JVCD

Annyira hülyeség megölni az embereket. Olyan szépek! - ilyen monológot sem hallunk minden nap egy ilyen színész szájából, mint Jean Claude Van Damme. Ráadásul még jól is működik. A JVCD c. filmben az akciósztár saját magát alakítja egy alternatív valóságban. Van Van Damme-nak egy fia a valóságban, de a filmben lány helyettesíti őt. A bíróság úgy dönt, hogy válása után gyermekét elveszi tőle, és anyjánál helyezi el Gloria-t. Az akciószínész úgy dönt, hogy visszatér Brüsszelbe, ahonnan az egész karrierje indult. Mindenképpen szüksége van a pénzre, így megcélozza a helyi postát, hogy átutaljon egy összeget az ügyvédjének, ám először ellenállásba ütközik, majd kiderül, hogy egyenesen túszhelyzetben van.

A francia közönségfilmek körében ritkán találok olyat, ami megdobogtatja a szívemet, nincs ez másképp a JCVD-vel sem. A kép elég szürkés, ami jó hangulatot adna a filmhez, ám a fényes jelenetek túlzóan fényesek, ami már inkább zavaró, mint hangulatos. A történetet próbálják bonyolultan összerakni, hogy némileg összezavarja a nézőt, ami egyrészt hatásvadász, de azért némileg fenn tartja az érdeklődést. Mikor összeáll a kép, akkor viszont kicsit csökken az érdeklődés a film felé. Egyrészt rossz úgy nézni Jean Claude Van Damme-ot, hogy tehetetlen néhány tunya postarablóval szemben, más szemszögből nézve viszont reális képet kapunk róla, hogy egy ilyen kigyúrt csávó sem az a kifejezett akcióhős. A főszereplőnek ugyanis ez az első olyan helyzete, ahol valós veszéllyel kell szembe néznie és nem arról szól a film, hogy sorban mindenkit lekaratézik. A jelenetek egy része viszont improvizáció, több olyan jelenet is van, amelyben Van Damme, mint akciósztár jelenik meg, rajongói sztárolásának áldozata. Ezekhez a jelenetekhez nem készült forgatókönyv, és a színész sem kapott instrukciókat, hogy mit mondjon, mire válaszoljon, így egészen életszerűen sikerültek ezek a jelenetek. Természetesen látszik, hogy némileg kevés szövege van hősünknek ezekben a helyzetekben, mégis csak jól áll neki a forgatókönyv ismerete, de mégis olyan sebezhetőnek tűnik, ahhoz képest, hogy eddigi munkássága arról szólt, hogy mindenkit lekaratézik. Mélyebben tekintve a filmet kiderül, hogy tulajdonképpen ő maga is egy filmként éli meg az életének, illetve a sztori egyes szituációit. Ebből következik, hogy nem is egy akciófilmet tárnak elénk ezzel a névvel, hanem inkább egy drámát, ami a sztárság egy-egy átkára is rávilágít, a magánember tragédiáján túl. Pedig az alapszituáció adott lett volna egy jó kis verekedős, akciófilmhez. A drámán túl megjelölték még a vígjátékot is műfaji besorolásnál, ám én azon túl, hogy van néhány kellemes poén, nem mondanám annak. A krimit viszont nyugodtan mondhatjuk rá.

Mondhatom, hogy Jean Claude Van Damme rajongóknak kötelező, ha mást nem nyújt, mindenképpen kedvet ad régebbi akciófilmes múltjának áttekintésére és kedvenc filmjeinek lejátszására, esetleg megvásárlására. Talán épp ez volt az egyik célja a filmnek, ami működik azoknál, akik 10-15 éve kicsit is rajongói voltak az akciósztárnak. Nem mondanám rossz filmnek, de azért egy kicsit többet vártam tőle. Egyesek meg is kapták, ha az imdb majdnem 4000 szavazójának eredményét nézem, ami 7.7 pontot mutat. Én csak 5 pontot adok rá. Aztán majd inkább előveszem a Tökéletes célpont vagy a Tökéletes katona c. filmeket, ha Van Damme-ot akarok nézni. Előzetes.