After Earth
Egy sci-fi arról, hogyan intézte el Will Smith, hogy a fiával együtt szerepeljen egy nagyköltségvetésű látványfilmben. Mert szeretné, ha utódja is olyan sikeres lenne, ám azzal, hogy épp M. Night Shyamalan-t bérelte fel rendezőnek, csak a család alatt vágja a fát. Az After Earth ugyanis pont olyan rossz, mint amilyennek vártuk és ennek hatására nem érhet bennünket csalódás. Akkor mi a gond?
Semmi baj ezzel a filmmel, már amennyiben Van Damme játszaná a főszerepet egy random fiatal színésszel. De nem, Will Smith és fia parádéznak a vásznon és ezért már nem tudjuk elnézni nekik, hogy egy közönséges, buta, fordulatoktól mentes, gyenge B közönségfilmben játszanak, amelyben Shyamalan-tól szokatlan módon az a csavar, hogy nincs csavar. Pedig lehetne. Ez pedig ad a filmnek egy olyan jelleget, amibe maximum azt lehet belemagyarázni, hogy a többi hasonló témájú sci-fi-vel ellentétben nem akarja erőltetett módon megmenteni a Földet, ami riasztó lehet valahol a háttérben.
Mert amíg az emberiség még áll a lábán, addig a szülőbolygónkat menthetetlenül tönkre tettük. Naná, hogy nem olyan spirituális szinten van megnyilvánulva ez a Greenpeace jelenség, mint James Cameron esetében a (na jó az speciel Bluepeace)z Avatarban, hiszen amit itt látunk az erőszakos és veszélyes, a fordulat nélküliség pedig egyszerű sci-fi thrillerré degradálja hőseink kalandját.
Igen, még annak is van olyan kidolgozatlan, hogy még a film megtekintése közben is folyamatosan kérdőjelösztön mozgassa meg az agytekervényeimet, melynek célja nem a "nem értem" vagy "bonyolult", hanem a kételkedés az egyes forgatókönyvi csomópontokat illetően. Ugyanis ennek a filmnek a hátterét olyannyira elfelejtették kidolgozni, mint ha csak és kizárólag az lett volna a cél, hogy ebbe a kényelmetlen szituációba lökjék bele hőseinket. Ebből pedig az következik, hogy az apa-fiú közötti feszültséget akarták árnyaltabban bemutatni, ám ezt csak amolyan rossz zsánerfilmes stílusban sikerült prezentálni.
Nem mehetünk el a film egy másik mondanivalója mellett sem, a hogyan győzzük le a félelmeinket. Na erről igazából nem kapunk információkat, legalább is nem túl sokat, ám figyelemmel kísérhetjük, ahogy hősünk küzd meg eme démonjával. Mert megküzd vele, remélem nem árultam el nagy spoilert, pláne, hogy a film szinte minden egyes pólusa kiszámolható előre. De ez nem jelenti azt, hogy ne lenne érdekes. M. Night Shyamalan ugyanis valamikor nagyon jól értett a feszültség keltéséhez, és ez sajnos újabb filmjeinél nem ütközik ki, A Föld után című moziban kellően kamatoztatja ezt a tudását, amit jellemzően James Newton-Howard zenéjéhez idomít és ez a páros azért működni szokott.
A gyenge színészi játék és a kidolgozatlan forgatókönyv csak annyit segít, hogy helyre tudjuk tenni a filmet és úgy is kezeljük. Nekem tetszett, hogy ez a film nem is próbált többnek látszani, mint egy B kategóriás sci-fi akciófilm, ami egy alacsonyabb korhatár kategóriába is belefér. Primitív története kellő dinamikával és hangsúllyal van vezetve, még ha néhol kicsit (vagy nagyon) rosszul is sikerül a színészi játék. A bő százmilliós költségvetés termékei pedig kétségkívül jól mutatnak a vásznon. A képi elemek és némi feszültségen kívül pedig minden más csak plusz egy nyári blockbusternek. De azért nem illik túlértékelni. 
