül a nézőhöz, egyrészt fontosabb szerepet is játszik a filmben, másrészt az ő útján keresztül jutunk el az ellenálláshoz. A nagy John Connor pedig háttérbe szorul, vagy úgy is mondhatnánk, hogy Marcus trashing his scene. Ugye emlékszünk még, hogy kiborult Bale, amikor az operatőr a szemébe világított. Talán épp ő rá vetítette ki azt a feszültséget, amikor érezte, hogy már megint nem ő lesz a film vezéregyénisége. Sokkal inkább azért vigyáz mindenki az ő személyére, mert hisznek a megjövendőlt legendának, miszerint ő fogja sikerre vinni a gépek elleni háborút, valójában a megmentő, a céltudatos akcióhős, akire rábíznánk az emberiség sorsát, kicsit távolabb áll tőle, mint mondjuk egy Rambotól.
Marcus, bár nem a jövőből érkezett, de megkapta az első jelenetben mesztelenül felbukkanó ember funkcióját, csak sajnos ezt hibásan használták, hiszen a Terminator filmek alkották ezt a sokáig alkalmazott akciófilmes sablont, miszerint kell egy jelenet, ahol egy feszes pucér férfi segget mutatnak premierplánban. Márpedig a Terminator Megváltás tele van a Cameroni klasszikusokra való kikacsintásokkal, főleg beszéd szintjén. Már az egyik előzetesben is elsütik a sokak által ismert "gyere velem, ha élni akarsz" mondatot, de a filmben még sok ehhez hasonló csemegére bukkanhatnak a rajongók, leszámítva a "Hasta la vista, Baby!-t", amire azért mégis találni egy erős utalást. Szóval nagyobb részt, és egyéb ötlet híján inkább a régi filmeknek állít emléket, amik azért valljuk be, hogy mind ugyanolyanok voltak. Mind a három film arról szólt, hogy kergetőznek egymás elől, csak a második részbe Cameron mester még bele tudta tenni azt a stílusjegyet, ami kicsit eltérő stílust képviselt, ráadásul trükkök szempontjából is a kor legnagyobb ágyújának számított. A harmadik rész pedig az első kettő fúziójaként funkcionált egy amatőr rendező mellett... mondjuk Cameron mellett majdnem mindenki amatőrként hat. Az új trilógia első darabja viszont már a kőkemény poszt-apokaliptikus háborúban játszódik, és a fő cselekmény szempontjából megint az a fő szál, hogy megvédjék a kulcsfigurákat, nevezett Kyle Reese és John Connor. Pedig nekik már önmagukat kéne megvédeni, nem egymást. Azért szépen összekeverték más szálakkal, ami egy kicsit elnyomta ezt a sablonszerű ízt, de hiányzik belőle a klasszikus Terminatori hangulat.
A megvalósítás igen profi látványvilággal bír, ez már az előzetesekből is kiderült, de azért még bőven van látszatja a cgi-jeleneteknek. Mindenesetre szépen beleillik a képi világ a jól megkoreografált akciójelenetekbe, amik elsőrangúnak bizonyulnak. Ez a McG nagyon tud akciójelenetet rendezni, de filmet már kevésbé. Ennek ellenére még mindig úgy érzem, hogy nem volt annyira elhibázott döntés az ő segge alá tolni a rendezői széket, mert a mai iparos műszakokat szemlélve egész jól teljesített. Sokak kedvenc tünde zeneszerzőjét pedig mindig is alaptalannak éreztem a karmesteri munkálatoknál, és ismét bebizonyosodott, hogy Danny Elfmannek a rémelemekkel díszített gyermekfilmeknél van a helye, és Tim Burtonnál. Ha pedig James Cameron nem is rendezné a filmet, a hangulat másik alapvető tényezőjét leszerződtethették volna, biztosan jutott volna Brad Fiedel zeneszerzőnek is a 200 millió dolláros költségvetésből, hogy ismét elhozza nekünk az igazi Terminatori taktusokat. A 3. részben alkalmazott Marco Beltrami jellegtelen témáinál azonban sokkal jobban teljesít, bár úgy éreztem, inkább a Pitch Black-ből lopta a zenét, mint a Terminatoros hangszínt próbálná felidézni Elfman zenéje.
A Terminator Megváltás hiába játszódik a legnyomasztóbb közegben mind közül, mégis kiharcolta a stúdió az alacsonyabb korhatárbesorolást, amit valaha mértek Terminator filmnél. Így el kellett távolítani néhány oda nem illő jelenetet, köztük egy kiborgiát, illetve több durvább jelenetet. Van olyan jelenet, ahol látszik a hiány, máshol viszont az egyes karakterek motivációja tűnik logikátlannak a hiányzó tekercs ismerete nélkül. A rendező szerint a DvD változaton egy 30 perccel hosszabb változat fog szerepleni, ahol az egyik jónő főszereplő fedetlen keblét is megcsodálhatjuk, és talán leszakadt végtagokkal is számolhatunk, már aki erre vevő.
A poszt-apokaliptikus sci-fi akciófilm nem hibátlan, ad bőven pofonokat a régi T-rajongóknak, de azért igen tisztességes munka. Természetesen nem érhet fel James Cameron mester egyik két legjobb filmjéhez, de a Jonathan Mostow féle T3-nál utcahosszal jobb. Ezt a vonalat nem lenne hülyeség folytatni, mert sok jó dolog kisülhet 
még belőle, csak ugye a bevételi adatok lehet, hogy megálljt parancsolnak a projektnek. Eddig mindenképpen az idei gyérebb felhozatalhoz képest a legjobbak között van nálam.
