Reneszánsz (2006)
A francia művészfilmekről lehetne jókat írni, de a mozgalmasabb, vagy látványosabb filmek közül nagyon nem sikerül nekik maradandót alkotni. A Reneszánsz is egy ilyen példány. Fogták a Sin City képregényének noir stílusát és mozgó formába öntötték és utána tapsolhatunk, mert mindjárt hasonlíthatjuk is a Sin City-hez, ami majd elcsalja a nagyérdemű közönséget a moziba/tékákba, hogy megtekintsék ezt a formabontó stílust.
A látványvilág kizárólag a fekete és fehér színek játékáról szól, kevés kivétellel, ami új értelmezést ad a fekete-fehér kifejezésnek. Mondhatni, hogy néhol igazán szemet gyönyörködtető megoldások születtek, ám a látványvilág kevésbé festi le azt a monumentalitást, amit mondjuk egy színes rajz- vagy animációs, ne adj isten élő szereplős film kihozott volna ezekből az elképzelésekből. Így rögtön a látványt sem tudom tökéletesnek titulálni, hiszen hiába egyedi és szép, nem elég részletgazdag, holott tisztán látszik egy-egy beállításnál, hogy most nagyon meg akar mutatni valamit. Az szerintem pont nem úgy sikerült. Tényleg látszik a végeredményen az animátorok izzadságcseppekkel teli, lázas munkája, de mégsem olyan, ami kielégítené a szemet.
Második gyenge pontként a történetet és annak tálalását említeném meg. Fel sem tűnt nekem, hogy a sok pozitív kritikaként elsősorban a megvalósításra hívják fel a figyelmet, pedig az csupán egy kisebb összetevője az egész filmnek. Ami sokkal inkább eladhatóvá tesz egy filmet, a sztori jelen esetben a létező leggyengébb sablonokat követi, ami kihat a párbeszédek tartalmára és stílusára is. Elrabolnak egy 22 éves lányt és a buzgómócsing, de magányos rendőrtiszt beleásva magát az ügybe folytatja hadjáratát, majd a film felénél fel is függesztik, ő persze csúnyán nézve felettesére, dühösen lerakja neki a jelvényét, aztán a végére marad egy-egy gyenge csavar is, ami már senkit nem izgat, de nem is különösebben meglepő a film noir-os hangulatához. A történetvezetés igen vontatott, pláne ezekkel az unalmas karakterekkel, mint Karas, aki tulajdonképpen látens emo, de vehetjük társaként az elrabolt lány nővérét is, akinek csupán annyi funkciója van, hogy időnként együttérezzen Karassal, és további halálvágy... vagy halálunalmas élettörténeteket osszon meg, aminek hanglejtésében is fellelhetőek a szuicid hajlamok. A többi karakter pedig eltűnik a film hátterében lévő fekete-fehér szürkeségben, nem érezzük a súlyukat eltekintve egy-egy apró jelenetecskétől.
A Sin Cityben voltak érdekes karakterek, még érdekesebb történettel, ami pedig tovább emelte annak imázsát, az vagy a fekete humor, vagy a tényleg izgalmas történet végi csavar, de ne feledkezzünk meg a rugalmas és pergő iramáról sem. Ez mind hiányzik a Reneszánszból, és nincs benne semmi egyéb, ami erősítené a film minőségét. Az imdb -n ehhez képest viszonylag magas (6.8) pontszámot képvisel, de nálam csak 3 pontot ér.
