Benjamin Button különös élete (The Curious Case of Benjamin Button)

Minden kritika és vélemény a kritikus szubjektív véleményét tükrözi, így talán nem is létezik olyan alkotás, amiről egyforma vélemények születnek. Így vagyok én Benjamin Button történetével is. A kritikai és nézői visszajelzések szerint az év egyik legkiemelkedőbb filmjévé kellett volna kinőnie magát, figyelembe véve, hogy az alaptörténet az én fantáziámat is nagyon megmozgatta. A különös és hatásos képi világ már majdnem Tim Burton-t idézte, de valahogy sokkal komolyabb és valósághűbb maradt hála azon speciális effekteknek, amik alkotói jogosan vitték haza az arany szobrot. Ez a kimagasló tényező, ahogy a nem mindennapi történet is lejött az előzetesből, ami velem együtt sokakat elcsábított a moziba, mert mindezek együttese egy nem mindennapi történetet ígért.

Mégis keserű szájízzel gondolok vissza Benjamin Button életére, hiszen a legnagyobb durranásokat ellőtték az előzetesben, és csupán köntösként kísérik végig egy átlagos ember, nem mindennapi életútját, ami a végére kiszámíthatóvá vált. Az első egy óra kifejezetten izgalmas volt, végre részletesebben megismerkedhettünk azzal, amire vártunk, de ahogy az öregember fiatalodik és egyre inkább Brad Pitt kap szerepet, megfigyelhetjük játékát is, aminek Oscar jelölése egyre inkább az év poénjává nőtte ki magát nálam. Ahogy halad a történet előre nem kapunk mást, mint egy átlagos életpályát, amiben a fő szerepet a film végére természetesen a szerelmi szál kapja. Addig pedig további viszonyokról kapunk árnyalt jellemzést, de végig tudjuk, hogy hol fog kilyukadni a gumi... ez egy nagyon rossz szóvicc volt, ami próbált utalni a film második felének talán egyetlen fordulatára, aminek mind felvezetése unalmas volt, továbbá, ha nem is egyértelmű, de nem különösen meglepő. A film vége pedig egyértelműen az, amire számítottunk, minimális adalékanyaggal, egy ember életének levezénylése a születésétől a haláláig, közben pedig az adott történelmi korszak bemutatása, mint a Forrest Gump esetében, csak ezek árnyalása Robert Zemeckis filmjében klasszisokkal jobban sikerült, mint a jelen tárgyalt eposzban, ahol csupán megemlítenek egy-egy jellemző elemet, de egyáltalán nem tárgyalják ki, illetve a főszereplők személyei távolról sem olyan vonzók, mint a régen klasszikus drámában. A látványelemek kihangsúlyozására még egy mozgalmasabb fejezet is feltűnik az előzetesben, ami sajnos meglepően hirtelen ér véget és a folytatás is tartalmaz egy olyan elemet, ami az eddigi tökéletes látványorgiában, mint durva hejesírási hiba az írásban jelenik meg... a hiperaktív cgi-effekt.

David Fincher rendező (Hetedik, Harcosok klubja) már a Zodiákusnál is csak minimálisat adott hozzá a nyers anyaghoz, ez esetben sokkal könnyebb helyzetben volt, jobb lett a hangulat, de valahogy nem állt össze egy olyan szerethető egyveleggé, amire szívesen gondolunk vissza. Hiányzik belőle az a hangulat, ami az Alien harmadik történetét is egyedivé tette a sorozatban, nincs benne olyan összetartó erő, ami érdekessé teszi azt, amiről tudjuk, hogy mi lesz a végkimenetele. A nézőknek mégis nagyon tetszett a visszajelzések alapján, hiszen az imdb 145. legjobb pozícioját foglalja el a legjobbak listáján, már csak 8.2 ponttal. Volt ez sokkal magasabb is, és úgy érzem, hogy még fog lejjebb is csúszni. Én már megadtam neki az 5 pontot, saját élményeim ennyit tükröznek. Fincher talán nem az én rendezőm, de régi filmjeinek (Hetedik, Harcosok klubja, Játsz/ma) még kell adnom egy-egy esélyt érettebb fejjel.