Coraline és a titkos ajtó

Nem tetszik az életed? Unalmas a világod? A szüleid nem figyelnek rád? Mit szólnál hozzá, ha találnál egy titkos átjárót egy másik világba, ami pont olyan, mint amit megszoktál, csak minden nagyon varázslatos. Anya, aki nem főzött, most a kedvenc ételedet készíti el, apa, aki a munkába temetkezett, most a legjobb fej, akit ismersz, tiéd a legszebben berendezkedett szoba a világon és a szomszédok is csak azt lesik, hogy miben szórakoztathatnak el téged. Kicsit furcsa volna elsőre, de ha arról lenne szó, hogy örökké ott maradnál, komolyan elgondolkodnál rajta. Persze jobb, ha óvatos leszel, mert a látszat néha csal. Ami a gyermeknek jó, az sokszor károsabb, mint amit elutasít.

A Coraline és a titkos ajtó c. film Neil Gaiman regénye alapján készült, tőle már mozgóképes formában láthattuk a Tükörálarc c. filmet, mely még igen alacsony költségvetésből készült, de köze volt a Beowulf c. animációs orgiához is, most pedig az a Henry Selick rendezett stop-motion technikával egy egész estés filmet, akihez a Karácsonyi lidércnyomás is fűzhető. A film elkészítési módja igazán ritkaság a mai technikai színvonal mellett, de van egy olyan hangulata, ami kissé félelmetesebbé teszi a környezetet. Másodpercenként 24 fénykép készítése és annak sorbarendezése, lejátszása nem kis dolog egy szűk másfél órás produkcióban, ami csak nyomokban tartalmaz egyéb számítógépes effektusokat.
A történetet már sikerült fentebb árnyalnom, most csak rávilágíthatok, hogy a történet két szélsőséges nevelési módot helyezi egymással szemben, az egyik a ráhagyó vagy elhanyagoló, a másik véglet pedig a túlgyámolító. Később, ahogy Coraline-nak megtetszik a túlgyámolító, a mindenben a kívánságát leső szülők világa, úgy mutatja be, hogy mennyire káros is ez a módszer a gyermek számára, ahogy el is hangzik a filmben. Ezek a szülők megeszik a gyermekek életét. Nem véletlenül ábrázolják kannibálként, vagy gonoszként, illetve a pókhálóból és a pókszerű anyáról nekem a fekete özvegy jutott az eszembe, ami mondjuk a hímet eszi meg párzás után, mondjuk ez esetben is sikerült háttérbe szorítani a másik világbeli apa szerepét. Mintha őt is megették volna.

A megvalósítás, a hangeffektek, a képi hatás szerintem igazán nagyszerű, a történettel sem lenne semmi probléma csak, nos. Nem az én korosztályom. Ahogy az index kritikája indított "6 év alatt garantált az ágybavizelés". Szóval ez olyan gyerekfilm, amiben nem kevés mondanivaló van, valahogy mégsem nőtt fel az én szintemre, hogy aztán igazán jókat tudjak mondani róla. Néhány extrát leszámítva elég egyszerű, de azért némileg izgalmas film. Azért tényleg nyugodt szívvel tudom ajánlani bárkinek, aki szereti a sötét hangulatú meséket, illetve szívesen néz Tim Burton filmeket. Tőlem csak egy erős 6-os értékelést kap, de az imdb-n 8.2 ponton áll 8000 szavazattal. Ezzel épp, hogy lecsúszott a 250 legnépszerűbb listájáról. Apropó: ez az első 3D technikával készített stop-motion bábfilm. Sajnos én csak 2D-s változatot láttam, de most, hogy Budapesten több 3D-s terem van, reménykedem, hogy vidéken is kialakítanak egy Digitális termet, mondjuk itt keleten.