Nem is Arnold Schwarzenegger volt, aki felelős a Terminátor sorozat kult státuszba való kerüléséért, hanem a film író-rendezője, James Cameron, aki 12 év után decemberben hoz nekünk új filmet. Vajon miért tűnt el a 80-90-es évek legjobb akciófilm rendezője a Terminator néven futó filmek stáblistájáról? Egyszerű a válasz. Az ő elmélete szerint a sorozat a második résszel befejeződött. Cameron szereti a happy endet, és a Terminator 3. része az ő pozitív kicsengésű befejezését továbbvitte egy pesszimista gondolatmenettel, amit idén nyáron vezetnek tovább. Állítólag James Cameron A Végső megoldás: Halál kapcsán is megharagudott David Fincher rendezőre, mert az lerombolta az ő optimista lezárását a Bolygó neve: Halálban, amit még James Cameron jegyzett. A Terminator esetében sem volt így, hiszen a filmhez elkészült az a befejezés, ami ha bekerül a végső vágásba, akkor ezen a vonalon semmiképp sem folytathatták volna a történetet. Azonban a kamionsofőrből lett rendezőnek szokása, hogy jó hosszúra vágja filmjeit, szinte minden alkotása meghaladja a két órás játékidőt, így a Terminator 2 - Az ítélet napja is elég hosszúra nyúlt. Utasítást kapott hát a stúdiótól, hogy rövidítse meg néhány jelenettel, és kb 15 perccel meg is lett vágva a végső film. Az eredeti befejezés további egy percnyi játékidőt jelentett volna, így egy rövidített monológba sűrítette az alternatív befejezés lényegét. Az eredeti elképzelés alapján készült befejezést ide kattintva lesheted meg.
Randall Frakes által írt könyvben is a kitágított jövőképpel zárul a film, ami így néz ki.
"1997 augusztus 29-e jött és elmúlt. És nem sok minden történt. Micheal Jackson negyvenéves lett. Az emberek mentek dolgozni, mint mindig, nevettek, panaszkodtak, tévéztek, szeretkeztek.
Nem következett be az ítélet napja.
Sarah connor lélegzetvisszatartva járkált a nap huszonnégy óráján át. Amikor a nap felkelt, és ő megbizonyosodott, le akart rohanni az utcára, hogy az emberek képébe kiabálja: "Mától kezdve mindannap ajándék. Jól használjátok ki!" De ha ezt teszi, őrültnek hitték volna, és az ilyesmiből már, kösz szépen, elege volt.
Ehelyett alaposan leitta magát.
Számos hapsija volt, természetesen, néhányuk meglehetősen jóképű, de sohasem ment férjhez.
És nem szomorkodott, nem kesergett emiatt. Mivel Kyle nem halt meg. És a küldetése sem járt kudarccal. Ha az idő egy hurkot formált, ő volt az, aki önfeláldozásával mindenki másnál jobban kibogozta. Kyle volt a kör közepe. Ő volt az, aki a romokból érkezett, olyan háttérrel, mely segítette túlélni, és megteremtette azt az erőt, mely megváltoztatta a történelmet. De... Honnan jött Kyle? Ki volt az anyja? Hol van jelenleg a családja?
Sarah felbérelt valakit, hogy próbálja kideríteni azt a valakit, Kyle megfelelőjét, aki, mint mindenki más a világban, megszületik, leéli az életét, és sejtelme sem lesz róla, hogy egy idősíkban nukleáris háború robbant ki, és az emberek elkeseredett csatát vívtak a túlélésért.
Kyle nem halt meg, él valahol a világon, valószínűleg feleségül vett egy csinos nőt, talán már gyerekei is vannak, és mindennapos életet él.
Természetesen őt nem ismeri.
Nem is szereti.
És azt sem fogja megérteni, miért néz majd rá Sarah szerelmes és hálás könnyekkel telt szemmel.
Mivel ő nem az a Kyle Reese, az, akit ő szeretett, és aki visszament az időben, hogy meghaljon még megszületése előtt.
Sarah-ért.
Az emberiségért.
És John Connorért.
Így hát visszahívta a magándetektívet, és ejtette az ügyet.
Ezért nem ment hozzá senkihez. Már harminc év is elmúlt, azonban a sötét jövő, mely nem következett be, számára még mindig létezett és mindig létezni fog, akár a reggeli fény hatására tovalebbenő álom. És a háború a gépek ellen még folytatódik. Illetve, hogy pontosabb legyen, a háború azok ellen folyik, akik gonosz céllal akarnak létrehozni gépeket. Mert hiszen Skynet csak az emberiség öngyűlöletének és rettegésének megnyilvánulása volt. Olyan megoldást talátl, mely túllépett minden eddigi elnyomáson, amit a világ valaha is ismert. A teljes megsemmisítést.
Néhány ember még mindig meg akarta építeni a maga Skynetjét. Mások harcoltak ellene. És ez idáig ezek az utóbbiak győztek. És bár néha még volt háború, éhínség, kormányszintű korrupció, az emberek nagy lépést tettek a fejlődés létráján, egy olyan lépést, melynek megtételére nem is gondoltak, legfeljebb egy maroknyian, akik szembeszálltak a Végzettel, vagy ahogy Sarah most gondolta, egy valamivel kellemesebb ösvényre terelték.
És így, ennyi év után Sarah bájos szépséggé vált, furcsa sebhelyekkel, és egy keserédes csillogással a szemében.
és a férfiak hiába szerették.
Természetesen volt egy férfi, akit imádott. Sarah egy fa árnyékában ült, és őt figyelte, egy negyvenes évei elején járó férfit, aki elmélyülten játszott a közelben két kicsi gyerekkel.
John Connornak ugyanolyan feszes arcvonásai voltak, mint Ott fenn a jövőben, de most nem viselt szemkötőt, sem sebhelyeket. Távol állt attól a zord sorsú, komor embertől, aki abban a világban lett volna. Ám még most is átható intelligencia sugárzott a szeméből. Mert jelleme a szeretet és a megpróbáltatások tüzében kovácsolódott, az akarat üllőjén.
Sarah rámosolygott, anyai büszkeséggel, természetesen, és beleszólt a kicsi digitális hangfelvevőbe: - John másként vívja meg a háborút, mint azt előre jelezték. Itt a szenátus harcmezején a fegyverek a józan ész... és a remény.
Leengedte a magnót, és eszébe jutottak az első szalagok, amelyeket még a fia megszületése előtt vett fel, oly réges-rég azon a szélfútta mexikói úton. És a Könyvre, melyet John felnövése alatt rögzített. még mindigmegvoltak, természetesen, és egyre többet tett hozzájuk.
Egy szóhagyomány útján terjedő történelem, mely a családban fog maradni korszakokon át, mindaddig, míg végül már csak egy szórakoztató mese lesz. Vagy egy megvilágosító tény...
... amikor az emberiség végül felfedezi az időutazás titkát.
Egy aranyos, négyévesforma kislány szalad oda, és a cipőjére mutatott. - Kösd be, nagyi!
Sarah nagymama melegen rámsolygott, és lehajolt, ahogy a kicsi lány felrakta a lábát a padra. Amikor mindennel végzett, a leányka adott neki egy puszit, és visszarohant az apjához játszani.
Sarahnak nem kellett bánkódnia, kapott bőségesen szeretetet. És most volt ideje eltűnődni, és a helyükre rakosgatni a töredékeket, miközben a fia tovább folytatta a harcot ő és Kyle helyett.
Sarah ismét felemelte a magnót, és beszélt tovább bele, miközben tekinttét az égre vetette, a szennyezettség után begyógyuló atmoszféra mély kékjére.
- A megnyugtató reményt a Terminátornak köszönhettem. Mert ha egy gép képes megérteni az emberi élet jelentőségét... talán nekünk is sikerül."
Apropó légszennyezettség, fájó látni a negyedik mozi első előzetesein és jelenetein, hogy fényes nappal tökéletes strandidőben játszódik minden. Bizonyára sok további bakit felfedeznek majd a Terminator rajongók, ettől függetlenül nagyon várjuk a június elejét, a tengerentúlon pedig a május 21-et (egy nappal előrehozták az USA premiert, péntek helyett csütörtökön indít).
