Made in Hungária (2009)

A Valentin napi magyar vígjátékot idén sem ússzuk meg, de most nem Sas Tamás bácsi szolgáltatta nekünk a bárgyú romantikus történeteit, hanem a Tibor vagyok, de hódítani akarok és az Idegölőt jegyző Fonyó Gergely. Fenyő Ivánt azonban nem úsztuk meg, viszont csak mellék-szereplőként parádézik, de így is elég teret kap, hogy kibonta-kozhasson és felsorakoztassa a színészi tudásának tárházát. Én amúgy kezdem csípni ezt a színészt, mert arcszerkezete szerintem eleve arra termett, hogy ilyen nagyképűen vigyorogjon a vászonról, ő pedig ezt teljes arcszélességgel ki is használja. A Made in Hungária amúgy végképp nem erről szól, hanem Fenyő Miklós 60-as évekbeli Magyarországra való visszatéréséről, és hogyan alapította meg a Hungária együttest. Miki szerepére pedig Szabó Kimmel Tamást találták a legalkalmasabbnak, aki a Megy a gőzős c. filmben már megmutatta, hogy jó színész. Csak sajnos hiába végzi jól a dolgát, ha a karaktere eleve nem lesz szimpatikus az ember számára. Már akinek. Szerethetem bármennyire is a kiválasztott betétdalokat, amik szinesítik a filmet, főhősünk inkább csak amolyan frenkiző-lázadó kategóriába csúszik, ami kevésbé szimpatikus, mint az a legenda, ami a zenéjét körbejárja.

A film különben a musical kategóriába esik, ezzel azonban csak annyi a probléma, hogy túl kevés a zene. Bár a musical maga sem a kedvenc műfajom, nem szeretem, ha azzal lassítják a történet folyamát, hogy egy-egy eldöntendő kérdésre egy 3-4 perces dalbetéttel válaszolnak, de most lényegesen kevesebb zenei betéttel felemássá vált a film hangulata. Egyik percben a 60-as évek kommunizmusát tükrözik hűvös hangulattal, két óvatos vágás után pedig a Csókkirályt hallgatjuk nem túl jól megkoreografált táncjelenetekkel. De sokkal kínosabbnak éreztem a dübörgő vidám zenét felváltó drámai jeleneteket. Mintha a Mamma Mia! és a Sötét lovag tekercseit felváltva vetítenének. Külön-külön jó lenne, de együtt nem működik. Továbbá néhol zavarbaejtően realisztikus jelenetsort túl hirtelen töri meg a zenés táncos fantázia elemei. Amúgy azt vártam, hogy lesz némi humorforrás is, de szomorúan vettem tudomásul a film végén, hogy az egyetlen komikusabb helyzetet az előzetesben ellőtték. Scherer Péter karaktere lett volna még, aki ezt a feladatot hivatott volna teljesíteni, de az ő jelenetei egészen másra sikeredettek. Egyébként jól hozza a figurát, ha azt nézzük, hogy tőle ez elég szokatlan szerep.
Vannak amúgy jól kidolgozott sablonok ebben a filmben, de nem lett olyan jól összerakva, az arányokat nem sikerült úgy eltalálni, hogy teljes egészében élvezhető legyen a végeredmény. Mindenképpen meg kell említenem a szépen kidolgozott díszleteket és a képi megjelenítést, bár 450 millió forintos költségből ez elvárható is volt, hogy szépen vigyorogjon a háttér és hozza a 60-as évek hangulatát.

Nem tartom jó filmnek a Made in Hungáriát, az eddigi visszajelzések viszont nagyon pozitívak. Ezt magyarázhatjuk a zene felőli elfogultsággal. Az imdb-n jelenleg 7.6 ponton áll 30 szavazattal. Ebben a 30-ban még nem volt 4-es szavazat... az enyémmel most már lesz, mert ennyire értékelem a filmet. Azoknak ajánlom ezt a filmet, akik azon túl, hogy szeretik ezt a fajta zenét, érdeklődnek némileg a magyar történelem e korszaka iránt is. Én azt hiszem ezzel épp elégszer láttam ezt a filmet.